A senki földje

3. fejezet

Miután Nash kijelentette, hogy szeret, kiviharzottam a teremből, és egészen hazáig futottam.

Otthon, egy kisebb dühroham után, miután sikerült lecsillapodnom, összepakoltam a cuccokat, amiket úgy ítéltem meg, hogy kelleni fognak.

Este hazaért apa, és együtt vacsoráztunk.

Elmondtam neki, hogy holnap hajnalban indulunk, aminek velem együtt örült, és felajánlotta, hogy elvisz kocsival. El is fogadtam, mivel eléggé hideg lesz hajnalban.

- Biztos, hogy fel akarsz kelni olyan korán? - néztem rá.

- Persze. Amúgy is felkelnék elköszönni.

- Jó. - öleltem át - akkor reggel találkozunk.

- Szeretlek - mondta, amitől eszembe jutott Nash.

Bólintottam, majd felrohantam a szobámba.

Azonnal felhívtam Kallyt.

- Igen? - szólt bele a telefonba vidáman.

- Szia, te nagyon rossz barátnő. - köszöntem

- Na, most miért? - sóhajtott

- Otthagytál. A teremben. Egyedül. Nashel. - tagoltam neki

- Jah, igen. Bocsi.

- Bocsi!? - akadtam ki - Tudod, hogy mennyire ciki volt?

- UwU. Mi történt?

- Semmi UwU. Ez a te hibád. Így a holnap még gázabb lesz.

- Igen. Értem. Az én hibám. De mi történt? - kérdezte izgatottan.

- Hahh - sóhajtottam fel.

- Muszáj. - jelentette ki természetesen.

Elmondtam neki mindent. Azt is, hogy mi történt a folyosón, és azt is, ami a teremben.

- Wow. - csak ennyi volt a reakciója.

- Ennyi!? Wow!?

- Sophy, te szerelmes vagy. - jelentette ki még mindig kábultan

- Nem, Kally. Valamit férre értettél. Én azt mondtam, ő mondta, hogy szeret.

- Igen. Azt értem. De ahogy mesélted, és mivel ismerlek, tudom, hogy csípőből rá vágtad volna, hogy én is.

Nehéz bevallani, de ebben volt valami. Nagyon kellett tartanom magam, hogy ne vágjam rá csípőből, hogy én is, ahogy Kally mondta.

- A hallgatásod felér egy ,, igazad van, Kally"-vel - próbálta utánozni a hangom

- Először is - válaszoltam komoran- nem ilyen a hangom. Másodszor pedig szia.

Letettem a telefont, és megpróbáltam aludni.

Nem tudom mennyi idő telt el, de nem tudok elaludni. Betudom az izgalomnak, hogy néhány órán belül elindulok életem első repülőútjára.

Amikor kicsi voltam, anya mindig azt mondta: Ha nehezen tudsz elaludni este, csukd be a szemed, és gondolj valami szépre.

Anya tanácsát megfogadva behunytam a szemem, és megpróbáltam valami másra gondolni, de semmi nem jutott eszembe Nashen kívül.
Hiába tiltakoztam, próbáltam másra koncentrálni, mindig előttem volt a kisfiús mosolya, gyönyörű, kék szemei, és ahogy rámnézett, miután megcsókolt.

Hirtelen kipattant a szemem. Kallynek igaza volt.

Reggel, na jó. Hajnalban, apu fél négykor keltett, hogy időben kész legyek.