Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

30. Fejezet

Pár hónappal később 2028. november 30. Csütörtök Abu – Dzabi futamhétvége

Lando szemszöge

Az Egyesült Arab Emírségben található pálya az egyik kedvenceim közé tartozik. A Yas Marina Circuit huszonegy kanyarral teletűzdelt pálya és kétszer sikerült már itt nyernem. Először 2023-ban az első Scuderia Ferrarinál töltött szezonom alatt. A második futamgyőzelmemet 2025-ben szereztem, amikor megnyertem az első világbajnoki címemet és a célom az volt, hogy megnyerjem a másodikat. Jelenleg húsz ponttal vezettem Char és huszonkettővel Esteban előtt, így nem engedhettem meg semmilyen hibát magamnak. A világbajnokság még nyitott volt. minimum hat pontot kell szereznem a hétvége során, ami azt jelenti, hogy a hetedik helyre kell legalább behoznom az autómat.

Az utolsó futam a 2028-as szezonban keserédes érzésekkel töltött el. Mozgalmas évet tudhattok magam mögött, amely során kijutott a jóból és a rosszból is egyaránt. Még májusban azt hittem a kapcsolatom zátonyra fut Jemmával a volt barátnőm Kathy feltűnése miatt. A Monte – Carlo-i futam hétvégén történtek mély nyomott hagytak bennünk és a köztünk lévő köteléket megerősítette. Az események után kértem meg a barátnőm kezét, aki boldogan mondott igent. Az esküvőt január 6-ra tűztük ki a hivatalos összeköltözésünk évfordulójára. Jemma már izgatottan nekiállt az előkészületeknek az eljegyzést követően, miután elmondtam neki az esküvői terveimet. Két futamhétvége között az elmúlt pár hónapom étel és tortakóstolásból, dekoráció nézegetésből állt, mint például a zene és egyéb dolgok kiválasztása mellett. A tanúmnak Chart kértem fel, aki örömmel fogadta a felkérést. A bátyámmal Oliverrel is jó viszonyt ápolok, illetve a húgaimmal, de Char állt mindig mellettem mindenben és úgy éreztem életem nagy napján is neki kell, ahogy pár évvel ezelőtt nekem is mellette. Jemma mosolyogva dőlt neki az oldalamnak, miközben besétáltunk a bokszomba.
- Fél óra és kezdünk. – fordult felém Riccardo
- Rendben. – indultunk Jemmával a pihenőszobámba, ahol magamra vettem az overálom. Megigazította a baseball sapkám és lábujjhegyre állt, hogy csókot lopjon tőlem.
- Tökéletes. – vigyorgott rám – Mutasd meg nekik!
- Mint mindig. – kacsintottam rá

Vasárnap a futamnapján idegesen sétáltam fel-alá az autóm mellett, amit a szerelőim gőzerővel néztek át. Az egyik fékem az időmérő közben elszállt, így csak a tizedig helyről vághatok neki a futamnak. Jemma egy széken ült tőlem pár lépés távolságra és csendben figyelemmel kísérte minden tettemet.
- Készen lesztek? – kérdezte Riccardo az egyik szerelőtől
- Még tíz perc! – válaszolta neki az egyik mérnököm
- Gyere Lan! – húzott arrébb a vezetőmérnököm
Egy hatalmas sóhaj kíséretében kifújtam a levegőt és követtem Riccardot a boksz hátsó részébe miután csókot loptam Jemmától.
- A keményebb keveréken rajtolunk, így később állsz ki kerékcserére, mint a mezőny eleje. Esteban, Andrea és Char a lágyabb keveréken van, ahogy Max és Sergio is. Az Alpineokon könnyedén át tudod magad verekedni, ahogy utoléred az Aston Martinokat csavard feljebb a beállításokat. Nem szabad időt pazarolnod mögöttük. Az első kerékcsere előttig fel kellene, hogy érj az első négybe és akkor még a futamgyőzelemért is mehetsz.
- Működni fog az autó? – túrtam bele idegesen a hajamba
- Igen. Biztos készen lesznek vele. Tizenöt perc múlva kell a rajtrácsra tolnunk a kocsit.
- Riccardo. – futott oda hozzánk az egyik mérnök
- Kész vagytok?
- Igen. Kicseréltük az összes féket.
- Baszki. – káromkodott
- Átnéztük őket és muszáj volt. – túrt bele a hajába
- Egyre kilátástalanabb. – húztam meg a szám
- Három hely mínusz. Még az is jobb, mintha elfüstölne a futam alatt. – tette a vállamra kezét megnyugtatásképpen
- Toljátok! – utasította a szerelőket Jose, aki a felvilágosítást adta az autóval kapcsolatban
- Zárj ki mindent és meg lesz! Nem foglak vissza, csak akkor szólok, ha muszáj. – tette a vállamra a kezét Riccardo
- Köszönöm. – bólintottam felé