Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

28. fejezet: Újrakezdés

18+ részt is tartalmazó fejezet!

☆☆☆

Amint Csikócsőr lábai végre talajt fogtak a Grimmauld téren, Ana rögtön lefordult róla, s arccal a földre zuhant. Nem várta meg, hogy Sirius a segítségére siessen, talpra ugrott, és hátat fordított a varázslónak. Gyengeségét próbálta leplezni kevés sikerrel, ugyanis a sokktól, ami az este miatt érte, újra remegés járta át a testét, emellé a gyomra is émelygett a repüléstől. Csak Siriusnak köszönhette, hogy nem esett le már valahol félúton.

Nem tudta, mit mondhatna a varázslónak. Pontosabban ezer dolgot akart mondani neki, de mintha elhagyták volna a szavak. A megkönnyebbülés, a harag és a szégyen hármas érzete némította meg. Karjaival átölelte magát, mintha így véget tudna vetni a remegésnek.

- Gyere, Ana! Kicsit rendbeszedlek. - Ana érezte Sirius két kezét a vállán, majd azt, ahogy finom maga felé fordítja őt. Ügyelt rá, hogy ne nézzen a férfi szemébe, mert ha megtette volna,
vagy felpofozza, vagy megcsókolja őt. - Gyere! - ismételte a varázsló, és gyengéden magához vonva kísérte le a konyhába.

Ana még mindig remegett, hiába igyekezett stabilan menni, rendszeresen meg-megrogyott a lába a lépcsőfokokon. Sirius végig támasza volt, ami végtelenül jól esett a boszorkánynak, ám nem tudott nem arra gondolni, hogy végtére is, a varázsló miatt kerültek ekkora bajba. A konyhába érve Sirius levette róla talárját, leültette, majd mindkettejüknek egy-egy pohár whiskey-t töltött.

- Idd meg, jót fog tenni. - Ana gépiesen emelte szájához a poharat, és itta ki annak teljes tartalmát.

A maró ital köhögésre kényszerítette, aminek hatására a boszorkány újra érezte, hogy minden porcikája fáj. Lenézett két karjára, látta a számos apró sebet és horzsolást, ami vörösen éktelenkedett mindenhol. Sirius helyet foglalt vele szemben, pálcájával egymás után forrasztotta be a sebeket. A férfi érintése meleg volt, megnyugtató és gyengéd.

- Sosem harcoltál még, igaz? - kérdezte közben, de Ana nem szólalt meg, és nem is nézett rá. - Nem, hát persze hogy nem. Remélem, nem gondolod, hogy ez szégyen. Szerencsés vagy, amiért nem volt még benne részed. Ezt most leveszem.

Finoman lehúzta Anáról szakadt pólóját, hogy az alatta lévő sebeket is eltüntesse. Ana nem ellenkezett, ha a körülmények mások lettek volna, még élvezte is volna Sirius érintéseit. Az este eseményei azonban még mindig túl élénkek voltak ahhoz, hogy a férfi elfeledtesse vele, hogy majdnem meghaltak. Amint a varázsló kész lett, rögtön visszahúzta magára pólóját, és tüntetőleg bámulta ölében heverő kézfejét.

- Látom, hogy megviselt az este, és tudom, hogy dühös vagy. Joggal. Meg is érdemelném, hogy behúzz egyet. De hidd el, akármennyire is haragszol rám, eltörpül ahhoz képest, hogy én hogy haragszom magamra.

Ana nyelt egyet, de még mindig nem nézett a férfira, inkább a szemét is lehunyta. Idegesítette Sirius nyugodtsága, mintha nem csatából, hanem kártyapartiról jött volna. Érezte, hogy megfogja az állát, hogy maga felé fordítsa arcát, és eltüntesse arról is az este nyomait. Sirius ugyanazt a műveletet hajtotta végre arcán, mint a többi testrészén, és hajából is kivarázsolta a beleakadt levél -, és ágdarabokat. Ana nem tudta, hogy a lekezelt sérülések, vagy a whiskey, esetleg mindkettő hatására, de jobban lett. Remegése megszűnt, fájdalmai is jócskán enyhültek. Szemét továbbra sem nyitotta ki, mert még mindig magán érezte Sirius tekintetét, majd hirtelen kezét a nyakán, és ajkait a sajátján. Ana úgy ugrott fel, kezét szája elé kapva, mintha eddig tüzes parázson ült volna. Elméjébe beférkőzött Lucius Malfoy csókja, s kis híja volt, hogy az előbb elfogyasztott whiskey egy kis gyomorsav társaságában nem köszönt vissza.