Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

9. fejezet: Megpendülnek a húrok

Ana irodájában ücsörgött az egyik fontos mágus uniós tárgyalás előtt, és papírjait rendezgette, de koncentrációja újra és újra cserben hagyta. Gondolatai sokat időztek Sirius Black körül, a férfi szerencsétlen sorsa nem hagyta őt nyugodni, úgy érezte neki kell helyrehoznia apja Sirius ellen elkövetett bűnét, de csalódottan konstatálta, hogy eddig nem járt túl nagy sikerrel. Az asztalra könyökölt, állát tenyerében pihentetve dobolt arcán ujjaival.

Bármi is történt az elmúlt alkalommal, neki, Anának feltett szándéka volt, hogy elviselhetőbbé teszi a varázsló száműzetését. Ha ehhez Dumbledore-t, vagy akár egész Rendet kell kijátszania, akkor hát megteszi.

Felderengett előtte Sirius Azkaban sujtotta arca, és a mosolya, ami egészen megváltoztatta kinézetét, és valamennyire visszaadta idő előtt elveszett sármját. Ana észre sem vette, hogy az elképzelt képre az ő ajkai is felfelé kanyarodtak, ahogy azt sem, hogy valaki áll irodájában. Csak a mélyen zengő, kellemes hangra riadt fel.

- Valami igen kellemes járhat a fejedben, ha még azt sem vetted észre, hogy bejöttem - mosolygott rá Kingsley, aki egy ezüstösen csillogó valamit húzott elő táskájából. - Itt a köpeny - fogta halkabbra, és az ajtó felé pislogott. - Úgy tudom, ma te vagy szolgálatban.

- Igen, köszi - pattant fel a boszorkány a székből.

Kissé csalódottan vette át Kingsley-től a láthatatlanná tévő köpenyt, és gyűrte azt táskájába. Így ma nincs különösebb oka a Grimmauld térre menni, pedig szívesen találkozott volna Siriusszal, bár az is lehet, hogy a varázsló pont látni sem akarja. Kingsley sietősen távozott, Ana pedig összeszedve dokumentumait a tárgyaló felé vette az irányt.

Az uniós projekt minden tekintetben hasznos figyelemelterelésnek bizonyult, Ana imádott ezen a terven dolgozni. Szerette kollégái ötleteit, tanácsait meghallgatni, és a kifejezetten jókat beleépíteni a programba. Eszmecserék, feljegyzések, határidők, fontos döntések meghozatala, hipotézis vizsgálatok, elemzések, mind-mind a munkája része volt, és ő kifejezetten élvezte.

Ebéd után az új-zélandi delegáció fogadásán munkálkodott, megtervezte itt-létük programját. Munkaideje lejárta után is tovább dolgozott, miközben várta, hogy munkahelye elcsendesedjem. Kevés éjszakai műszakos alkalmazott dolgozott a Minisztériumban, de aki mégis, az igyekezett nem lebukni, hogy valójában a munkaidő nagy részét átalussza. Óvatosan kémlelt ki irodája ajtaján, és amikor meggyőződött róla, hogy tiszta a terep, magára öltötte a láthatatlanná tévő köpenyt, és a Misztériumügyi főosztályra sietett. A semmiből egy kényelmes széket varázsolt elő, felhúzta lábait mellkasához és csak figyelt és várt. Szorongás kerítette hatalmába, hogy vajon mit tenne, ha valaki rátámadna, hiszen még életében nem párbajozott. Lehet, szólnia kellett volna róla Dumbledore-nak, de nem akarta, hogy a többiek megtudják, és esetleg alkalmatlannak találják őt a tagságra... Magában felsorolta az összes általa ismert védő- és támadó varázst és kicsit megnyugodott. Ha elméletben megy, biztosan gyakorlatban is fog. Néha el-elbóbiskolt, olyankor mindig megcsipkedte arcát, hogy ébren tudjon maradni. Új dalszövegek kavarogtak fejében, munkája körül is forogtak gondolatai, és azok néha a Grimmauld térre is elkalandoztak.

Reggel felsurrant a fogadószintre, és az egyik korai tárgyalásról való késés teljes tudatában indult a főhadiszállásra, hogy leadja az estéről szóló rövidke jelentést. Nem lett volna muszáj rögtön odasietnie, de Ana reménykedett benne, hogy tud pár szót beszélni a ház tulajdonosával.

Csalódnia kellett, ugyanis a Black-ház konyhájában csak Molly Weasley-t találta, aki egy nagy tál rántottát kavargatott. Ana leadta a jelentést, ivott még egy nagy bögre kávét, miközben váltottak pár szót az asszonnyal. Sirius egy óra elteltével sem bukkant fel, és a boszorkány már nem tudta tovább húzni az időt, kénytelen volt visszatérni a Minisztériumba, ahol már így is egészen biztosan nagyon várták.