Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

42. fejezet: A megmentők

- Nem számítottam magára, Mr. Malfoy.- Ana olyan magabiztosnak akart tűnni, amennyire ez, ebben a helyzetben lehetséges volt. Rettegett, hogy mi fog történni, de meg kellett őriznie hidegvérét. - Mit tettem, hogy a pálcája szinte keresztülszúrja a szívemet?

- Mostanában csak egy szívet szúrtak keresztül - hangja hideg volt, mint ez a februári éjszaka. Ana nem értette, mit akar ezzel mondani. - Beszédem van magával.

- Akkor azt hiszem, be kéne mennünk. Így elég kényelmetlen.

Malfoy előbb belenyúlt Ana talárjának zsebébe, hogy elvegye pálcáját, majd hátrált egy lépést. Sajátját még mindig Anára szegezte. Ana lassan megfordult, vére lüktetett a fülében, adrenalin-szintjét valahol a Marson kellett volna keresni. Egy gondolata volt csak: menekülni, amint tud. De a rá szegeződő pálca óvatosságra intette.

- Jöjjön, Miss Drops, invitáljon be. Csak maga után.

Ana elhaladt Malfoy mellett, s a csillagok halvány fényében látta derengeni arcát, amiről haragot és csalódottságot olvasott le. Nem jó kombináció. Benyitott otthonába, a férfi pedig olyan szorosan követte, hogy teste szinte nekifeszült. Malfoy legyintett a pálcájával, mire a gyertyák százai, amik a házban lebegtek, lángra gyúltak. Csakúgy, mint Anában a vágy, hogy Sirius utána jöjjön.

- Milyen hangulatos - szólalt meg a férfi gúnnyal a hangjában.

- A neje mit szól hozzá, hogy ilyen késői órán velem van kettesben? - Ana érezte, hogy nincs abban a helyzetben, hogy szemtelenkedjen, de a szavak egyszerűen kikívánkoztak szájából, akárhogy is próbálta bent tartani őket.

- Ne foglalkozzon vele! - Ostorszerűen csattantak a férfi szavai, s Ana már-már érezni vélte a csípését magán. - Üljön le - húzott ki egy széket, és Ana engedelmesen ráült. - Ha jó kislány lesz, nem kötözöm a székhez.

Ana legszívesebben felnevetett volna kínjában. Lopva a kandalló felé pislogott, hátha Sirius kilép belőle. Az az istenverte Hop-por!, jutott eszébe, hogy elfogyott. A férfi, ha akarna se tudna a kandallón keresztül jönni. Malfoy észrevette a lány pillantását, s rögtön lezárta a kandallót, majd megállt Anával szemben, hideg szemeit az övébe fúrta. Az előbbi kevélység kezdett leolvadni arcáról., helyét valami más vette át. Ana kérdőn nézett rá, várta, hogy a férfi végre kibökje jövetele célját.

- Miss Drops - fogott bele végül -, van fogalma róla, milyen veszélybe sodorta magát?

Igen, gondolta, de nem szólalt meg. Tekintetét nem vette le a férfiról, de agyát szántották a gondolatok, hogyan tudna mielőbb kereket oldani.

- Azt hittem, okosabb annál, hogy azt gondolja, hogy a miniszter nem mondja el az újabb törekvéseit. Szövetséges Mágustársadalmak Szerződése. Egy szövetség, ami baj esetén ide csődíti a világ aurorjait. Hogy gondolta, hogy ez nem fog kiderülni?

Ana sosem gondolta ezt, csak azt remélte, hogy nem ilyen hamar jönnek rá. Azt remélte, mire kiderül, a szerződés már érvényben lesz. Mindig is tudta, hogy Caramel a leggyengébb láncszem ebben a történetben, és nem is tévedett. Na meg az az átkozott, akadékoskodó MACUSA!

- Sajnálom, hogy csalódást okoztam. - Hol van már Sirius? Miért nem jön utána?

- És nem csak ebben! - Csattant élesen újra a férfi hangja. - De erről majd később. A Nagyúr is meg fogja tudni, mit csinál.

Ana szeme elkerekedett, hátán futkosni kezdett a hideg. Az, hogy Malfoy felvállalta előtte Voldemort létezését, az azt jelentette, hogy a varázsló tudja...

- Tudom, hogy a Főnix Rendjének a tagja.

- Én pedig tudom, hogy maga halálfaló! - kiabálta Ana. - Vajon a miniszter mit fog szólni hozzá?