Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

17. fejezet: A születésnap

Ana, Meredith és Sirius beléptek a hatalmas kovácsoltvas kapun és a főépület előtt felállított, fehér kerti sátor felé vették az irány. A ponyva alatt hosszú asztalt helyeztek el, körötte székekkel. A sátor lábaihoz tucatnyi felfújt lufit kötöztek, amiket ide-oda lóbált a nyári fuvallat. Az asztalon aprósüteményes, pogácsás tálak sorakoztak, limonádés és mézboros hordókból tudott magának italt tölteni a szomjazó, bentről pedig ínycsiklandozó illatok kúsztak orrukba. Házimanók sürögtek-forogtak az asztaltársaság körül, cserélgették az üres tálakat, behordták a szennyest, hogy új, telikre cseréljék azokat. Az asztalnál ült Erica és Philip Drops, az idegen férfi társaságában, tőlük kicsit távolabb Morian és Christa beszélgettek egymással. Gideon az öt gyerekkel bújócskázott az udvaron, Dorian és Grace pedig ekkor léptek ki az épületből. Mikor közelebb értek a sátorhoz, Erica Drops felpattant székéből, hogy lánya elé siessen és karjaiba zárja őt.

- Drága kislányom, de hiányoztál már! Kevesebbet látunk, mint mikor külföldön éltél!

Anának elszállt minden haragja, édesanyja vállára hajtotta a fejét és újra kisgyermeknek érezte magát. Most tudatosult benne, mennyire is hiányzik neki ez a mélységes, tiszta szeretetből fakadó anyai ölelés.

- Sajnálom, anya! Rengeteg a dolgom.

- Tudom, kicsikém, tudom. - Mrs. Drops elengedte lányát két kezébe fogta arcát, végigsimított hosszú haján és alaposan végigmérte őt.

- Te fogytál, Ana. Eszel te rendesen? Remélem nincs semmi baj - aggodalmaskodott az asszony.

- Nincs - nyugtatta a lány. - De valóban keveset ettem mostanában. - vont vállat.

- Na, gyere akkor egyél valamit. Apád is már nagyon vár. A múltkor, nem váltatok el túl jól. És be akar mutatni valakinek. És ez a kutya, Ana?

Ana anyjának is elmesélte a kutya történetét, gitárját letette az egyik székre. Üdvözölte nagynénjét és nagybátyját, akik azóta szintén odaértek a sátorhoz és leültek Moriannal és Christaval szemben. Ana őket is üdvözölte, ezután lépett csak apjához, aki felállt és megölelte őt. A mellette álló férfire rá sem nézett.

- Boldog születésnapot, apa - mondta, és megcsókolta apja mindkét orcáját. - Tessék, vettem neked egy kis apróságot. - Egy pici fekete dobozt nyújtott át apjának.

- Ó, drágám, igazán nem kellett volna - mondta, ahogy kinyitotta a dobozt. - Nahát, ez az eddigi legklasszabb ajándék - nevetett.

A dobozban egy óra volt. A számok cikeszekbe voltak beleírva, az órát mutató pálcika helyén seprű volt, a perc mutató pálcika helyén pedig, apja egykori kedvenc fogójátékosának, Baldur Brewitt a kicsinyített mása. Ha a fogó a tizenkettes számhoz ért, az óra annyi üdvrialgásban tört ki, ahány óra volt éppen.

- Marcusszal épp a kviddicsről beszélgettünk. Gyere, hadd mutassalak be a fiatalembernek. Nem rég tért haza Franciaországból és holnap fog kezdeni a Minisztériumban, mint osztályvezető auror.

Ana most ráemelte pillantását az apja mellett álló férfira és el kellett ismernie, hogy Meredith cseppet sem túlzott a kinézetét illetően. A harminc körüli férfi még Siriusnál is magasabb volt, széles válla és vékony csípője sportos testalkatról árulkodott, még egyenruhában is jól látszott, milyen izmos. Aranybarna haja oldalt felnyírva, a fejete tetején pedig hosszabbra meghagyva, minden egyes szál tökéletesen beállítva lógott a homlokába. Azúrkék szemének mélysége a végtelen tengerre emlékeztette a lányt, napbarnított arcát pedig pár darab halvány szeplő tett elképesztően vonzóvá. Széles és vakító mosolya, bármelyik nőt azonnal levenné a lábáról. Pár héttel ezelőtt talán őt, Anát is, hiszen ez a Marcus pontosan úgy nézett ki, mint amilyen férfiről álmodott mindig is. Most valahogy egyáltalán nem hozta lázba. Csak ridegen nézett a tökéletes arcba és nem is kívánt kedves lenni azzal, aki olyan szándékkal jött, hogy begyűjtse őt, mint holmi ígéretes trófeát.