Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

19. fejezet: Swing és a hippogriff

Ana haját szoros kontyba kötötték a feje tetején, arcát közepesen erősre sminkelték, száját azonban jobban kiemelték. Ajkai csak még teltebbnek látszottak a rákent cseresznyepiros rúzstól.

- Igazi díva lett, Miss Drops - nyomakodott arcába három centiről a fiatal, sminkes boszorkány. Ana nem értette, mire fel ez a nagy felhajtás sminkje körül, a fekete-fehér fényképen úgysem látszik, hogy cseresznye, vagy málna árnyalatú a szája.

Felállt, és az egészalakos tükör elé sétált. Valóban úgy festett, mint egy igazi manöken, aki most jött le a kifutóról. Mikor elvállalta ezt a fotózással egybekötött interjút a másnap megjelenő Szombati Boszorkánynak, nem is sejtette, hogy ilyen csodás meglepetéssel készülnek neki. A lap főszerkesztőjének tudomására jutott, hogy szenvedélyesen szereti az egyedi talárokat, így készíttetett neki egyet erre az alkalomra. Az alap fekete színű taláron egy hatalmas főnixmadár rajza ívelt át, mely öt különböző szín, a piros, a narancs, a citromsárga, a zöld és a kék átmenetében pompázott. Az öt szín az öt földrészt jelképezte, mely egy fenséges és egzotikus állatban összpontosult. A fotózásra magával vitte talárgyűjteményének nagy részét, amik egy guruló fogason várakoztak arra, hogy Anát lefotózzák bennük. A pár beállított kép után, Anát alaposan kifaggatták szenvedélye gyökereiről, talárjai eredetéről, illetve azokkal való érzelmi kapcsolatáról. A ruhadarabot Ana megtarthatta fizetségül, aminek a lány szívből örült.

- Köszönjük, Miss Drops, a talárjait hétfő délután visszaszállítjuk önhöz, ha úgy megfelel - tájékoztatta az egyik asszisztens.

- Tökéletes. - Ana már indult is volna haza, mikor egy ismerős, jóképű és csodálkozó arccal találkozott össze a folyosón.

- Ana, te egyszerűen... nem is találok szavakat.

- Ugyan, Marcus, ez nem is én vagyok - mutatott túlzóan kisminkelt ábrázatára. - Csak festettek nekem egy új arcot. Te mit keresel itt?

- Meg kell hagyni elég jól sikerült. - Megfogta a lány állát és alaposan körbenézte. - Interjúra jöttem. A magánéletemről fognak kérdezősködni. Én meg elmondom nekik, hogy nincs semmilyen nő az életemben, mert az egyetlen, aki komolyan érdekel, egy hónapja elutasít.

- Tessék? - kérdezte döbbenten a boszorkány.

- Természetesen nem ezt fogom mondani, de attól még igaz. Egy hónapja nem tudlak rávenni, hogy megigyál velem egy ártatlan italt.

Ana lesütötte a szemét, nem tudta, mit mondjon. Valóban mindig kikosarazta Marcust, akárhányszor próbálkozott. A Rendbe való beszervezését is rég elvetette, hiszen, ha akarta volna, Dumbledore már biztos megtette volna, akkor mikor tanárnak kérte fel a férfit. Hogy ezt mégsem tette meg, annak pedig biztosan jó oka volt.

- Vasárnap ráérsz? - kérdezte végül Marcustól, maga sem tudta, miért. A válasz pedig egy tökéletes hollywoodi mosoly volt.

- Komolyan mondod? - A férfi reménykedve nézett rá, mire Ana bólintott. - Akkor vasárnap ötkor Florean Fortescuenál?

- Rendben. Úgyis imádom a fagyit.

Marcus meg akarta simítani Ana arcát, de a lány eltolta a kezét.

- Vigyázz, mert még tiszta festék lesz a kezed - szólt rá viccesen, de Marcus komolyan válaszolt.

- A legkülönlegesebb nő vagy, akit valaha ismertem. - Azzal még egyszer rámosolygott, mielőtt elment.

Ana csak nézett utána. Mennyivel egyszerűbb lenne őt szeretni. Elveszni a tengerkék szemekben és biztonságos ölelésébe bújni az erős kezeknek. Odáig van értem. Bárcsak viszonozni tudnám!