Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

11. fejezet: A kerítő és a béka

Az elkövetkező napokat, majd heteket a hektikusság jellemezte. Ana elég sok időt töltött az egyre emberibb körülményeket mutató főhadiszálláson, és bár kimondatlanul abban maradtak Siriusszal, hogy nem bonyolódnak semmilyen kapcsolatba, mégis sokszor kerültek félreérthető szituációba. Ha kettesben maradtak, flörtöltek egymással, a férfi bókolt neki, és néha teljesen elbizonytalanította Anát, hogy most mit is akar tőle a varázsló tulajdonképpen. Élvezte ezeket a lopott pillanatokat, amikor közel érezhette őt magához, ha a kezéhez ért, a férfi már nem húzta el azt. Máskor Sirius mogorva volt, igazán lehetetlenül viselkedett. Ezt a lány a bezártság számlájára írta és nem is tudott igazán haragudni a varázslóra undok viselkedése miatt. Néha pedig úgy ugratta a férfi Anát, mint a kishúgával teszi azt az ember. De volt egy határ, amit sohasem léptek át. Egy kis flörtölés még igazán nem jelent semmit, senkinek sem okoz fájdalmat, az egész olyan... kis semmiség. Nem egy férfival flörtölt már életében, amiből aztán nem lett semmi. Meg olyan is előfordult, hogy csak azért flörtölt, mert előrébb akart jutni a sorban, vagy hamarabb szerette volna megkapni rendelését, esetleg egy ingyen ital reményében. Ártalmatlan dolgok ezek, mindenki csinálja. Ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, mikor Mrs. Weasley hangját hallotta meg.

- Ana, drágám itt vagy? - kérdezte az asszony, mire ő felocsúdott révedezéséből. Négy nap telt el a Siriusszal töltött csodálatos vasárnap óta, és ő már negyedik napja reggelizik a Grimmauld téren. Az új - zélandi delegáció itt vendégeskedése miatt, második napja nem dolgozik délelőtt a Minisztériumban, hisz az időeltolódás miatt vendégeik az esti órákban aktívak. Mivel jó brit vendéglátók, nem várták el a, hogy az új-zélandiak alkalmazkodjanak hozzájuk, inkább minden programot az esti órákra hagytak. Így azonban Ana volt kissé kialvatlan.

- Persze, Molly, itt vagyok - hagyta abba alsó ajka csipkedését. - Csak kicsit elgondolkodtam. - Oldalra pillantott és látta, hogy Sirius felnézve az újságból kérdőn pillant rá.

- És mi az, amin így elkalandoztak a gondolataid? - kérdezte Mrs. Weasley.

- Új-Zélandon - hazudta. - Hogy milyen lehet ott élni. A világ végén. - Ana kavargatni kezdte kávéját és aprókat kortyolt bele.

- Biztosan varázslatos hely - mondta az asszony, majd hirtelen témát váltott. - És Ana drágám te most egyedül élsz? - kérdezte zavartan az asszony, miközben valami süteményekkel bíbelődött, amit ebéd utánra készített. - Úgy értem, nincs senkid?

A kérdésre Sirius letette az újságot a kezéből és kaján mosollyal az arcán hátradőlt a széken, úgy várta, hogy mi fog kisülni ebből a beszélgetésből. Arthur, aki aznap szintén csak később ment dolgozni, a fejét fogta.

- Egyedül élek, Molly. - zárta rövidre a választ a lány.

- És nem gondolod, hogy Bill egészen jóképű fiú? - az asszony olyan zavarba jött a saját kérdésétől, hogy Ana nem állta meg mosolygás nélkül.

- Molly! Merlin szerelmére! - torkolta le feleségét Mr. Weasley.

- Jól van, jól van, csak egy ártatlan kérdés volt. Ha nem szeretne, nem is kell válaszolnia. Én csak...

- Molly - Ana felállt és az asszonyhoz lépett -, vehetek ebből? - kérdezte a sütikre mutatva. Mrs. Weasley, bólintott, Ana pedig elvett három darabot. A két férfi a két nőt bámulta. - De igen. Bill nagyon helyes fiú - mondta és visszaült a helyére. Az asszony arca felragyogott. Ana folytatta. - Remélem nem tőlem hallod először, de Billnek már van valakije.

- Igen, igen, az a francia kislány, de nem hinném, hogy az túl komoly lenne - motyogta az asszony.

- Hát, amit nekem mesélt az elég komolyan hangzott.