Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

3. fejezet: Hitetlenek

Ana másnap reggel kialvatlanul és fáradtan ébredt. Úgy érezte, nyúzott arcán még a smink sem segít, ezért az átlagosnál most duplán morcosabban indult útnak a Minisztériumba. Belépve irodájába, és meglátva az előző nap az asztalon hagyott papírokat sem lett jobb a kedve. Mit meg nem adott volna érte, ha gyűlölt ereje helyett, inkább plusz karnövesztő képességet, esetleg két fejet kapott volna. Úgy az egyik legalább mindig kipihent lenne. De ő egy haszontalan erőt kapott, amit még használni is alig tudott, és nem is igazán mert. Mindegy. Nem is akart gondolni rá.

Próbálta magában felidézni a Percytől hallottakat, de gyanúja, hogy előző nap egyáltalán nem figyelt a fiúra, beigazolódni látszott. Nem bánkódott ezen túl sokáig, elvégre volt már elég tapasztalata, hogy egymaga is elboldoguljon. Az asztalán maradt pergamenhalmokat elkezdte egytől-egyig átnézni azért, hogy mindennel képbe kerüljön. Erre a hétre biztosan ki is tart mire mindennek a végére ér. Ana szerencséjére a nemzetközi kereskedelem nem volt idegen számára, előtte is tanult és dolgozott ezen a területen, így hamar átlátta az egészet. Országok és képviselőik szerint rendszerezte az iratokat, amiket saját jegyzettekkel egészített ki, majd külön felírta, mely osztályokkal együttműködve kell felvenni a kapcsolatot a külföldi partnerekkel. A legfontosabbaknak máris baglyot küldött, a kevésbé sürgős eseteket kiadta helyettesének, Gilbertnek. Bokros teendői miatt a nap hamar elszaladt, és munkaideje lejárta után nem sokkal összepakolta táskáját, elköszönt a még bennlévő kollégáitól és a szüleihez vette az utat.

A Nap ezen a június végi délutánon is perzselően tűzött, nyakára tapadt haját, így kénytelen volt feltűzni a feje tetejére. Bosszantó módon, most még a szél sem járt, ami igen ritkán fordult elő az ország ezen részén. A patinás családi kastély Berdfordshire dél-keleti felén épült, végeláthatatlan birtokon, ami saját halastóval is büszkélkedhetett. A Dropsok nemzedékek óta éltek itt, gondozták a birtokot, és összesen hat házimanó szolgálta az ott lakókat. A főépület volt Ana szüleinek, Philip és Erica Dropsnak a rezidenciája. Mr. és Mrs. Drops öt évvel ezelőtt vonult vissza a társasági élettől, hogy élvezzék nyugdíjas éveiket. Már csak ritkán mutatkoznak nyilvános rendezvényeken.

A kastélyhoz tartozott egy keleti és egy nyugati szárny is. A keleti szárnyban élt Dorian nagybátyja, aki édesapja testvére, feleségével, Grace-szel és itt lakott velük, lányuk Meredith férjével, Gideonnal és fiaikkal.

A nyugati szárnyban lakott Dorian és Grace fia Morian, akinek három gyermeke volt, Telma, Tabitha és Tibalt. Morian felesége, Christa minden porcikájában az előkelőség jegyeit hordozta, az övénél sokkal jobban fent hordta az orrát és nézetei néha elég szélsőségesnek bizonyultak. Ana őt kifejezetten nem kedvelte. Moriannal sem volt olyan jó a viszonya, mint Meredith-szel, de gyermekeit feltétel nélkül szerette.

Szülei mindketten otthon voltak, amikor megérkezett. Minden vágya volt elmondani, hogy nem az volt fiuk gyilkosa, akit tizennégy éve annak hisznek, és a tudat, hogy mégis hallgatnia kellett, fojtogatni kezdte. Kilazította talárja gallérját, hogy levegője könnyebben jusson tüdejébe.

- Ó, Anabelle, drágám, milyen jó, hogy eljöttél - fogadta boldogan édesanyja és magához ölelte lányát. - Épp egy kis fahéjas ostyát készíttettem Zofrey-val, nem rég lett kész, már biztos meg is hűlt annyira, hogy enni tudjunk belőle.

Ana követte édesanyját a hatalmas és világos étkezőbe. A hosszú asztal legalább húsz személynek helyet tudott nyújtani, a székek bársonyhuzata bézs színben pompázott, amire Ana kisgyerek kora óta szívesen rajzolt mintákat az ujjával. Szerette, ahogy a bársony az ujjai érintésére egy sötétebb árnyalatot vett fel. A mennyezetet egy méter átmérőjű csillárok szelték keresztül, és az azokat díszítő kristályok a szivárvány összes színét tükrözték, mikor megfelelő szögben esett rájuk a Nap fényes sugara.