A senki földje

1. fejezet

  Reggel arra keltem, hogy a kedvenc dalom üvölt a telefonomból, ébresztő gyanánt. Megnéztem az időt. Kereken 7 óra.

  Lenyomtam az ébresztőt, és kimásztam az ágyamból. Belebújtam a mamuszomba, és átvonszoltam magam a fürdőbe. A tükröt kikerülve nehogy összetörjön, ha bele nézek, megmostam az arcom, a fogam, kifésültem a hajam, aztán újult erővel somfordáltam vissza a szobámba.

  November van, ami azt jelenti, hogy nem vehetek fel szoknyát és haspólót, pedig azt akartam.

  Duzzogva elővadásztam a szekrényemből egy farmert, és egy belebújós pulcsit, majd visszamentem a fürdőbe zuhanyozni. Zuhanyzás után magamra kaptam a kiválasztott ruhákat, majd visszamentem a szobámba. Ott egy kis sminkelés után bevetettem az ágyam, majd leslattyogtam a lépcsőn.

  Az étkezőbe érve észrevettem, hogy apa nincs itt.

  Felsóhajtottam.

  Hát persze. Megint dupla műszakot vállalt.

  Megreggeliztem, aztán elindultam suliba.
Kallyvel megbeszéltük, hogy együtt megyünk, de mivel teljesen más irányba lakunk, út közben találkozunk.

  Bedugtam a fülhallgatómat, és elindítottam egy lejátszási listát.

  Kally a legjobb barátnőm, akivel általános óta ismerjük egymást. Tipikus legjobb barátnők vagyunk, akik mindent megbeszélnek egymással.

  Van mégegy legjobb barátom, de ő fiú. Jake. A focicsapat tagja, ugyanúgy mint az exem Adam. És barátok is.

  Adammel nem rég szakítottam, de elmondása szerint, még mindig szeret. Ő is a focicsapat tagja, mint Jake, de ő egy tuskó. Nash a legjobb barátja, akivel mindig együtt vannak.

  Nash, a suliban a legmenőbb srác, a focicsapat kapitánya, és az edző kedvence. Minden nap végig kell hallgatnom Jake-et, ahogy arról nyavajog, hogy az edző senki mással nem foglalkozik. Régen nagyon jó barátok voltunk. De ez megváltozott.

  Nashen kívül van mégegy ős ellenségem a suliban, Stacy személyében. Tudjátok, vannak azok a tipik mű cicák. Na ő pont olyan. Mű száj, szilikon mellek, nehéz rajta találni valamit, ami természetes. Na és az arca! Néha napján van egy kis arc a smikjén. Ha értitek mire gondolok. Úgy néz ki a csaj, mint akire ráöntettek 2 kilo festéket, aztán lelazúrozták. És ki nem találjátok, de ő Nash "barátnője".

  Egy mérges Kally rángat ki a gondolataim közül, kirántva a fülhallgatómat, aki úgy mered rám, mintha elloptam volna a biciklijét.

- 5 perce itt kiabálok neked, de észre sem vetted. Mindenki hülyének nézett.

- Bocsi. De tudod milyen vagyok. Néha elkalandozok.

- Na mindegy. Mizu? - kérdezi boldogan mosolyogva. Olyan gyorsan változik a hangulata, hogy képtelenség követni, vagy lépést tartani vele.

- Velem semmi. Veled? - tudtam, hogy azért kérdezte meg, mert valamit el akar mondani.

Elmosolyodott.
- Képzeld! - kezdett bele - Anya ma reggel azt mondta, a mi osztályunk nyerte meg a jutalomkirándulást.

- Komolyan? - néztem rá hitetlenül.

Ez hihetetlen! Volt egy pályázat, ami arról szólt, hogy minden osztálynak egy bemutatót kell tartania arról, milyen lenne számukra a tökéletes osztálykirándulás, és amelyik legjobban megfogja a a zsűrit, az az osztály elmehet arra a kirándulásra, amit ők terveztek, teljesen ingyen!
Másik kilenc iskolával versenyeztünk, ami azt jelenti, legalább 39 másik osztály volt az ellenfelünk, a mi sulink többi osztályát is beleértve. Ami azt jelenti, hogy 1 a 40-hez esély volt rá, hogy mi nyerjük meg, ami lássuk be, elég kevés. Főleg, hogy mi 10.-esek vagyunk.

  Hálát adtam az igazgatónak, hogy Nash nem a mi osztályunkba jár.

  - Na, mit szólsz? Felfedezünk egy teljesen új szigetet. Nagyon jó lesz.

