Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

11. Fejezet

Lando szemszöge

2026-ban a Mexikói nagydíjat követő héten fotózásra voltunk hivatalosak Charral, amely során a Scuderia Ferrari új szabadidő együttesét és öltöny szettjét reklámoztuk. A méreteket egy férfi vette le rólunk ősz elején a JD ruhatervező cég megbízásából. A sajtósunk két héttel ezelőtt szólt, hogy a kollekciók elkészültek és a fotózásra november 7-én kerül sor szombaton Monte – Carlóban, ahol a cég főhadiszállása van. Charral az épület komplexum előtt találkoztunk, amin nagy betűkkel az díszelgett, hogy JD.
- Helló haver! – veregette meg a vállam
- Helló tesó! – viszonoztam a gesztust
- Hosszú napunk lesz. – sóhajtotta
- Szokásosan. – vigyorogtam rá
- Ams rendelt nekünk kaját. Idehozzák majd fél egy környékére.
- Az áldott jó asszony mindenre gondol. – nevettem fel
- Téged sem hagy éhezni. – léptünk be a fotocellás ajtón majd a recepcióhoz mentünk – Jó napot kívánok! Charles Leclerc vagyok, ő pedig a csapattársam Lando Norris. – fordult felém
- Jó napot kívánok! – köszöntem a recepciós hölgynek
- Üdvözlöm Önöket a JD Companynál! – villantotta ránk a hófehér hibátlan fogsorát – Máris beszólok az irodába. – emelte a füléhez a kagylót – Szia! Megérkeztek a Scuderia Ferrari pilótái. Rendben. Odairányítom őket. – rakta le a telefont – Uraim a főstylistunk már várja Önöket a fotósunkkal. Menjenek végig a folyosón, majd forduljanak jobbra és menjenek le a lépcsőn az alsó szintre! Ott végig egyenesen a folyosón és egy kétajtós üvegajtóval találják szemben magukat, menjenek be rajta! Ott van a műtermünk, majd menjenek be és a szemben lévő nyitott lengőajtón ismét, ahol a próbatermünket találják.
- Köszönjük szépen! – mosolygott rá lágyan Char
- Köszönjük! – indultunk el Charral – Te megjegyezted? – fordultam felé
- Nem először járok már itt. – vigyorgott rám és  a lépcső felé vettük az utunkat a folyosón – Ams terveztetett magának már ruhákat és volt rá példa, hogy elkísértem.
- Talán a főstylisttal is találkoztál? – kérdeztem tőle, miközben egymás után szedtük a lépcsőfokokat
- Persze. Ams vele tervezteti a rendezvényekre a ruháit.
- Nem csak szabadidő együtteseket és öltönyt tervez?
- Nem. A csaj mindenfélében utazik. – világosított fel
- Csaj? – kérdeztem meghökkenten
- Persze. Mit vártál?
- Azt hittem az a fazon lesz, aki levette a méreteink.
- Dehogy! Az a férfi az egyik szabója volt. A ruhákat ő tervezi és ő a cégnek a tulajdonosa.
- Kemény. – léptem be Char mögött az üvegajtón a berendezett műterembe, ahol különböző reflektorok voltak kiállítva. A falak letisztult hófehérek.

