Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

39. fejezet: Ünnep

- Meredith! - ugrott talpra Ana, és unokatestvére felé lépett, mire az hátrálni kezdett. - Tedd le a pálcád, kérlek.

- Mi ez az egész? - Meredithnek esze ágában sem volt letennie a pálcáját, bár az szemmel láthatóan gondot okozott neki, hogy kire fogja azt. - Máris üzenek a Minisztériumba!

- Ne! Mer! Ne csináld! Kérlek, hallgass meg! Megmagyarázom! - könyörgött Ana.

Sirius a pálcája után nyúlt, hogy kiszabadítsa magát, de Meredith gyorsabb volt, és a pálca méterekre repült tőle.

- Mi ez az egész!? Mit csinálsz itt vele? Pont vele? - Meredith olyan hisztérikusan kiabált, hogy ha egy hegyoldalban ácsorogtak volna, hangja frekvenciája lavinát lett volna képes elindítani.

- Ha elteszed a pálcád elmagyarázom! Bízz bennem, Mer!

- Hogy bízhatnék benned!? Talán az apádnak igaza van. Megváltoztál.

- Ne, Mer...

- Mibe keveredtél? - Meredith már a könnyeivel küszködött.

- Hallgasd meg - szólalt meg Sirius, aki a lábkötöző rontásnak köszönhetően még mindig a hóban ült. - Sokat szenved. Én nem megyek sehová. Ha nem hiszel neki, átadhatsz a Minisztériumnak.

- Nem! - Ana védelmezőn ölelte át a férfit. Az nem lehet, hogy őt is elveszítse.

Meredith kezében megremegett a pálca. Viaskodott magában, hogy mitévő legyen, és az előtte zajló gyengéd jelenet teljesen összezavarta. Ana újra felé fordult.

- Ő nem gyilkos, Mer! Ártatlan! - Ana Meredith felé indult, aki hol rá, hol Siriusra nézett. - Higgy nekem! Hallgass meg, kérlek.

Meredith leeresztette a pálcáját. Ajkai remegtek, és Ana sejtette, nem a hidegtől. Egy lépéssel átszelte a közöttük megmaradt távolságot, és karjaiba zárta unokatestvérét.

- Köszönöm - suttogta a fülébe, és a két nő egymás karjaiban zokogott.

Sirius pálcája után kúszott, széles sávot húzva maga után a hóban. Mikor megtalálta, levette magáról a rontást, feltápászkodott, és közelebb lépett a két nőhöz, miközben alaposan szétnézett.

- Jön még valaki? - Hangja megtörte a a csendes szipogássá halkult sírást.

- Nem, csak én jöttem.

Ana ellépett unokatestvérétől és Siriushoz fordult.

- Magunkra hagynál?

- Hát persze. Addig visszamegyek. Te pedig vegyél kabátot, megfázol.

Anának eddig fel sem tűnt, milyen hideg is van odakint, és hogy rajta tényleg nincs semmi meleg öltözék. Lábujjhegyre állt, gyors csókot nyomott Sirius szájára, mielőtt az beleivott volna a laposüvegébe. Meredith ledermedve bámulta a jelenetet, ahogy Sirius lassan Marcus Bonesszá alakul. Hármasban indultak a ház felé, s miután Sirius kiadta Ana kabátját, a két nő nagy sétára indult.

- Nem is tudom hol kezdjem - Ana szája komisz félmosolyra húzódott. Úgy érezte, mintha újra kislány lenne, és a féltve őrzött titkát, hogy ő csempészett gnómokat a konyhába, most készül megosztani unokatestvérével. Csak mostani titka sokkal nagyobb és súlyosabb volt.

- A francba, Ana - mosolyodott el végre Meredith is. - Mi a mennydörgős ménkű folyik itt?

Ana kisebb-nagyobb kihagyásokkal beszámolt Meredithnek az elmúlt fél évéről. Titkai ólomsúlya, most pihekönnyűvé váltak. Végre megoszthatta érzéseit valakivel, aki igazán közel állt hozzá. Vagy húsz kört megtettek egymásba karolva a birtokon, míg beszélgettek. Meredith tátott szájjal hallgatta Ana szavait, és kissé irigykedett is rá izgalmas élete miatt.