A senki földje

9. fejezet

Mire beesteledett már egész jól álltunk a házéítésben. Rájöttünk, ha kör alakúra csináljuk, kevesebb alapanyag szükséges, így nagyobbra csinálhatjuk.

- Jólvan. Azt hiszem mára elég volt. Induljunk vadászni. Párokban. - mondta Nash a további teendőket.

- Még mindig nem te vagy a főnök. Szerintem együtt kellene maradnunk. Úgy kisebb az esély, hogy felfal egy falka disznó. - okoskodott Adam.

- A disznó nem falkában jár. És kétlem, hogy van errefelé disznó. - osztottam meg az elképzelésem.

- Még az ötlet is rémes, hogy mind együtt menjünk. - forgatta a szemét Nash karba tett kézzel.

- Miért? Jobb, ha kettéválunk? - kötött bele Adam.

- Igen. - mondta egyszerre Jake és Nash.

- Oké. Akkor legyen úgy. Én megyek Sophyval. - ragadta meg a karom.

- Ki mondta, hogy te döntöd el? - rivallt rá Nash.

Félelmet láttam a szemében. Tartott tőle, ha megint kettesben leszek Adammel, akkor újra elgyengülök.

Nyugtatóan rámosolyogtam.

- Nyugi. Minden rendben. - néztem a szemébe lágyan, aztán Jakere néztem. - Mi megyünk erre - mutattam a hátam mögé. - ti menjetek a másik irányba. Ne túl messzire és ha találtok valamit hozzátok vissza ide. Itt találkozunk mikor a nap eltűnik a fák mögött. Az kb. 2 óra. Értem? - kérdeztem végül mert láttam a zavarodottságot a szemében.

- O...Oké. - mondta végül.

Megfordultam és egyenesen az erdőbe vettem az irányt.

- Soph, azt kell mondanom, - ért be Adam - hogy beidít a határozott éned.

- Te meg miről beszélsz?

- A határozottságodról. Nem tudom, hogy az erdei levegő, vagy Nash tette ezt veled, de tetszik. - karolt át.

- Vedd el onnan a kezed mert letöröm. - közöltem meglepő nyigodtsággal.

- Na, látod? Erről beszéltem. - távolodott el szép lassan.

Már kb. 1 órája bolyongunk az erdőben, és nem történt semmi. Sem egy galamb, se egy mókus. Teljesen kihalt a környék. Nem találkoztunk semmivel azon kívül, hogy egyszer nyakon akartam szúrni Adamet, ő pedig egyszer megpróbálta levadászni az azóta is rémült Herát.

- Ezen a szigeten tényleg mi vagyunk az egyetlen élőlények? - kezdett kiakadni Adam.

- Vagy csak rossz felé keresgélünk? - gondolkodtam hangosan.

- Te mondtad, hogy ne menjünk ennél távolabb.

- Igen. És tartom magam hozzá. Innen még látjuk a fényeket, amik a táborunkban gyújtottunk. Ha ennél távolabb megyünk nem találunk vissza.

- Vagy talán hagyhatnánk magokat magunk mögött hogy visszataláljunk.

- Aha. Ha lenne bármilyen fajta ételünk sem arra használnánk, hogy szétszórjuk az erdőben.

- Ez igaz. De ha lenne, akkor idecsalhatnánk valami állatot vele.

- Ebben mondjuk van valami. Mint amikor horgászol.

- Ja.

És akkor beugrott.

- Jézusom. - csaptam a homlokomra.

- Mivan? Látsz valamit? - kezdett nézelődni.

- Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe!

- Micsoda? - nézett újra rám.