The Sinner [YoonKook]

Korház | 22

YoonGi | november 12

"A fájdalom érzékelése egy komplex jelenség, amelyet befolyásolnak az egyén korábbi tapasztalatai és aktuális érzelmi állapota. A fájdalom olyan érzés, amely potenciális szöveti károsodásokkal járó sérülések veszélyére figyelmeztet, és arra készteti az egyént, hogy azt elkerülje, vagy megfelelően kezelje. "

Fàjdalom.

Ez volt a legelső dolog amikor kezdtem tudatomhoz térni. Én nem álmodtam semmi szépről, vagy nem láttam az anyukámat vagy esetleg egy angyalt sem egy réten. Ugyan nem is voltam valami hideg, hátborzongató helyen. Szimplán az egész olyan volt mintha csak aludtam volna. A halál is ilyen kellemes és megnyugtató érzés lehet? Remélem igen.

Természetesen amikor tudatom elkezdett magához térni, testemet nem csak a mérhetetlen nagy fájdalom de a pánik is ellepte. Az agyam nem tudta, hogy hol vagyok vagy mi történt ez pedig pánikra késztette testemet, aki szintén tudatlan volt. Érzékszerveim lassan kezdtek el vissza jönni. Elkezdtem érezni a borzalmas korház szagot, éreztem fémes ízt a számban, hallottam ahogy a gép mellettem gyorsabban kezd el csipogni. Hiszen a szervezetem reagál az agyamból küldött pulzusokra. Hallottam ahogy valaki kirohan onnan ahol én is voltam, majd távolabbról kiabálást hallottam.

Szememet nem tudtam kinyitni, sőt fàjt amikor megpróbáltam azt megmozdítani és egy fajta kötést is érzékeltem rajta ami meggátolja, hogy kinyissam szemeimet. Agyam amint realizálta, hogy elszedték tőlem az egyik legfontosabb érzék szervemet újabb pánik keltő pulzusokat küldött szervezetemnek. Szívem gyorsan dübörgött mellkasomban, majdnem kiszakítva bordáimat, ezt pedig a gép hangos folyamatos csipogásokkal jelezte. Alig kaptam levegőt, ha jól érzékeltem valamilyen fajta maszk is lehetett rajtam, talán lélegzés segítő, hiszen nem igazán volt semmi sem ledugva a torkomba. Azonnal bepánikoltam ahogy egyre kevesebb levegőt kaptam. Lábaimat megpróbáltam megmozdítani viszont bal lábam nem engedelmeskedett, emelett pedig újabb fájdalom áradt szét testemben. Kezeimet is rángatni kezdtem viszont azok nem mozdultak, le voltak szíjazva, éreztem rajta a feszítést, ahogy nem enged, hiába rángatom teljes erőmből.

Rekedtes hangomat megpróbálom kiengedni, s egy kisebb segítség kiáltás hagyja el ajkaimat, inkább valamilyen fajta nyűszítés lehetett. Agyam sikítozott és pánikolt. Kezeimet tovább rángatom, lábaimmal a fájdalom ellenére is rugdosni kezdek. Könnyeim megerednek, levegőt pedig egyre nehezebben kapok. Agyamat elborítja a pánik köde, képtelen vagyok tisztán gondolkodni, vagy egyeltalán gondolkodni. Testem magátol cselekszik, kontrolállhatatlanul. Hangos lépteket hallok meg, majd beszélgetés üti meg a fülemet viszont nem tiszta. A vér zubog ereimben, emiatt pedig semmit sem hallok tisztán, a folyamatos idegtépő csipogásról nem is beszélve.

-Ne, Ne adjanak neki. - hallottam meg egy ismerős hangot. Hirtelen éreztem meg kezemnèl egy melegebb és nagyobb tenyeret, ami össze fűzi ujjainkat. Megugrottam és levegőért kapkodtam, testem egészében pedig remegett mint egy kocsonya. Megéreztem ahogy valaki leveszi rólam a maszkot èn pedig próbáltam nagyobbakat lélegezni. - Yoongi, Yoongi nyugodj meg. - hallottam meg egy nyugodt és kellemesen mély hangot. - Jungkook vagyok, emlékszel rám ugye? Minden rendben van.. - folytatta tovább majd éreztem ahogy kezeimet kiszabadítja én pedig autómatikusan kaptam utànna.

Agyam homàlyos volt. Nem igazán tudtam jelenleg azonosítani a nevet, viszont a hangot és az érintést testem és szívem azonnal felismerte. Mint az állat amikor felismeri gazdája simogatását, jelenleg én is ilyen voltam. Éreztem ahogy az illető körbe ölel karjaival, majd kicsit ringatni kezd.

-Én vagyok Yoongs - suttogta fülembe majd hajamat kezdte el simogatni, már amennyire tudta. - Itt vagyok veled. Minden rendben van. - suttogta majd hajamba puszilt. Kezeimmel görcsösen kapaszkodtam ruháiba, és amennyire csak tellett tőlem magamhoz szorítottam. - Egyszerre vegyünk mély levegőt rendben? - felelte majd éreztem ahogy elkezdi beszívni mélyen a levegőt. Nehézkesen de követni kezdtem, nem tudtam akkora levegőket venni mint ő, de egyértelműen nagyobb levegőket vettem mint eddig.