Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

6. Fejezet

Lando szemszöge

Budapestre augusztus 3-án szerdán érkeztünk meg délelőtt tíz óra tájban. Ebéd után csörögni kezdett a telefonom. Kezembe vettem a készüléket és egy ismeretlen hívószámmal találtam szembe magam. Meghúztam a szám majd elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Halló tessék, Lando Norris!
- Szervusz Lando! Mattia Binotto vagyok. Zak adta meg a telefonszámod.
- Szia, miben tudok segíteni? Char nincs itt velem, ha őt keresnéd.
- A telefonhívásomnak nincs ilyen értelemben köze Charhoz. Úgy értesültem, hogy ma érkeztettek a csapatvezetőséggel Budapestre. Délután négy óra környékén ráérnél-e?
- Igen.
- Remek! A Scuderia Ferrari Motorhomejának nagy megbeszélő termében várunk. Zak Brown, Andreas Seidl és Andrea Stella is jelen lesz a csapatodból a megbeszélésen, illetve a mi részünkről Laurent Mekies és Riccardo Adami. A főnökeiddel már tárgyaltunk a megbeszéléssel kapcsolatban és nekik is megfelel az időpont.
- Rendben, ott leszek.
- Pár dologra megkérnélek Lando!
- Hallgatlak. – ültem le egy fotelban
- A sajtónak erről a megbeszélésről kérlek ne adj ki információkat! Biztosan észre fogják venni, hogy a mai nap folyamán leülsz velünk tárgyalni, de ezt a sajtófőnökünk intézi.
- Tiszta sor. – értettem vele egyet
- Illetve Charlesnak se említsd meg, hogy beszélsz velünk! Tudjuk, hogy milyen viszonyt ápoltok egymással, de amíg nem egyeztettük a részleteket Charlest sincs jogunk felvilágosítani a részletekről, ahogy neked sem. Remélem megérted!
- Egyértelmű. Lakat a számon. – mosolyogtam
- Helyes! – nevetett fel
- Senkinek egy árva szót sem mondok!
- Ez a beszéd! Várunk négy órakor. Szép délutánt!
- Neked is! Szia!
- Csáó! – nyomta ki a telefont

Leraktam a telefonom a kis üveg asztalra és gondolkodni kezdtem az iménti telefonbeszélgetésen. Az nem lehet, hogy én leszek Seb utódja. Hiszen rengeteg remek pilóta van. Miért pont én lennék az, aki a Ferrari megüresedett helyére kerül? Hiszen nekem szerződésem van a következő évre is! Daniel például csapatot akar váltani, miért nem őt akarja a Ferrari? Merengésemet a telefonom felvillanó képernyője törte meg.
- Ma este érkezünk olyan nyolc óra tájékában. Miért kérdezed?
- Holnap tudunk beszélni? – gépeltem vissza a kérdést
- Persze. Délelőtt tíz óra?
- Tökéletes.
- Hol találkozzunk?
- A bokszutca parkjában.
- Oké. Ott leszek.
- Csak veled szeretnék beszélni, ha nem probléma?
- Sejtettem. Ne aggódj, lesz dolga!
- Köszönöm. – zártam le az üzenetváltásunkat.

A megbeszélés előtt lezuhanyoztam majd felvettem az egyik McLarenes szabadidő együttesemet. Beszálltam a bérelt gépjárművembe és a pálya parkolójában leállítottam az autót. A parkolóban mindösszesen négy autó állt. Felmutattam a beléptetőkártyám a biztonsági őrnek, aki beengedett a paddock területére. A Scuderia Ferrari Motor Home elé sétáltam. Megálltam a piros fekete épület előtt, aminek a bejárata fölött a fekete paripa logója díszelgett. Beléptem a fotocellás ajtón és a recepciós pulthoz sétáltam, ami mögött egy harmincas éveiben járó hölgy ült.
- Jó napot kívánok! Lando Norris vagyok. Megbeszélésre jöttem Mattia Binottohoz és Laurent Mekieshez. Négy órára kaptam időpontot.
- Jó napot kívánok! Máris nézem. – kezdett el gépelni a számítógépén – Lando Norris. – morogta az orra alatt – Meg is van! Menjen fel lifttel az emeletre, majd a folyosó végén találni fog egy kétszárnyas üvegajtót.
- Rendben. Köszönöm. Hol tudok várni a vezetőségre?
- A folyosón az iroda előtt vannak kirakva székek, de várjon egy pillanatot felhívom Mattiát. – nyúlt a telefonért
- Köszönöm szépen!
- Szia, Stella vagyok a recepcióról. Megérkezett Lando Norris. Irányíthatom az első emeleti megbeszélőterembe? Értem, akkor a második emeletre menjen. Átraktátok. Rendben van. Felküldöm. Szia! – rakta le a telefont majd felém fordult – Egy kis változás történt. Menjen fel a lifttel a második emeletre, majd a jobb oldali folyosón végig. Szembe fogja találni magát egy kétszárnyú faajtóval, amin nagy betűkkel azt fogja látni, hogy központi megbeszélőterem. Nyugodtan kopogjon be, már várják.
- Köszönöm. Fel a másodikra majd jobbra és a kétszárnyú ajtón be. – ismételtem el röviden az utasításait
- Pontosan. – mosolygott rám lágyan
- Köszönöm szépen. – viszonoztam a mosolyát