Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

10. fejezet: Alice Cooper szabadnapja

Ana korán kelt, hogy el tudjon készülni. Rettegve nézett a tükörbe, ugyanis tudta, hiába van már túl az ember lánya a kamaszkoron, az óriási, gennyes pattanásoknak jó szokásuk egy fontos randi előtt előbukkanni, ráadásul biztos, hogy valami piszok feltűnő helyen. Mondjuk a homlok közepén, vagy az orr hegyén.

Nagy kő esett le szívéről, mikor megbizonyosodott róla, hogy arcbőre épp oly sima, mint lefekvéskor volt. Ana, bár nem titulálta randinak a találkozót Siriusszal, mégis tetszeni akart a varázslónak, és ezt nem is tagadta maga előtt. Lezuhanyozott, majd felöltözött. Egy szűk farmert vett fel, egy egyszerű, vékony, hosszú ujjú, fehér alapon fekete absztrakt mintás pólóval, lábára szintén fehér tornacipőt húzott, fejére pedig egy baseball sapkát. A sapka hátsó részén áthúzta lófarokba kötött hosszú haját, csuklóját pedig színes karkötőkkel díszítette. Szemhéját kihúzta egy fekete tussal, száját élénk rózsaszínűre rúzsozta. Amikor a muglik közt élt, akkor is hasonlóan öltözködött. Megnézte magát a tükörben és elégedetten könyvelte el, hogy egész jól néz ki, és égési sérüléseit is kellően takarta a ruha. Nem szerette, ha bárki látta testi hibáját.

Utolsó simításként feltette a feje tetejére napszemüvegét, felvette hátizsákját, amibe már előző nap bepakolt és abba a sikátorba hoppanált, aminek a címét Siriusnak is megadta. Ana örömmel nyugtázta, hogy egy lélek sincs a környéken. A muglik nem kelnek korán hétvégén - emlékeztette magát. Órájára pillantott, amikor látta, hogy már több, mint tíz perccel elmúlt nyolc. A pokolba - gondolta és maga mögött már meg is hallotta lépteket, amiről jól sejtette kié lehet. Ana megfordult és ott állt vele szemben az elképedt varázsló. Tetőtől talpig végigmérte őt és egy kicsit sem igyekezett titkolni meglepettségét. Ana éppúgy elámult Sirius kinézetén, aki szürke, rövid ujjú, halálfejes pólójában és fekete farmerjában úgy nézett ki, mint egy rocksztár. Fekete bakancsot viselt a lábán, nyakában nyaklánc lógott, ami egy óriási szemfogon volt áthúzva. Hasonló, mint Bill fülbevalója. Haján látszott, hogy frissen van mosva, és a megszokott hanyag eleganciával lógott homlokába, arcán, az első döbbenet után, széles mosoly terült szét. Egy teljesen új Sirius Black állt előtte, akin hirtelen nyoma sem volt az élet viszontagságainak.

- Késtél - szólalt meg egy elnyomott mosoly kíséretében.

- Igen, ne haragudj, csak...

- Gondolom készülődés közben elfeledkeztél az óráról - húzta szélesebb mosolyra a száját. - Mentségedre szóljon, hogy elég dögös vagy - tette hozzá kertelés nélkül. - Hosszú ujjú, ilyen melegben?

- Te sem panaszkodhatsz - biccentette oldalra a fejét, miközben napszemüvege lencséit pólója korcába törölte. - Fázós vagyok - hazudta egy vállrándítás kíséretében. - Úgy nézel ki, mint Alice Cooper.

- Ezt most bóknak veszem - nevetett. - Honnan ismered te Alice Coopert?

- Élek-halok a zenéért, ez még nem jött át?

- Azt hittem inkább a klasszikus vonal jön be neked. Nem gondoltam, hogy a mugli rock a te világod.

- Mindenevő vagyok.

Sirius egészen közel hajolt hozzá, szemében ravasz fény csillant.

- Inkább úgy festesz, mint egy ragadozó - súgta a fülébe, és Ana érezte, hogy arcába szökik a vér. Sirius komolyan flörtöl vele?

- Szeretnéd, hogy levadásszalak? - vette fel a kesztyűt.

- Csak, ha egyből torokra mész.

- Inkább a szívedet tépném ki.

- Cserébe megkapnám a tiédet?

- Sajnos, azt már Bon Jovinak adtam - biggyesztette le alsó ajkát.