A nyitott lengőajtón keresztül zene töltötte be a teret. Felismertem Linkin Park – The Catalayst című számának feldolgozását.
- Jó kis zene. – vigyorogtam rá Charra
- Pendulum – The Catalyst. – lökött oldalba a merengésemből – Gyere.
Elindultunk a nyitott ajtó felé, ahonnét a zene szólt. Beléptünk rajta és megláttam háttal egy sötétbarna hajú apró termetű csepp nőt, aki egy próbababán egy szettet igazított.
- Like memories in cold decay,
Transmissions echoing away,
Far from the world of you and I,
Where oceans bleed into the sky. – énekelte teljes átéléssel a számot, miközben kizárva a külvilágot átlépett a másik bábuhoz - God bless us everyone,
We're a broken people living under loaded gun.
And it can't be outfought,
It can't be outdone,
It can't be outmatched,
It can't be outrun. Oh! – énekelte el az utolsó sorait a dalnak és felénk fordult. A szájához kapott és idegesen beletúrt a hajába pirosló arccal. Char felnevetett és közelebb lépett hozzá.
- Szia Jemma!
- Helló Charles! – fogott vele kezet
- Elemedben vagy, mint mindig. – kacsintott rá
- Igyekszik az ember. – simított végig a fürtjein
Egy piros ejtett nyakú pulóvert viselt, szűk szárú farmerral, amivel kiemelte a vékony formás alakját. A sötétbarna haja hullámokban omolt végig a háta közepéig. A barna szemei megcsillantak a lámpafényében az izgalomtól, amiket rám emelt és a meglepettség kiült az arcára.
- Jemma, ő itt Lando Norris a csapattársam. Lan szeretném neked bemutatni Jemma Deschampst. – fordult felém Char
Közelebb léptem pár lépést, miközben a tekintetemet egy pillanatra sem vettem le róla. Nagyon ismerős volt számomra, de hirtelen nem tudtam honnan, majd beugrott egy kép még 2022-ből Flo egyik lóversenyéről, amikor megmutatta az új szettjét.
- Helló Lando! Rég találkoztunk. – lépett közelebb hozzám, mivel ő tért hamarabb észhez a meglepettségtől és a kezét nyújtotta
- Eszméletlen régen. Szia! – mosolyogtam rá lágyan és megfogtam a kezét, amit nehezemre esett elengedni
- Ti ismeritek egymást? – járatta a tekintetét köztünk Char
Jemma tért előbb észhez és a barátom felé fordult.
- Még 2022-ben találkoztunk. Akkoribban egy cégnél dolgoztam gyakornokként az egyetem alatt, ami egyedi lovas uniformisokat gyártott. Én terveztem Flo ruháit egy éven keresztül a versenyekre.
- Egyszer találkoztunk az egyik verseny előtt. – egészítettem ki
- Nem tudtam, hogy a Ferrarinál vagy. – szaladt ki a száján
- Három éve. – világosította fel Char
- Bocsi. Nem nagyon követtem a sportokat, mióta kiléptem abból a világból. Gondoltam mielőtt jöttök tisztába teszem az ismereteimet, de eszméletlenül el voltam havazva. – túrt bele zavartan a hajába
- Mikor alapítottad a céget? – kérdeztem tőle
- Egy éve kezdtem magán vállalkozásba Franciaországban, majd fél évvel ezelőtt helyeztem át a székhelyt ide Monte - Carloba. – mosolygott rám lágyan
- J mikor kezdhetünk? – jelent meg a hátunk mögött a fotós
- Srácok! Szeretném nektek bemutatni a fotósunkat Noa Deschampst a bátyámat.
- Helló, Noa Deschamps! – fogott velem kezet
- Szia, Lando Norris!
- Charles Leclerc!
- Noa Deschamps! Te vagy Amy férje igaz?
- Igen. Miért?
- A feleségem az osztálytársa volt az egyetemen. – mosolygott rá Charra
- Kicsi a világ. – nevetett fel Char
- Bizony. Mikor kezdhetünk? – fordult a húga felé
- Fél óra. – húzta meg a száját
- Rendben, addig beállítom a világítást. Zenét rakhatok be? – kérdezte tőlünk
- Felőlem. – húzta meg a vállát Char
- Nekem mindegy.
- Csak ne túl hangosan. – fordult felé Jemma
- Okés főnökasszony. Imagine Dragons?
- Rakj be valamit és kész! – szólt rá erélyesen Jemma
- Jól van na! Csak jó fej akartam lenni.
- Miattam bármi jöhet. Mindenevő vagyok. – húzta meg a száját Char
- Ha nem raksz be operát nem fogok elszaladni. – mosolyogtam rá
- Azt megígérhetem. – kacsintott rám majd magunkra hagyott minket