A senki földje

8. fejezet

  - Tudom. - jelentette ki egyszerűen

  - Micsoda!?

  - Azt hitted nem dicsekedett el vele rögtön, ahogy visszaért? - nézett szemembe kételkedőn.

  - Ebben van valami. - bólintottam egyetértően.
Valami nem stimmel. Ha tudta, akkor...

  - És nem haragszol? - kérdeztem tőle, miközben Herát az ölembe véve simogattam tovább.

  - Kicsit. Talán. Az elején haragudtam, viszont rájöttem, hogy ez lehet, hogy túl gyors volt neked.

  - De, én mondtam, hogy készen állok.

  - Az lehet. - jött közelebb     - Viszont lehet, hogy valahol belül tudat alatt még érzel valamit Adam iránt.

  - Nem. Nash én szeretlek, és Adamet soha nem szerettem ennyire. De jelenleg, nem tudom, mit érzek iránta, csak annyit, hogy nem szabad hitegetnem. Mert ezek után biztosan azt hiszi majd, hogy van eséje.

  - És van?

  - Nincs.

  - Biztos?

  - Nash. Én téged szeretlek. - mélyedtem bele elképesztően kék szemeibe.

  - Az előbb, mikor azt mondtad szeretsz. Akkor mondtad ki először.

  - Igen. Tényleg. - gondolkodtam el.

Maga felé fordította a fejem és megcsókolt. Ez volt eddig a legérzelmesebb csókunk.

  - Én is szeretlek. - suttogta, miután elváltunk. Még egy puszit nyomott a számra, aztán homlokát az enyémnek döntötte.

  Hera túl magányosnak érezte magát, ezért úgy döntött, ő is csatlakozik. Elkezdte nyalogatni az arcom, miközben a vállamra támaszkodott.
Felnevettem.

  - Úgy túnik akadt még egy komoly velélytársam. - nevetett Nash.

  - Meglehet. - nevettem én is.

  Visszaérve a "bázisra" ott találtuk Adam-et és Jake-et, ahogy a "kunyhót" építették.

De tényleg. Vétek kunyhónak esetleg viskónak nevezni ezt a fából tákolt csodát, mikor már most inkább nevezném luxusháznak, villának, esetleg palotának.

Míg nekem ilyen, és ehhez hasonló gondolataim voltak, fülsüketítő sikítás hangzott fel.

- Gyilkos dög! Álmodban megeszi a fél fejedet! Leharapja a kezedet, és kiköpi a csontjaidat! Te meg simogatod! Normális vagy? - hallottuk Adam rinyálását, ahogy meglátta mellettem a kölyök nőstény farkast.

- Adam fejezd be, mert megrémíted. - néztem a Jake-en lógó (szó szerint) Adamre.

- Ő meg engem rémít meg. Le fogja harapni az arcom.

- Adam. Lehet vagy 5 hetes. Még nincs is rendesen kifejledve a fogszerkezete.

- Még csak oda sem mentem hozzá, most nézek rá először, de már gyilkos tekintettel bámul. - erre az igen csak nagy kijelentésére mind a mini állatra néztünk.

Szegény pára a farkát próbálva elkapni, forgott a saját tengelye körül, mikor elszédült pedig a hátára feküdt és így hempergett.

- Többet árt neked az itteni levegő mint ez a farkas kölyök, aki egyébként nőstény. - emelte fel Nash Herát, hogy bizonyítékkal támassza alá az állítását.

- És akkor sem harapna meg, ha rá erőlteted. - vettem át a kölyköt ugyanazzal a szándékkal, és az éppen mosolygó állat elé tartottam a kezem. A farkas egy darabig furcsán méregette, majd férrebiccentett fejjel a szemembe nézett, végül nyalogatni kezdte az előtte tartott kezemet.