Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

32. fejezet: Poughkeepsie és az új terv

Ha veszélyt hozol a családra, Merlinre mondom, ne lássalak többé! - visszhangzott apja mondata Ana fejében még majd' két hét után is. Letette az iratokat, amiknek értelmèt rossz kedélyállapota miatt ezúttal amúgy sem fogta fel, helyette inkább elővette Meredith levelét, hogy újra átolvassa:

Drága Ana!

Mélységesen bánt, ami tegnap ebéd után történt édesapád és közted, és hogy ilyen csúnya vége lett. Apád kiborulása számunkra is érthetetlen, megdöbbentő és eltúlzott reakció volt, melynek hangot is adtunk, de nagybátyám egyelőre hajthatatlan. A bocsánatkérésed várja, addig nem akar szóba állni veled, pedig őt is nagyon bántja, hogy így viselkedett. Mi persze tudjuk mennyire szeret téged. Gideonnal sokat beszélgettünk, mi lehet kirohanásának oka, és egyébre nem tudunk gondolni, minthogy mostanában túl sok időt tölt Christával, aki talán a buta nézeteivel mérgezi apád amúgy racionális gondolkodását. Ez persze nem biztos, hogy így van.

Ana, kérlek ne búsulj sokat a történtek miatt, egészen biztos, hogy apád jobb belátásra fog térni és hamarosan megnyugszik. Mi, a család többi tagja is ezen fogunk dolgozni. Ami sógornőmet illeti, én vele nem kívánok szóba állni, amíg bocsánatot nem kér tőled, álláspontomot természetesen vele is közöltem, bár nem éreztem, hogy különösebben meghatná a dolog. Bátyámat sajnálom kissé, aki most így két tűz közé került. De nem akarlak a saját bajainkkal terhelni, van neked most így is épp elég.

Arra kérnélek még, szeretett húgom, hogy hamarosan elérkező utadon érezd magad nagyon jól, és képviseld Nagy-Britanniát a te sajátos, bűbájos módodon. Büszkék vagyunk rád, ezt nem győzzük hangsúlyozni! Már most nagyon hiányzol!

Jó utat, és vigyázz magadra!

Ölel és csókol: Meredith

Anát az utóbbi napokban csak Sirius jelenléte tartotta egyben és az, hogy a kongresszus közeledtével teendői megsokszorozódtak. Nem sok ideje maradt a szüleinél történtekre gondolni, időnként azonban újra elolvasta Meredith levelét, mintha az egyfajta kapocs lenne közte és családja között. Összehajtotta a pergament, majd visszacsúsztatva talárja zsebébe, újra iratai fölé hajolt.

Sokat dolgozott együtt Marcusszal, aminek köszönhetően valóban páran már azt gondolták, hogy van köztük valami. Munkaidőben a Minisztériumban, délutánonként pedig a mugli könyvtárban folytattak kutatómunkát. Új ötlettel álltak elő a katonai egyezményt illetően és mivel szorította őket az idő, egy percet sem vesztegethettek el. Minden külföldi befolyásukat latba vetve dolgoztak az új terven, s ebben Amelia, Kingsley, Dumbledore, és néha Rémszem is a segítségükre volt. Ana minden lépesről beszámolt Siriusnak, akinek szintén számos hasznosítható ötlete volt, így az estéjük nagy részét az egyezmény tökéletesítésével töltötték. Ana most is ezt tanulmányozta irodájában, és arra jutott, hogy a Rend esti gyűlésén már elő is hozakodhatnak vele a többiek előtt. Épp az utolsó sorokon futtatta a szemét, amikor kopogtattak irodája félig nyitott ajtaján. Az érkező meg sem várva válaszát belépett a helyiségbe.

- Most nem alkalmas - vetette oda Ana köszönés helyett, ahogy felpillantva papírjai mögül meglátta a varázslót.

- Nem tudtam nem észrevenni, hogy a bál óta kerül engem, Anabelle.

- Azt hittem, maga okos varázsló, Mr. Malfoy - dőlt hátra a széken a boszorkány. Nem akarta megtisztelni a férfit azzal, hogy feláll. - Tényleg nem jött rá, hogy miért?

- Segítettem magának. Figyelmeztettem.

- Nem tudom segítségként értelmezni a mondandóját, amíg el nem árulja, miért kell tartanom a kollégáimtól.