Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

13. Fejezet

Lando szemszöge

Péntekre beszéltük meg a találkozót Charral az egyik közeli étteremben. Láttam, hogy begördült a grafitszürke Ferrarijával, majd beállt az én kékem mellé a parkolóban. Mosolyogva szállt ki belőle és ahogy meglátott integetett majd átöleltük egymást.
- Minden rendben? – vigyorgott rám
- Persze, csak beszélni szerettem volna veled.
- Bemegyünk? – kérdezte
- Persze. Foglaltam asztalt. – mosolyogtam rá
Bementünk az étterembe, majd a recepciós pulttól egy pincér a helyünkre kísért. Egy eldugott asztalt kértem a telefonban, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Nem akartam, hogy bárki is zavarjon minket. Leadtuk a rendelésünk majd beszélgetni kezdtünk egy – egy üveg savas víz társaságában.
- Ha jól értettem, akkor beszéltél vele instán és megbeszéltetek egy randit. – vigyorgott rám
- Találkozót. – helyesbítettem
- Találkozót. – idéző jeleket formált az ujjaival
- Igen. Vasárnap tizenegyre megyek érte.
- Remek és mit terveztél?
- Ebben kérném a segítséged. Nem akarok nagyon rámenősnek látszani. Így úgy gondoltam, hogy elviszem ebédelni, de délutánra semmi ötletem sincs. – húztam meg a szám
- Hajókázás. – gondolkodott hangosan – Kölcsönadhatom a miénket. – ajánlotta fel
- Ahhoz már hideg van nem? – ittam bele a vizembe
- A mozi túl sablonos. Gokart szerintem annyira neki nem jönne be. Mit szólnál a Luna Parkhoz?
- Erre nem is gondoltam! – csaptam a homlokomra
- Ugye? Tudok még pár dolgot. – kacsintott rám
Kihozták az ebédünket, így neki álltunk kajálni közben.
- Ott minden van és ha netalántán elhúzódna estéig a programotok, akkor még vacsizni is tudtok a helyszínen.
- Remek ötlet. – értettem vele egyet – Tudtam, hogy tőled kérjek tanácsot!
- És bejön? – kérdezte vigyorogva
- Szimpatikus, csinos lány. – jutott eszembe Jemma alakja
- Komolyban gondolkozol végre? – tette fel a kérdését a szemembe nézve
- Fogalmam sincs. – túrtam bele a hajamba
- Tudod nem akarok beleszólni, de az egy éjszakás kalandokból nem igazán lesz komoly kapcsolat. – kapott be egy falatot
- Tudom, ebben a szezonban próbáltam is őket hanyagolni, de tudod pasiból vagyok. – húztam meg a vállam
- Nem akarlak kioktatni meg semmi ilyesmi, de azt magad is beláthatod, hogy Kathy után nem volt komoly kapcsolatod. Az meg már hét éve volt. Ne értsd félre! Nem ítélem el, hogy kalandokba keveredtél, de a lelkednek is jót tenne, ha egy olyan lányt találnál, akit nem csak egy éjszakára fogadsz az ágyadba. – magyarázta türelmesen
- Egyetértek veled, de eddig a karrieremre koncentráltam. – kaptam be az utolsó falatomat
- Tudom tesó, csak felettünk is eljár az idő. Közelebb a harminc neked is, mint a húsz.
- Ne is mondd! Nem rég még a huszonhatodik születésnapom ünnepeltük, most meg a huszonhét volt. – nevettem fel
- Ez is azt mutatja, hogy ideje megállapodni. – vigyorgott rám
- Te beszélsz? Te majdnem huszonnyolc évesen nősültél meg! – próbáltam neki visszavágni
- Jó, de én Amst huszonnégy éves koromban ismertem meg. Kellett egy kis idő, hogy bekössem a fejét. – kacsintott rám – Te pedig azt már elhagytad.
- Nem kell emlékeztetned rá, hogy öregszem. – húztam meg a szám, amire felnevetett, amihez később én is csatlakoztam
- Mindenesetre hiába öregszünk. A lendületünk még mindig a régi.
- Nekem biztosan trotyos. – kacagtam fel
- A harminc az új tizenhat. Nem hallottad? – nevetett fel
- Csak a képzeletedben haver! – fuldokoltam a röhögéstől
- Mindenesetre valld be, hogy még mindig nehezen tudsz nekem ellenállni. – húzkodta felfelé a szemöldökét
- Jesszusom! – annyira nevettem, hogy majdnem leestem a székről – És még nekem mondják, hogy komolytalan vagyok! Töltsenek el egy fél órát veled! Te rám tromfolsz!
- Bizonyos helyzetekben megemberelem magam, de te még akkor sem. – nyögte a nevetéstől
- A szimulátoros beöltözéseimet nem kell ide venni. – húztam meg a szám majd nevetni kezdtem én is
- I will survive! – énekelte Char
- I will survive! – csatlakoztam hozzá majd lepacsiztunk
- Imádlak haver!
- Én is téged!
- I think this is a beginning of a beautiful friendship.
- Ami már több mint húsz éves. – egészítettem ki
- Natürlich. – vágta rá németül
- Erről jut eszembe! Segítenél feleleveníteni a francia tudásomat? Hiába élek itt Monte – Carloban mindig angolul beszélek és a franciám kicsit megkopott.
- Bien sûr. Je t'aiderai. (Persze. Segítek.)
- Merci beaucoup! (Köszönöm szépen!)
- Mivel kezdjünk?
- Kikérem a számlát, aztán nálam folytatjuk. Mit szólsz hozzá?
- Oké, de első lecke, hogy franciául kell kérned! – vigyorgott rám
- Baszki. – sóhajtottam egy hatalmasat – Pincér! – emeltem fel a kezem.
- Miben segíthetek? – kérdezte tőlünk franciául
Char vigyorogva rám emelte a tekintetét
- A számlát kérném. – nyekegtem
- Máris hozom.
- Nem is rossz. – mosolygott rám a csapattársam
- Úgy érzem magam, mint amikor olaszul tanultam. – nevettem fel
- De megy nem? – kérdezte olaszul
- Muszáj.