YoonGi | november 2
El is felejtettem, hogy ilyen fárasztóak az egyetemi órák. Mostanában elég sokat hiányoztam s e miatt el is punnyadtam. Össze kell kaparnom magamat, hogy jobb legyek. Van még másfél évem a végleges vizsgákig, hogy megkapjam a diplomámat. Persze előttem áll jelenleg egy félévi vizsga, majd egy ZH is év végén. Nagyon remélem, hogy ezek utàn el tudok majd helyezkedni egy normális munkahelyen azzal amit tanultam. Hiszen ha nem akkor feleslegesen tanultam 3 majdnem 4 évet.
Nagyot sóhajtva jegyzeteltem tovább a füzetembe, és a padtársamat JunWoo-t meg is kértem, hogy küldje el nekem a tanyanyagokat word-ben. Mivel nincs laptopom így elég nehéz tanulni, vagy jegyzetelni az órán, figyelni s meg is érteni az anyagot. Emelett majd jó pár száz oldalt ki kell jegyzetelnem majd a különféle könyvekből. Ezért mindig meg szoktamkérni valakit, hogy küldje át nekem azokat a jegyzeteket amiket ők írtak, hiszen esténként sokkal több minden tudok jegyzetelni és tanulni is.
A kàvémat szürcsölgetve álltam fel mikor ki ment a tanár. 15 perc szünet, majd mehetek a másik előadásra. Sietősen elkezdtem össze pakolni hiszen meg akartam ejteni egy cigaretta szünetet is. Ez a kèt óra egyben nagyon is sok volt de nem vártam mást. Ez sajnos nem az édes középiskola hanem a kegyetlen egyetem. Vissza kell rázódnom és felvenni azt a tempót ami itt van.
-Min. - szólított meg Junwoo mire nagy szemekkel néztem fel rá ahogy becipzároztam a táskámat. Nem igazán szokott hozzám szólni vagy akár beszélgetni, ezért is lepett meg a megnyílvánulása- Veled tarthatok? - kérdezte meg kicsit félénken, kabátja rajta volt és a táskája is vállán pihent. Bólintottam egyet ahogyan a hátamra kaptam a táskát és a bukósisakot is kezembe vettem. Jeon lusta volt elvinni, mondván úgyis kellene fog nekem az még így legyen nálam.
-Cigizni megyek. - szólaltam meg amikor kiléptünk az előadó teremből. Elkuncogta magát mire értetlenül néztem rá. Azért akartam szólni mert még a végén meglepődne, hogy nem megyek a következő terembe egyből.
-Ezért tartok veled - felelte jobb kedved mire csak megforgattam a szemeimet. Nem gondoltam volna, hogy ő is dohànyzik- Remélem nem gond. - mondta majd elindultunk lefele a lépcsőkön sietősen. Számomra fura egy kicsit, hiszen eddig egyszer sem beszéltem vele az anyagon kívül.
-Nem gond. Úgyis csak egyedül cigiznék - mondtam ahogy fordultam be a lépcsősoron és újra gyorsan szedve a lábaimat indultam meg lefele. - Mióta dohányzol? Eddig egyszer sem láttalak kint. - mondtam ahogy rá pillantottam majd leértünk és a bejárati ajtó felé vettem az irànyt. Nagy lendülettel nyitottam ki a nehèz lengő ajtót majd ki is értem a hideg, de tiszta levegőre.
-Két hónapja - mondta majd elővette a cigijét miközben arrébb sétáltunk majd a suli falának neki támaszkodtunk, és én is elővettem a cigarettámat. - Nem nagyon szoktam rá de ahogy közeledik a vizsga, és nemsokára az is, hogy megkapjuk a diplomàt kicsinál idegileg. - felelte ahogy rágyújtott majd én is így tettem. Jól esően szívtam két kisebb slukkot egymás után s hangosan engedtem ki a tüdőmből.
-Menni fog. Ha eddig sikerült ez után is fog - feleltem s próbáltam bíztatni a nálam fiatalabb fiút. Körübelül 22-23 éves lehet, és ténylegesen sajnálom, hogy ennyire magára veszi ezeket a dolgokat. Biztos sokat várnak el tőle, és ez kikészíti. Ilyenkor tudtam őket sajnálni, hiszen lehet nem is ezt szerette volna tanulni, mégis elvárják tőle a maximumot. Oldalra nèztem amikor meghallottam egy hangos társaságot. Természetesen mindenki ismeri őket az egyetemen. A jól pénzelt, sznob nagyképű ribancok és faszok. Megforgatva szemeimet néztem Junwoo-ra, aki elkapta róluk a tekintetét majd beleszívott a cigarettájába és talán akaratlanul is de közelebb lépett hozzám, észre se vette csak lehajtott fejjel àllt mellettem. Viszont nekem nagyon is szemet szúrt, nem csak a hirtelen közelsége hanem test beszédje is. Mintha félne tőlük.
YOU ARE READING
The Sinner [YoonKook]
Fanfiction"A vilàg több mindenről szól, mint amit látunk" Min YoonGi 26 èves egyetemi tanulónak nem egyszerű az élet. Múltja folyamatosan kísérti őt, egy pillanatra sem magára hagyva. Az egyetem egyre nehezebb számára és az élet neki sem kegyelmez. De meglep...