Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

51. fejezet: Az áruló

Ana hiába kapott kezeivel a szirmok után, azokat teljesen elnyelte a mélység. Felfoghatatlanul, szívettépően kegyetlenül járta át lelkét a fájdalom, amit már jól ismert vendégként üdvözölt. A remény szikrái kihunytak szívében, helyét kínzó üresség járta át. Már sírni sem tudott.

Teste ernyedten lógott, majd érezte, ahogy a kötél felfelé rándul meg, és hagyta, hogy Botkin kihúzza őt a szakadékból, hangos ordítása alig jutott el a füléig. Nem bizonyult jó ötletnek, hogy nem segít a varázslónak, a tehetetlen himbálózástól ugyanis egy kiálló szikla mért súlyos ütést halántékára. Ekkor döntött úgy, hogy fél kezével megragadja a kötelet, másikat pedig a vérző sebére szorította. Mikor felért a magaslatra, alkarjára támaszkodva húzta fel magát, és mászott beljebb. Az addig a fenyőnél álldogáló Botkin végre megindult felé.

- Igazán szólhatott volna, hogy még él! - üvöltötte paprikapiros arccal. - Azt hittem, szénné égette a hebridai. Hogy a fészkes fenébe kerültek ide ezek ketten! Lesz egy-két szavam MacFustyékhez, az egyszer biztos! Majdnem odalettek az éveim!

Botkin tovább szidott mindent és mindenkit, aki csak eszébe jutott, miközben levarázsolta az Ana testét szorító hevedereket. Mikor végre elhallgatott, Ana kibökte a rossz hírt.

- Nincs meg a virág. A sárkány elégette az egész bokrot. - Színtelen hangja elcsuklott, összehúzta szemét, ahogy fejébe éles fájdalom hasított.

Botkin erre földhöz vágta kalapját, és krokodilbőr csizmájával ádáz merényletet hajtott rajta végre. Addig taposta, nyúzta, a szerencsétlen fejfedőt, míg az ketté nem hasadt.

- A szentségit! Hogy az a...

Ana csak állt tovább megsemmisülten, a halántékából szivárgó vért ruhája ujjával itatta fel, majd kizárva elméjéből a varázsló cifra káromkodásait, elindult vissza a birtok felé. A lelkében tátongó üresség hatalmasabb volt, mint az a szakadék, amibe a virágok hulltak. Nem volt már sem szomorú, sem csalódott, nem okolt, vagy hibáztatott senkit a történtekért. A MacFusty család egészen biztosan minden tőle telhetőt megtett, de a sors valamiért nem akarta, hogy ő, Ana felszabaduljon az eskü alól. Neki valami mást szánhatott az élet.
Kavicsokat rugdosva maga előtt, némán bandukolt lefelé, néha megkapaszkodva egy-egy fában, nehogy fejsérülése mellé egy másikat is beszerezzen. Hamarosan le is értek a birtokra, Botkin nem is késlekedett, azonnal jelet küldött MacFustyéknak, majd mikor megjelentek, rögtön hangos vitába keveredtek egymással.

Ana igazán nem volt már kíváncsi a miértekre, és azon kapta magát, hogy a sziklába vájt ház előtt támaszkodik az egyik kőoszlopnak, ujjai közt az egyik indát forgatta, ami kígyóként kúszott felfelé egy sárkányt formázó faragványon. Draco dormiens nunquam titillandus, jutott eszébe a Roxfort jelmondata. A nap fényében, valóban bölcs mondásnak hatott. Draco, draco, draco, vert visszhangot a szó elméjében, és Ana érezte, hogy meg kell fejtenie, miért kúszott gondolatai közé pont ez.

Megfordult, összehúzott szemöldökkel nézett maga elé. Botkin veszettül gesztikulált a távolban Mr. MacFustyval, időközben a házaspár gyerekei is megjelentek.

Draco, draco, draco, pulzált tovább a szó agyában. Vagy talán nem csupán egy szó... Ana szeme elkerekedett, egy több hónappal ezelőtti, Godric's Hollow-i beszélgetés jutott eszébe. Lucius Malfoy ejtette ki fia nevét akkor. Az a Lucius Malfoy, aki az egész nyomorúságáról tehet, az egyetlen, aki tudja, ki hajtotta végre az esküt.

Utolsó szalmaszálként kapaszkodott a felismerésbe. Nem mert újra remélni, de muszáj volt megragadni ezt a lehetőséget. Igen. Kiszedi Malfoyból ki volt az a halálfaló, aki aznap este megkötötte kettejük között az esküt, még akkor is, ha az egész Malfoy kúriát is kell a földdel egyenlővé tennie. Ökölbe szorította kezét, eljött az ő ideje. Nem finomkodik tovább Malfoyjal, keményen megfizet minden gyötrelmes percért, amit neki okozott. Látta Botkint felé közeledni, de nem érdekelte. Minél hamarabb cselekszik, annál jobb, Botkin ráér. Gondolkodás nélkül vált kámforrá a varázsló előtt, és bukkant fel a Malfoy kúria robosztus épülete mellett.