Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

19. Fejezet

Jemma szemszöge

A karácsony mindig is egy fontos ünnep volt számomra gyerekkoromtól kezdve. Mindig magával ragadtak és egy másik világba kalauzoltak a fényárban úszó házak és az ünnepi hangulat. A szeretet szinte kézzelfoghatóvá vált ilyenkor a családunk körében. A Deschamps családban közösen a fiú testvéreimmel és édesapámmal díszítettük fel a fát, míg édesanyám az ünnepi menüt készítette, közben pedig karácsonyi dalok szóltak. Idővel, ahogy idősödtünk ez a szokás megmaradt, addig míg mindegyikünk el nem költözött a családi fészekből. A bátyám Noa családot alapított és egy kétéves kisfiú büszke apukája. Az öcsém Evan jelenleg Amerikában él már két éve és zenei producerként dolgozik. Én szakadtam el a legkésőbb a családi fészektől, mivel több mint fél éve költöztem Monte – Carloba. Mindig is határozott voltam a céljaimat illetően, de a szüleimtől való elszakadás kicsit nehezemre esett, mivel nagyon jó kapcsolatot ápoltam mindkettőjükkel. Ez volt az első szentestém, amit nélkülük töltöttem el, de nem bánkódtam miatta. Inkább eszméletlenül izgatott voltam. Még december közepén Noa segítségével vásároltam egy közepes méretű fát, amit úgy gondoltam egyedül is fel tudok díszíteni. Az ünnepi menüt már előző nap előkészítettem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kislány korom óta érdekel a konyhaművészete, ami édesanyámtól ragadt rám, mivel ő szakács. Minden fortélyt igyekeztem tőle ellesni és megtanulni. A kacsa bent sült a sütőben. A hagymás tört krumpli a serpenyőben pihent. Az extra csokis torta a hűtőben volt. A sörbundában készített hal és a rizssaláta tálalásra készen állt a francia zöldséglevesem mellett. Az órára néztem és gyorsan konstatáltam, hogy fél órám van elkészülni, amíg Lan megérkezik.

A kötényemet felakasztottam és a fürdőbe siettem. Gyorsan lezuhanyoztam és magamra kaptam az előkészített piros A vonalú ruhámat, hozzá pedig egy fekete blézert, mivel fázós típus vagyok. Belebújtam a fekete lapos talpú balerinacipőmbe és a fürdőbe mentem. A hajamat hagytam természetes hullámokban végigomolni a hátam közepéig és egy enyhén füstös sminkkel emeltem ki a szemeimet. A számra meggy bordó rúzst kentem, ami passzolt a ruhám színéhez. A konyhába futottam, mivel hallottam, hogy a sütő sípolni kezdett. Egy maghőmérővel ellenőriztem a kacsa belső hőmérsékletét majd kikapcsoltam az elektromos eszközt és becsuktam az ajtaját. Kitettem pihentetni a kacsát egy rácsra. Letöröltem az asztalt és kitálaltam két főre. Pont idejében, mert csengettek. Az ajtóhoz igyekeztem, amelyet hatalmas mosollyal izgatottan nyitottam ki. A barátom egy csokor vörös rózsa mögött rejtőzködött, amit a kezembe adott és magához húzott a derekamnál fogva és szenvedélyesen megcsókolt. A légzésem szaggatottá vált és a szívem a torkomban dobogott, mint minden ilyen alkalommal.
- Boldog Karácsonyt édesem! – simított végig az arcomon fülig érő szájjal
- Boldog Karácsonyt szívem! Köszönöm szépen! – invitáltam be a lakásomba
- Nagyon kitettél magadért. – nevetett fel, ahogy meglátta a fényárban úszó, feldíszített lakást.
- Igyekeztem ünnepi hangulatot varázsolni. – magyaráztam neki, miközben felakasztotta a kabátját. Megláttam öltönyben, amitől forróság öntötte el az arcom. Gyorsan megráztam a fejem és igyekeztem a tökéletesre szabott öltönyéről az arcára fókuszálni, de ott pedig az óceánkék szemei fogadtak, amikkel csillogó tekintettel mért végig.
- Gyönyörű vagy. – suttogta a fülembe és lágyan megcsókolta a fülem tövét, amitől a lábam enyhén megremegett.
- Nagyon kicsípted magad. – simultam neki a mellkasának. Összeszedtem minden erőmet, hogy ne vegye észre milyen hatással van rám.
- Igyekszek megfelelni az elvárásaidnak. – mosolygott rám fülig érő szájjal
- Miattam melegítőben is jöhettél volna. – kacagtam fel és elindultam a konyhába, hogy vízbe tegyem a tőle kapott rózsacsokrot. Egy vázát magamhoz vettem a nappaliból, amibe vizet eresztettem majd leraktam a nappaliban található kis asztalra. Lando minden mozdulatomat a tekintetével követte, majd a fán állapodott meg.
- Ezt egyedül díszítetted fel? – kérdezte meglepetten
- Igen. – dőltem neki az oldalának, így átölelt
- Tetszik a piros, ezüst kompozíció. – puszilta meg a fejem búbját
- Örülök neki. – vigyorogtam rá – Éhes vagy?
- Talán kész a vacsi? – fordult felém csodálkozva
- Persze. Remélem ízleni fog.
- Biztosan édesem. – csókolt meg lágyan majd a konyhába mentünk