Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

34. Fejezet

Lando szemszöge

A téli tesztek után, alig vártam, hogy haza érjek. Elköszöntem Chartól majd taxiba ültem és a lakásunkhoz vitettem magam. Fizettem a fuvart, majd kivettem a bőröndömet a csomagtartóból. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.
- Megjöttem kicsikém! – kiáltottam
Benéztem a nappaliba, de nem láttam Jemmát. A TV-ben a tavaszi divathetekkel kapcsolatban ment egy műsor.
- Szívem! – szólítottam újra
- Konyha!
Hallottam a hangján, hogy valami baj történt. Az említett helységbe siettem és megláttam a feleségem, aki a hatalmas pocakját fogta és veri a víz.
- Itt vagyok édes! – ugrottam hozzá
- Hívj egy mentőt! – hebegte
- Beviszlek! – kaptam ölbe
- Lan vérzek. – hebegte
- Fenébe. – és futottam a Ferrari terepjáróhoz, hogy kiálljak a garázsból.
Nem érdekelt semmi abban a helyzetben. Leparkoltam a ház elé majd visszafutottam a lakásba az összekészített táskáért, amit Jemma a kórházi bent létére korábban bepakolt. Bedobtam a hátsó ülésre majd visszamentem a lakásba és ölbe kaptam Jemmát és besegítettem az anyósülésre. Sebességbe raktam az autót és a kórház felé igyekeztem gyors tempóban. Nem számoltam, hogy hány KRESZ szabályt vétettem. Egy autó iszonyatos dudálásba kezdett, ahogy áthajtom a piros lámpán szlalomban a kocsik között. Egy hirtelen mozdulattal a kórház főbejáratánál leparkoltam majd kivettem a táskát a hátsó ülésről.

Óvatosan ölbe kaptam Jemmát, aki úszott az izzadságban.
- Hol találok egy nőgyógyászt? – kiáltottam idegesen ahogy beléptem az épületbe
- Uram tegye a kocsiba! – futott hozzánk egy nővér – Innen átvesszük! – sietett vele a lift felé
- Mr. Norris valami baj van? – lépett hozzám Jemma orvosa
- A feleségem. – hebegtem
- Jöjjön velem és tájékoztasson a részletekről! – indultunk a lift felé
- Pár órával ezelőtt beszéltem vele telefonon, mikor indultam haza Barcelonából. A konyhában találtam rá. Sápadt volt és verte a víz. A hasát fogta az egyik kezével a másik véres volt.
- Nyugodjon meg! A legnagyobb biztonságban vannak. – tette a vállamra a kezét
- Doktor úr mi lesz a feleségemmel? – kérdeztem kétségbeesetten
- Minden tőlem telhetőt megteszek. – válaszolta és belépett a szülőszobába
A kezeim közé temettem az arcom és lerogytam az egyik műanyag székbe. A nővérek és az orvosok sürögtek forogtak körülöttem.
- Elnézést! – léptem oda az egyik nővérhez, aki a szülőszobáról jött ki. – Hogy van a feleségem?
- A legjobb kezekben van. Ne aggódjon! – felelte lágyan majd indult volna tovább a folyosón, de nem engedtem el a csuklóját, így rám nézett. Meglepetten nézett a szemeimbe.
- Elnézést! – hebegtem
- Semmi baj. – felelte lágyan – Hozzak valamit Önnek?
- Egy pohár vizet.
- Máris Mr. Norris. – bólintott
Pár perccel később egy üveg mentes vízzel tért vissza, amit a kezembe nyomott.
- Köszönöm. – néztem rá hálásan
- Ne aggódjon! – tette a vállamra a kezét majd visszament a helységbe, így magamra maradtam a folyosón a gondolataimmal.

Végigfuttattam az agyamban az elmúlt hetek eseményeit. Próbáltam magyarázatot találni arra, hogy mi vezethetett ehhez. Jemma terhessége komplikációmentes volt. Rosszullétek is csak néha napján törtek rá. A fáradtságon kívül sok tünetet nem produkált. Akárhogy jártak a fogaskerekek az agyamban nem tudtam magyarázatot találni a történtekre. Vettem egy nagy levegőt és a falnak támasztottam a fejem és a plafont kezdtem bámulni. A neoncsövek enyhén vibráltak, ahogy bevilágították a folyosót. Azt vettem észre, hogy egy könnycsepp gördül ki az arcomra, amit gyorsan letöröltem. A térdemre támasztottam a kezem és az arcom eltakartam a külvilág elől. Éreztem, hogy egy lágy kéz végigsimít a vállamon. Lassan felemeltem a fejem és a tulajdonosára néztem.
- Minden rendben lesz Lan. – ölelt át lágyan
- Megtudtál valamit? – kérdeztem tőle
- Most megyek be. Segítek, amiben tudok. Felhívjam Chart vagy Esot? – ajánlotta fel
- Nem szükséges. – hadartam idegesen
- Pedig lehet jó lenne. – nézett rám kimérten
- Valahogy úgy érzem ezzel egyedül kell szembenéznem.
- A barátaid Lan...
- Lena jól vagyok. – vágtam a szavába ingerülten
- Rendben. – bólintott és felállt mellőlem
- Elena! – kiáltottam utána – Vigyázz rájuk!
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk Lan. – lépett be az ajtón majd láttam, hogy magára húzza a műtősruhát.