The Sinner [YoonKook]

Egyedüllét | 15

YoonGi| október 28

A tegnapi nap további része csendben telt. A többiek elmentek, még Jimin és Jungkook is, én pedig nem szóltam a nővéremhez, aki végül elment Taehyungal találkozni. Nem szóltam senkihez, nem volt mit mondanom.

Mit mondhatnèk ezek utàn?

A hugom teljesen elásta magát a szememben. Még ha az anyám nem is akar velem találkozni, legalább elmondhatta volna, hogy mi van az anyánkkal. De ez sem történt meg, még Namjoon részéről sem így hatalmasat csalódtam benne is. Nehezen tudom feldolgozni, hogy egyik sem szólt semmit sem. Eltitkolták. 10 éven keresztül hazudtak nekem. A lelkem mélyén lévő kisfiú pedig ezt még nehezebben viselte, mint én. Ebből kifolyólag pedig bezárkóztam a kis lakrészembe s ki se mozdultam onnan, csak ha cigizni mentem ki de akkor is mindenkit elkerültem.

Már nem volt mit mondanom.

Seoyun befoglalta az egyik vendég szobát, hiszen nem engedtem be a lakrészembe senkit se. Egyedül akartam lenni a napokban, tudván, hogy csak pénteken kell bemennem az egyetemre, mert az egyik professzor beteg lett és törölte az órákat. Tegnap nem volt merszem kinyitni a naplót és most sincs nagyon. De mivel tanulni sem volt kedvem, így úgy döntöttem, hogy bele ásom magamat. Előbb utóbb úgyis megtörtént volna, Seokjin pedig két hét múlva érte jön, addig pedig ki akartam olvasni az egészet, és tudni akartam mindenről.

Tudni akartam, hogy mikor kezdte ezt írni, hogy mit érzett akkor amikor anyával megromlott a házasságuk, tudni akartam, hogy mit érzett akkor amikor a hugomat vagy engem bántott fizikailag, és mentálisan. Tudni akartam az elborult elméjének minden részletét, tudni akartam a részleteket, az érzelmeit és azt, hogy hogyan látta a világot, hogyan látott engem.

Sóvárogtam egy reális magyarázatért. Sóvárogtam a válaszokért.  Fel akarom-e tépni a régi sebeket? Egyeltalán nem, a józan eszem szerint. Viszont a szívem sóvárgott, összeszorult. Válaszokat követelt, ahogy a tudatom eldugott része is.  Ehhez pedig az kell, hogy végigolvassam ezt a napló szerűséget. Mély levegőt véve helyezkedtem el a széken s nyitottam ki a kemény lapos jegyzetfüzetet, ahol azonnal egy röpke leírás látszott.

"Név: Min Junwo
Kor: 37
Nem: Férfi
Dátum: 2003.12.01

Akárki is találja ezt meg, sajnálom."

Ennyi fogadott az elején. Kezeim megremegtek és csak percekig bámultam az első lapot. Az agyam kiáltozott, tiltakozott és harcba szállt a szívemmel, aki csak válaszokat akart. Nagyot nyelve lapoztam tovább ahol viszont bővebb írás fogadott engem. Mely levegőt véve néztem fel a plafonra majd vissza a lapra, hogy olvasni kezdjek.

"2003.12.02

Ezen a napon munka után én mentem el Seoyunért az óvodába, YoonGi-ért pedig az iskolába. A munkámmal siettem, így időben eléjük is értem, amivel semmi probléma nem volt. Szerettem a gyerekeimet, mindenemet nekik áldoztam, ennek a családnak. Egy olyan családot akartam létre hozni ami nekem sosem adatott meg, tekintve, hogy àrva voltam. Nem fogom ugyan ezt eljàtszani velük amit velem tettek annak idején. Egy szerető családban fognak felnőni ahol az erőszak és a veszekedés nem lesz jelen. Ugyan a felesègemmel sokszor össze tudtunk kapni, azt egyszer sem a gyerekek előtt intéztük. Ez volt az egyetlen egy szabály a házban. "Nem veszekszünk a gyerekek előtt."