Szabadíts fel! (Sirius Black ff.) ☆BEFEJEZETT☆

18. fejezet: Egy érkező és egy távozó

- Sirius?

Ana teljesen összezavarodott. Nem értette, miért távozott ilyen hirtelen a férfi, és azt sem tudta, mit tegyen. Téblábolt egy darabig a viskó mellett, maga sem tudta, miért. Végül úgy döntött, a legjobb lesz, ha egyenesen a Grimmauld térre megy beszélni a férfival. Mégis mi a fene üthetett belé? A sötét folyosó a szokásosnál is baljóslatúbbnak tűnt, mintha tudna már valamit, amit ő nem. A fény ezúttal is utat tört magának a konyhaajtó résein keresztül, jelezve, tartózkodnak ott emberek. Mikor benyitott a Black ház konyhájába, ott csak a Weasley házaspárt és Remus Lupint találta. A hosszú asztalnál beszélgettek, s ahogy meghallották Ana érkeztét, egy emberként fordultak felé.

- Sziasztok! Sirius nincs itt? Kérdeznem kéne tőle valamit. - Ana a kamra irányába nézett, hátha előlép onnan a varázsló, de reménye hiábavalónak tűnt.

- Egy pár perce járt erre - kezdte Mrs. Weasley -, elég paprikás hangulatban volt, egyébként egész nap nem lehetett látni. Magához vett egy üveg mézbort, aztán gondolom, újra bezárkózott Csikócsőr szobájába.

- Értem, akkor talán jobb, ha ma nem zavarom. Holnap úgyis gyűlés, majd akkor beszélek vele.

- Tudunk valamit segíteni? Van valami baj?

- Nem, nem, Molly. Semmi baj, igazán. Én akkor most megyek. Holnap találkozunk.

Ana kisietett a helyiségből. Egy pillanatig megfordult a fejében, hogy mégis felmegy Csikócsőr szobájába beszélni Siriusszal. Lába már az első lépcsőfokon volt, amikor valaki szólította.

- Ana, várj egy percet, kérlek. - Ana visszafordult, Remus sietett utána kérdő tekintettel.

- Parancsolj.

- Mi történt? Sirius alig ért vissza, máris bezárkózott Csikócsőrhöz. Egy szót sem szólt.

- Én igazán nem tudom - ráncolta a homlokát a boszorkány. - Az egyik pillanatban még... Aztán a másikban meg... Nem értem. Merlinre mondom, nem értem - mondogatta zavartan, két karját kitárva.

- Hát, én sem lettem most sokkal okosabb.

Ana mintha nem is hallotta volna Remus megjegyzését, motyogott valami elnézésfélét, és inkább hazasietett. Bevetette magát a tornácon magányoskodó karosszékébe, és csak pörgette vissza agyában a nap eseményeit, hátha megtalálja azt a pontot, ami Sirius viselkedését így megváltoztatta. Úgy gondolta, minden rendben volt egészen addig, míg meg nem jelent az apja. Ana behunyta a szemét, felidézte az apja megjelenése előtti pillanatokat, és ugyan olyan vágy gyúlt benne a varázsló iránt, mint akkor. Sirius finom mozdulatai, ajkainak puha érintései gondolatban újra felperzselték, úgy, mint még soha semmi. Édes kínzás volt még az emlékezés is, karján libabőr futott végig, ahogy ujjait végighúzta nyakán, pontosan ott, ahol Sirius csókolta őt. Bárcsak egy perccel később jött volna az apja! Látta és érezte a férfin, hogy kívánta őt, és ezzel Ana is így volt. Ó, de még mennyire! De aztán valami megváltozott. Sirius megbánta volna ezt pillanatnyi fellángolást, esetleg féltékeny lenne Marcusra? Dehát az égvilágon semmi nem történt köztük, és Anát egyáltalán nem is érdekelte az auror.

Próbálta összerakni fejében a kirakóst, de azt a darabot, ami magyarázatul szolgált volna Sirius furcsa viselkedésére, egyszerűen sehol sem találta, hiába járt egész este és éjszaka ezen az esze. Forgolódott, többször kikelt az ágyból, járkált körbe-körbe a szobában, de végül leküzdve az őrült vágyat, hogy éjfélkor a Grimmauld térre menjen a magyarázatért, várta a másnapot, hogy végre minden tisztázódjon.

☆☆☆

Másnap két dologtól volt hangos a Minisztérium, ami sikeresen el is terelte gondolatait Siriusról. Az egyik Harry Potter augusztus tizenkettedikére kitűzött tárgyalása a Wizengamot előtt. Ana hagyta is az irodai munkát, helyette inkább a fülét hegyezte, és ő is csatlakozott egy-egy, a folyosókon kialakult csoportosuláshoz. Álláspontja nem volt titok, híre ment a Mafalda Hopkirkkel, majd a Caramellel folytatott beszélgetésének is, így akadt, aki elismerését fejezte ki felé, míg mások fejcsóválva néztek utána. Az egész délelőttje ráment ugyan, de sikerült több olyan varázslónak és boszorkánynak kifejtenie a fiú ártatlanságával kapcsolatos véleményét, akik befolyással lehetnek a tárgyalás végkimenetelére. Tette ezt mind megjátszott közönnyel, mint akit nem a fiú személye, csak a szabályok és törvények betartása érdekel. Ana elhatározta, álláspontja mellett a tárgyalás napjáig ki fog állni, és ahol egy kis bizonytalanságot, vagy megingást érez a Potter fiú esetével kapcsolatban, ő ott lesz, hogy a helyes irányba terelje az illető véleményét.