Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

10. Fejezet

Lando szemszöge

Az életem a Scuderia Ferrari csapatnál fenekestől felfordult. Egy olyan családnak lettem a tagja, amelynek a vérében van a vörös autó iránti szerelem. A Ferrarinak a jelmondata: Driven by Emotion minden szempontból jellemezte a csapatot. Egy olyan közösségbe kerültem, amely nagyon sok tekintetben más volt, mint a McLaren. A tesztidőszakok a szezon előtt általában kéthetes voltak, a McLarennél összességében egy. A szezon közben minden nagyobb fejlesztési csomag után teszteltünk. Az edzésprogramom is sokat változott, mivel Charhoz hasonlóan az FBSCI módszert kezdtem el követni. Kezdetben furcsa volt, hogy a napjaim be vannak osztva, amik edzésből, étkezésből, szimulátorozásból és szabad programból álltak. Az edzőm Liam Waterwood lett, akivel hamar megtaláltam a közös hangot. A motokrossz területén dolgozott két évig majd áttért az autóversenyzés területére. A 2022-es szezonban ő készítette fel az ifjú pilótákat a Scuderia Ferrari programjában. Amy betanítása alatt könnyedén sajátította el a programot Forma 1 – es pilótákra szabva. Az olasz nő mindenre odafigyelt és volt, hogy átvette az irányítást az edzéseim felett, hogy minél jobb formába kerüljek. Idővel Liam elsajátította Ams módszerének a csínjét bínját a Forma 1 világában is és teljeskörűen ő vette át az irányítást az edzésprogramom felett. Természetesen mindenben kikérte a másik tréner véleményét, aki mindig szívesen segített. Több jótékonysági eseményen vettem részt Charral és a szponzori fotózásaim száma is megnövekedett.

Charral a barátságunk szilárd alapokon állt. Voltak kisebb fajta összezörrenéseink, ahogy korábban is, de mindig meg tudtuk beszélni a dolgokat. Volt rá példa egy pályán lévő affér után, hogy Ams tett köztünk békét és űzte el a viharfelhőket.
- Mi a francnak jöttél nekem? – üvöltött velem Char a bokszban a 2023-as bahreini nagydíj után
- Te nem hagytál helyet! Sértett-e volna az önérzeted, ha megelőzlek? – vágtam neki vissza
- Több, mint egy autónyi helyet hagytam! Szerinted idióta vagyok, hogy kiejtessem magunkat?
- Lehetséges! Melbourneben nyertél. A gumijaid már nem voltak olyan jók, mint nekem. Nagyobb eséllyel kaptam volna el Maxot, ha nem állsz le velem kakaskodni!
- A gumijaimmal semmi baj nem volt!
- Mégis gyorsabb voltam! – az egész Ferrari garázs már minket nézett
- Idióta!
- Hülye! – másztunk egymás képébe
- Hé fiúk! – lépett közénk Ams – Megéri, hogy így veszekedtek?
- Kicsim, te is láttad, hogy leamortizálta mindkét autót! – mutatott ki a két összetört Ferrarira
- Mintha, te nem akaszkodtál volna össze Sebbel sosem? – tette a vállára a kezét – Char néz ide! – fogta a fejét a két keze közé – Csak rám figyelj édesem! Megéri így üvöltözni és vagdalkozni? – simított végig az arcán, amire az arcvonásai ellágyultak. Számtalan alkalomkor láttam már, hogy Char pillanatok alatt megenyhült Amy kezei között, amit mindig is csodáltam. Korábban sosem volt arra példa, hogy Charles Leclerc dührohama pillanatok alatt elszálljon pedig gyerekkorunktól kezdve ismertem és láttam már nem egyszer úgy, hogy szikrákat hányt a szeme a haragtól. Ilyenkor mindig magára kellett hagyni, hogy kitombolja magát valamilyen formában.
- De fontos pontoktól estünk el. – morogta miközben Amy szemébe nézett
- Legközelebb másként lesz. Mindkettőtöket hajt a bizonyítási vágy. Lant, azért, mert most került a Ferrarihoz, téged pedig a világbajnoki címed megvédése miatt. Megéri, hogy már a második futamon egymás nyakának essetek és szitkozódjatok? – kérdezte tőle lágyan
- Nem. – húzta meg a száját
- Bocsánatot kért. Ott volt az a fránya kerékvető és megdobta a kocsit. Mindenki hibázhat nem igaz?
- De. – nyögte majd lágyan megcsókolta és elém lépett, majd átölelt – Bocsánat, hogy ordítottam veled, de nagy rajtam a nyomás.
- Én is sajnálom. – öleltem át – Ahogy rajtam is. Spongyát rá haver! – öklöztünk össze
- Akkor mehetünk kajálni? – vigyorgott ránk Ams
- Persze életem. – ölelte át Char a derekát
- Egy hatalmas steakre éhezem. – csatlakoztam hozzájuk