Ha azt gondoltad, hogy Sirius Black jó kiskutya módjára, a Grimmauld téren bezárva takarította ősei házát, mialatt Harry és barátai a Roxfortban küzdöttek az Umbridge- rezsim ellen, hát tévedtél. Élete fenekestül felfordul, mikor a Rend egy új tagga...
Hosszú gondolkodás után végül úgy döntöttem, folytatom a történetet egy második résszel, ami Az emlékek őre címet kapta, és aminek a prológusa már elérhető.
Mivel II. Varázslóháború még korántsem ért véget, Ana és Sirius kénytelen újabb nehézségekkel szembenézni, amiket csak Merlin tudja végül meg tudnak-e oldani.
Fogadjátok szeretettel, remélem tetszeni fog!
A történet borítója:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És a fülszöveg:
Egy emléket számos formában őrizhetünk: szobrot állíthatunk neki, tárgyakba önthetjük őket, vagy szívünk legmélyébe zárva dédelgethetjük. Eldughatjuk elménk egy félreeső zugába, és amikor újra felidézni szeretnénk, csak leporoljuk, mint egy régi fényképet.
De akadnak olyan emlékek, amikre nem akarunk emlékezni, amik sebeket szakítanak fel, és amik akkora fájdalommal bírnak, hogy legszívesebben örökre mégválnánk tőlük. És ha egyszer úgy döntünk, nem akarunk többé emlékezni, nem vétünk-e túl nagyot a természet törvényei ellen? Visszakaphatjuk-e, amiről egyszer önként mondtunk le?
Dumbedore halott, a Minisztérium elbukott, Harry Potternek nyoma sincs. A második varázslóháború eldőlni látszik, csak a Főnix Rendjének megmaradt tagjai küzdenek az új rezsim ellen a maguk sajátos módján.
A háború nem kímél senkit sem, a gyász és a fájdalom egyre elviselhetetlenebb, de megoldás lehet-e a bajokra egy Exmemoriam?