  - Igen. És Mr. McCole is jön velünk. Igaz, hogy Mrs. White is, de ez részletkérdés.

  Mr. McCole a zene tanár a suliban. Alig múlt harminc, és nagyon durván jól néz ki. Mind a ketten csak miatta tanulunk zongorázni.

  Elképzeltem fürdőnadrágban, és olvadozok.
  - Na igen. De Stacy 100%, hogy rá fog mozdulni. Nem bírja ki egy hónapig,  hogy talán csak nézze. - mondtam. Már beértünk a suliba, és épp a szekrényekhez indulunk.

  - Bár az összes lány úgy fogja nézni, hogy majd kiesik a szeme. - csatlakozott a témához Jake. Megforgattam a szemem. Jake sosem bírta, bár lehet, hogy ennek az az oka, hogy egykori barátnője miatta szakított vele.

  - Jajj ne már! Te is látod, és pontosan tudod, hogy jól néz ki.

  - Nem azt mondtam, hogy nem. De én is nézek ki annyira jól mint ő.
  Nem is tévedett sokat. Feltűnésmentesen végignéztem rajta, mikor megálltunk a szekrényemnél. Egy hosszúujjú póló volt rajta, de azon keresztül is látszottak a kockái. Az utóbbi időben kondiba is járt.

  - Majd meglátjuk, hogy hányan tapadnak rád.

  - Majd meglátjuk. - vigyorgott majd megfordult és lelépett a haverjaival. Megforgattam a szemem.

  - Ez tényleg azt hiszi, hogy jobban néz ki nála? - értetlenkedett Kally

  - Az tény, hogy jól néz ki. De annyira nem, hogy...- nem tudtam befejezni a mondatom, mert becsapódott előttem a szekrényem ajtaja.

  Ahhj! Istenem add, hogy ne Adam legyen!

  - Hello, bébi! - vigyorog Adam.

  Miért utálsz!?

  - Adam. - tettem össze a kezem. - ne hívj így. Már szakítottunk. És légyszíves hagyj békén.

  - Hallottad, hogy mi megyünk Balira? - kérdezte figyelem nélkül hagyva azt, amit az előbb mondtam. Megforgattam a szemem, majd az ő szürke szemébe néztem.

  - Igen, tudom.- Igen, Adam az osztálytársam.

  - Arra gondoltam, mi lenne, ha mi ketten - mutatott először rám, aztán magára, majd beletúrt barnás-szőke hajába - egy szobában lennénk- kacsintott

  - Én meg arra gondoltam, - fordultam felé teljesen és én is a szekrénynek támaszkodtam, ahogyan ő tette - hogy mi lenne, ha gyomorba térdelnélek.

  Élesen beszívta a levegőt, majd kiegyenesedett és kifújta.

  - Vettem. - jelentette ki, majd intett, és megfordulva elsétált.

  - Nem adja fel. - nézett rám együttérzően barátnőm.

  Megszólalt a csengő, mire minden diák unalmas arccal elindult órára. Kallyvel egymásra néztünk, majd mindketten fájdalmasan felsóhajtottunk.

  - Biosz - suttogtuk ijesztően egyszerre

  Elindultunk a terem felé, közben még beszélgettünk. Belépve a terembe leültünk a helyünkre, és beszélgettünk, míg meg nem jött a tanár.

  Mikor a várt, Mr. Collins helyett az osztályfőnökünk, Mrs. White lépett be a terembe, mindenki kíváncsian fordult felé.

  - Nos. Előszöris tisztáznám, hogy ennek semmi köze a megnyert pályázathoz. Hónapok óta folyik az eljárás ez ügyben. De a lényegre térve. Lesz egy új osztálytársatok - itt mindenki adott ki valamilyen hangot.

  Volt, aki fájdalmasan nyögött egyet, mert már unja az egészet.
Volt, aki örömében tapsikolt, remélve, jobb lesz, mint az előző.
Volt, aki csak felsóhajtott, mert teljesen hidegen hagyta, és végül
volt, aki csak annyit kérdezett, Miért!?

Én egyik közé sem tartoztam. Ahogyan Kally sem. Mi csak egymásra néztünk, aztán vissza a tanárra.

  - De igazából nem új itt az iskolában, csak kérte, hogy helyezzék át ebbe az osztályba. Mert eddig a 10.c-be járt.

Erre felkaptam a fejem.
  Kérlek, ne Nash legyen! 
  Kérlek, ne Nash legyen!

  - Ő pedig...