Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

17. Fejezet

Jemma szemszöge

Másnap délelőtt nyolc óra tájban ébredtem. Felvettem a köntösöm majd pizsamában a konyhámba mentem, ahol főztem magamnak egy cappuchinót. A reggeli forró italom mellé pirítós kenyeret ettem vajjal megkenve. Megmostam a fogam, majd beálltam a zuhany alá. A vízsugárba emeltem a becsukott tekintetű arcomat. Úgy éreztem, mintha a meleg víz simogatná a testem és átölelne, mint ahogy Lando tegnap este. Pár évvel ezelőtt sosem gondoltam volna, hogy újra láthatom Lando Norrist. Pedig a brit pilóta mély benyomást tett rám azalatt a pár perc alatt és ahogy akkor egymás tekintetébe néztünk úgy éreztem, mintha farkasszemet néznék saját magammal. Úgy éreztem magam abban a pillanatban, hogy én ezt a srácot ismerem és már találkoztunk valahol. Sosem hittem ezekben a spirituális dolgokban, ellentétben a sógornőmmel, aki terapeuta és hisz a lelkek összekapcsolódásában. Amikor meséltem neki Lanről azt mondta, hogy nekem minden valószínűség szerint ő a lélektükröm. Ez teljesen megijesztett és minden kapcsolatot próbáltam elvágni, ami hozzákötne. A húgával csak társaságban találkoztam és próbáltam kerülni minden beszélgetést, ami a bátyját érintene. Elzárkóztam a sport világától, főleg a Forma 1 – től, ami a férfihoz kötne. Az évek múlásával sem szűnt meg ezaz érzés, hogy muszáj vele újra találkoznom, akár egy pár másodperc erejéig, de ezt az érzést mélyen eltemettem magamban és tagadásba menekültem. Sosem gondoltam volna, hogy a Scuderia Ferrarival kötött szerződés közelebb visz a férfihoz. Mégis pár héttel ezelőtt betoppant újra az életembe a próbatermemben Charles Leclerccel. Ahogy megláttam egy pillanat erejéig lefagytam, de ahogy a szemébe néztem boldogság és nyugalom öntötte el a lelkemet. Úgy éreztem végre itt vagy, megtaláltalak. A tagadás szertefoszlott és csak a színtiszta atombomba robbanásszerű felismerés maradt, hogy igen te vagy az, akire szükségem van.

A merengésem alatt megszárítottam a hajam majd egy szál törölközőbe csavarva visszamentem a szobámba. Egy vastag farmernadrágot vettem fel a hideg időre való tekintettel hozzá pedig egy gyapjú vajszínű pulóvert. Minimalista sminket tettem fel magamnak, egy szempillaspirállal kiemeltem a szemeim majd egy átlátszó szájfényt kentem a számra. Elővettem a szekrényemből a barna bélelt bakancsomat majd a lábamra húztam. Az órára néztem és láttam, hogy pár perc múlva dél. A tükör felé fordultam és ellenőriztem az outfitemet. A hajamat még egyszer átfésültem, hogy a szálak közül egy se álljon rakoncátlanul. A csengőm ismerős dallama felcsendült, így az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
- Szia! – mosolyogtam rá
- Helló! – lehelt egy lágy csókot az ajkaimra – Indulhatunk?
- Persze. – válaszoltam és magamra vettem a fekete szőrme kapucnis kabátomat.
Bezártam a bejárati ajtóm majd átkulcsoltam Lando ujjait ragyogó mosollyal.
- Csodálatosan nézel ki. – csókolt meg szenvedélyesen a sötétkék Ferrarijának döntve – Hiányoztál. – suttogta bele a számba
- Te is nekem. – vallottam be neki
Úgy éreztem, hogy minden perc, amit nélküle kell eltöltenem egy örökké valósággal ér fel.
- Mit terveztél mára? – ültünk be a sportautóba.
- Jégpálya? – vigyorgott rám
- Tudsz korizni? – utánozta az arcom az övét
- Nem éppen, de ha eltöröm a lábam a szezonig felépülök. – nevetett fel – Te?
- Párszor volt szerencsém kipróbálni.
- Akkor rád bízom magam. – kacsintott rám
- Maximum felnyaljuk a padlót. – nevettem fel
- A testemmel védelek meg minden eséstől. Eléd vettem magam, hogy puhára ess. – simított végig combomon, amitől vörös lett az arcom
- Igazi úriember vagy. – pusziltam meg az arcát
- Igyekszem. – puszilta meg a kézfejem

A jégpályára menet rádiót hallgattunk, amiben Imagine Dragons számokat játszottak. A Zero című számuk teljesen magával ragadott és énekelni kezdtem a szövegét. Azt sem vettem észre, hogy Lan leparkolt az autóval a pálya mellett.
- Ámulatba ejtesz. – nevetett fel, ahogy vége lett a számnak
- Megleptelek? – mosolyogtam rá
- Mondhatjuk. – csókolt meg lágyan majd kiszálltunk az autóból.
Kézen fogva sétáltunk be a komplexumba.
- Milyen fajta zenéket szeretsz? – kérdezte tőlem
- Nincs kifejezett kedvenc stílusom a rockon keresztül az elektronikus zenén át mindent meghallgatok.
- Metál?
- Slipknot a kedvencem. – nevettem fel
- Dubstep?
- Skrillex. – formáztam egy v betűt a két ujjammal, amire nevetni kezdett
- Elég nagy ellentét.
- Igazából nem kifejezetten zenekarokat vagy előadókat szoktam hallgatni, hanem ha megtetszik egy szám az felkerül a kedvenceim listájára. Nem szeretem magam egy zenei stílus köré beskatulyázni.
- Remek meglátás.
- Neked?
- Hú, attól függ. Buliban inkább az elektronikus zenék, de igazából én is mindenfélét megszoktam hallgatni, ha valami a fülembe mászik és tetszik az a kedvencemmé válik. Így voltam például Martin Solveig – Hello- jával is. – nevetett fel.
- Rémlik valami videó. Flo mutatta, hogy futam előtt vagytok az szólt és te a kocsiban élvezted a zenét. – mosolyogtam rá