Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

18. Fejezet

Lando szemszöge

Pasis nap. Ez a két szó mindent elárul. Minden évben, mióta a Forma 1-be bekerültem a szezon végén tartottunk egy ilyen napot a barátaimmal és természetesen ez év sem volt kivétel alóla. Általában mindig valamelyikünknél szerveztük meg és ez évben én voltam a soros házi gazdaként. Esteban és Carlos ebéd után jöttek át hozzám, hogy segítsenek a buli előkészületeiben. A szeszes italokat már előtte lévő nap megvásároltuk és kaját is rendeltünk. A menü általában ilyenkor pizza volt, mivel a dobozokat könnyű volt összegyűjteni és a kelt tészta jó szolgálatot tett mindig az alkohol felszívásában, így kevésbé voltunk másnaposak. Esteban éppen a nappaliban öntötte ki a rágcsálnivalókat tálakba, miközben Carlos a hűtőbe rakta be az utolsó doboz söröket.
- Lan! – kiáltotta Eso
- Igen? – néztem ki a fürdőből
- Jó lesz így?
- Persze haver! – vágtam rá, miközben kidugtam a fejem a fürdőből a nappaliba
- Meddig állítod még a hajad kölyök? – kérdezte nevetve Carlos
- Mindjárt végzek. – röhögtem fel
- Nem bálba készülsz! – kacagott fel Esteban
- Tudom! – mentem ki hozzájuk a nappaliba. – Mégsem lehetek szakadt melegítőben. – ültem le az egyik fotelba
- Még leszólnának, hogy a fizetésedből nem telik. – nevetett fel Carlos
- Nem bírta a varrás. – jutott eszembe az ülepénél kiszakadt szürke melegítőnadrágom
- Fogd arra! Inkább szűk volt nem? – bontott ki egy üveg vizet Esteban
- Több éve hordtam már! Mit vártok? – igazítottam meg a fekete pólóm
- Legközelebb a pólód lesz kicsi és azt mondod összement mosásban. – kacagott Carlos
- Bármi előfordulhat. – húztam meg a vállam vigyorogva
- Mikor jönnek a srácok? – kérdezte Esteban
- Dan bármelyik pillanatban. Char fél órával ezelőtt írta, hogy lassan indul csak elszaladt boltba Amynek citromért.
- Múltkor haza vitt egy kilóval. Már elfogyott? – kíváncsiskodott Esteban
- Akkor biztosan. – húztam meg a szám
- Tegnapelőtt találkoztam velük a boltban és akkor is vettek citromot. – fűzte hozzá Carlos
- Érdekes. – ivott bele a vizébe Esteban – Tudsz valamit Lan?
- Mire gondolsz? – túrtam bele a hajamba
- Talán Amy citromfüggő lett? – fordult felém Carlos
- Azt csak ők tudják.
- Vagy más áll a háttérben? – nézett rám kimérten Esteban – Gyanús vagy nekem Lando. Te biztosan tudsz valamit.
- Én ugyan nem.
- De, igen. – egészítette Carlos és meghúzta a száját, miközben rám nézett
Zavartan elfordítottam a tekintetem és a falakon lévő képeket méregettem. Pont időben szólalt meg a csengő mielőtt tovább faggatóztak volna a fiúk.
Felálltam és az ajtóhoz siettem.
- Norris még nem végeztünk! – kiabálta Carlos
- Nem menekülhetsz! – egészítette ki Esteban

- Helló haver! – öleltem át Danielt
- Helló kölyök! – viszonozta és a kezembe nyomott egy szatyrot
- Nem kellett volna! – szabadkoztam
- Hoztam utánpótlást, hátha elfogyna.
- Tesó ne csukd be! – kiáltotta
- Helló! – öleltem át Chart
- Bocs, hogy késtem. – szabadkozott és adott a kezembe ő is egy szatyrot
- Srácok alkoholmérgezést fogunk kapni. – nevettem fel
- Ams küldött shakeket holnapra. A szatyorban vannak. – magyarázta
- Egy istennő.
- Pusziljuk érte! – kiabálta Eso
- Vettél citromot Charles? – óbégatta Carlos
- Már haza vittem! – akasztotta fel a kabátját, ahogy Dan is majd levették a cipőjüket. A konyhába mentem és beraktam a bárszekrénybe a két üveg vodkát és abszintot. A hűtőbe pedig a másnaposság ellen készített varázs shakeket.

A nappaliban a srácok kényelembe helyezkedtek és egy – egy doboz sört ittak.
- Gyere kölyök. Igyál! – nyomott a kezembe Carlos egy dobozos sört
- Mi újság van otthon? – kérdezte Esteban Danieltől
- Minden rendben. Meglátogattuk a nagyszülőket. Még haza vittem Jesst és idejöttem.
- Chris? – fordultam felé
- Anyuméknál maradt Perthben. Hétvégén hozzák haza és itt töltik az ünnepeket. – válaszolta egy hatalmas mosoly kíséretében – Befejeztétek a beköltözést? – fordult Eso felé
- Igen. Tegnapelőtt az utolsó dobozokat is kipakoltuk. Elena most a barátnőivel van majd holnap jön haza.
- Így nem kellett engedélyt kérned mi? – nevetett fel Carlos
- Tudta, hogy veletek leszek, így magának is szervezett programot. Nem kell külön engedélyt kérnem. – kortyolt bele a sörébe
- Na és ti Carlos? Isa hogy van? – kérdeztem tőle
- Most szabadságon van. Gőzerővel szervezi a céges szilveszteri bulijukat. Előléptették és januártól ő fogja irányítani a rendezvényszervező csapatot.
- Gratulálok! – vigyorgott rá Dan, amihez mi is csatlakoztunk
- Mi újság Jemmával? – kérdezte tőlem Esteban
- Minden rendben. – jelent meg egy ragyogó mosoly az arcomon
- Na részleteket! – vágta rá Carlos
- Már többször randiztunk és egyre jobban elvarázsol. Teljesen magával ragadott és az ajkai. Hú srácok! Eszméletlenül tud csókolni. A személyisége pedig rabul ejtett. Mintha saját magamat látnám benne egy nyugodtabb kiadásban. – ért fülig a szám, ahogy a barátnőmről meséltem
- Látnotok kellene őket, mint zsák meg foltja. Tökéletesen összeillenek. – egészítette ki Char
- Akkor vége a kicsapongásnak? – kérdezte kimérten Dan
- Igen. Jemma mellett lehorgonyzok.
- Helyes. – vigyorgott rám az ausztrál
- Tud a balhéidról? - érdeklődte mosolyogva Carlos
- Párat elmeséltem neki. Szocsi, Baku, Austin. - soroltam fel őket nagy vonalakban
- A legemlékezetesebbeket. - nevette el magát Esteban
- Igen. - csatlakoztam hozzá
- Mit szólt hozzájuk? - érdeklődte Char
- Nem ijesztettem el vele. Úgy gondolom, hogyha ezektől nem rémült meg akkor már semmitől sem. - mosolyogtam rá
- Jobb tiszta lapokkal játszani. - értett velem egyet Esteban
- És az újdonsült négyszeres bajnokunk háza táján mi a helyzet? – lökte oldalba vigyorogva Carlos
- Hát elég fontos dolgot kell bejelentenem. – túrt bele a hajába
- Talán visszavonulsz? – kérdezte meghökkenve Esteban
- Várj! – álltam fel a kanapéról és a konyhába igyekeztem