A senki földje

11. fejezet

Kinyitottam a szemem, de nem láttam semmit. Nagyon sötét volt. Egész nap ki voltam ütve?

A kezem meg volt kötözve, ahogyan a lábam is. A kezeim egymáshoz, a lábam pedig a szék lábához.

Halk sugdolózást hallottam előlem, mellőlem, és a hátam mögül. A felét megértettem, mert hasonló nyelven beszéltek, mint mi.

Akárkik is ezek, nem tudják, hogy ébren vagyok, és én ezt ki is használtam. Egy ideig hallgatóztam, és csak egy kis logika kelett ahhoz, hogy kitaláljam miről beszélgettek. - Valami kiválasztottat kerestek.

- Öcsém, teljesen elzsibbadt a lábam. - hallottam meg egy idő után Adam hangját.

- Befogod a pofád! - szólt rá, az eddig hallottak szerint a főnök.

Adam egy kis hallgatás után, teljesen nyilvánvaló okokból visszakérdezett.
- Huh? - hallottam a hangjában a zavarodottságot.

- Nem ő az. - jelenti be az egyik rekedt hangú. - üssétek ki. - parancsolta teljesen érthetően, és ezt már Adam is értette.

- Hogy mit csináljon? - kérdezett vissza ismét Adam.

Egy kis csend után, a vezérük szólalt meg.
- Érted, amit mondok? Beszéled a nyelvünket? - kérdezgette meglepetten.

Adam ismét nem szólalt meg. 

- Nem hallottál? Azt kérdeztem, érted a nyelvünket?

- Öhmm... - hezitált Adam - Igen? - mondta bizonytalanul. Bár inkább hangzott kérdőnek, mint állítónak.

- A többit üssétek ki. - parancsolta a főnök.

Hallottam a felém közeledő lépteket, így inkább megszólaltam.

- Várjanak. - kiáltottam

Az ember, aki felém tartott, megállt.

- Csak egy dolgot szeretnék kérdezni. - a kíváncsiságom vezérelt.

A férfi, akinek azt a parancsot adták, hogy "üssön ki", újra felém tartott. És a sötétség egyszerre megszűnt, helyette a fénylő világosság hatolt a retinámba. Tehát be volt kötve a szemem.

- Kérdezz. Ribi. - hajolt hozzám közel a férfi.

- Mi az a kiválasztott? - tettem fel a kérdést, ami foglalkoztatott.

A férfi meglepett fejét látva rájöttem, hogy ezt nem igazán kellett volna hallanom.

- Ahh... - távolodott el tőlem. - kmm. - dörzsölte a szakállát. - öhhm...Főni! - kiáltott oda a főnökének.

- Mivan már te mamlasz, ennyit sem lehet rád bízni?

- Figyelj, Főni! Ez az elragadó ifjú hölgy - használt nagyon furcsa kifejezéseket, és alig értettem. - ...az előbb azt kérdezte tőlem, hogy mi az a kiválasztott.

A szakállas férfi rám nézett. Kicsit mintha mérges lett volna. Oda lépett Adam-hez, leütötte, majd vissza lépett hozzám.

Szorosan behunytam a szemem, és vártam, hogy majd engem is leüt, de nem történt semmi.

- Mit akarnak tőlem? - néztem rájuk felváltva, de nem foglalkoztak velem.

Folyamatosan bámultak.

- Persze. Gondolhattam volna. - szólalt meg egy idő után a fiatalabbik. - Persze, hogy a vezetőjük.

- Nekik nincs klánjuk Mess. - nézett rá a másik, mintha idegesítené. - Ennél fogva vezetőjük sincs.