A senki földje

10. fejezet

Olyan gyorsan futottam, ahogy csak bírtam. Mellettem Adam pedig pont olyan sebességgel, mint én. Megpillantottam Jake-et ahogy Nash teste mellett ül, és nem csinál semmit. És jól teszi. Sosem volt jó egészségtanból.

- Jake! - rohantam oda hozzá. - Mi történt?

- Valaki meglőtte. Egy nyillal. Olyan volt, mintha számszeríj lett volna nála, de nem vagyok benne biztos.

- Oké. Milyen távol volt?

- Hát, annál a kidőlt fánál. - mutatott elég messzire. - kb. nem volt időm nézni.

- Oké. Nem baj. Ha ott állt, nem lehet nagy baj. Onnan számszeríjjal sem tud elég mélyre találni.

- Sophy! Hoztam gyógynövényeket. A környéken találtam. Tüzetesen átnéztem, egyik sem mérgező. - futott oda hozzám Adam.

- Köszi. Jake, keress valami nagyobb levelet. És talán valamit, amivel ott tudjuk tartani.

- Oké. - rohant el Jake.

- Adam. - szóltam neki, hogy rám figyeljen, mert a sebet kémlelte. - Fogj két bogyót a két kezedbe, és folyamatosan nyomd össze, ahogy húzom ki a nyilat.

- Oké. Megértettem. - vett a kezébe két bogyót és a seb két oldalához tartotta a kezét.

- Nash, ez egy kicsit fájni fog. És talán csípni, a növények miatt. Annyi a dolgod, hogy próbálj meg nem mozogni. Menni fog? - néztem a szemébe.

Óvatosan biccentett egyet.

- Sok a vér. De még magánál van. - állapította meg Adam.

- Jólvan. Most. - kezdtem húzni a nyilat, lassan, finoman.

- Nash, milyen mélyen fáj a seb? - beszéltette Adam.

- Nem vészes. - mondta gyengén. - Nincs túl bent.

- Oké.

- Láttad azt aki rád lőtt? - Nash gyengén bólintott. - Hogy nézett ki?

- Nagyon - nyelt egyet - rövid a haja. A szakálla viszont nagy. - hunyta le a szemét. - sok a tetoválás a testén. - mondta nehezen.

- Oké. Ne beszélj tovább.

- Kint van. - húztam ki a nyilat. - Hol van már Jake?

- Sophy! Nash kezd elájulni.

- Tartsd a sebén a bogyókat.

- Jó.

- Hé! - Tettem a kezem az arcára. - Semmi baj. Jake nemsokára visszaér. - Simítottam ki a haját az arcából.

- Itt vagyok! - ordította Jake még távolról. - találtam egy elég nagy levelet, és ragasztószalagot.

- Oké. Gyere ide! - utasította Adam a sebre mutatva.

Adam segítségkérően rám nézett.

- Óvatosan tedd rá a sebre a levelet, úgy, hogy rajta maradjon a bogyó.

- Oké.

Bekötöztük a sebet, és Nash fel tudott ülni. A nap már rég eltűnt az égről, és kezdi átvenni a helyét a hold.

Nem tudom, mennyi az idő, mert az egyetlen talán működő telefont még tegnap hozzávágták egy fához, és ha szerencsénk van, csak ripityára tört.

Ez a második esténk a semmi közepén, és hiányzik apu. Meg Kally is, de rá próbálok nem gondolni gyakran.

Visszaérve a táborhelyre mindenki elfoglalta a szivacsát, ha lehet így nevezni, de most közös döntés alapján megszavaztuk, hogy Nash-nek egyedül kéne aludnia, így ma este Jake-kel alszom.