Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

22. Fejezet

Lando szemszöge

Reggel elköszöntünk Jemma családjától, akik szívélyesen megvendégeltek, minket Karácsony napján. A családot körbelengte a szeretet és a nyugalom. A boldogság szinte kézzel tapintható volt. Ahogy a barátnőmre néztem mosolyogva a repülőgép fedélzetén a tegnapi napról emlékképek futottak át az agyamban. Izgatottan, mint egy kis gyerek bontogatta az ajándékokat, amiket kapott és teli szívből jövő mosollyal örült a legapróbb dolognak is. Az egyik kedvenc jelenetem az este folyamán az volt, amikor az öcsének a nyakába ugrott, mivel régi gyerekkori felvételeket akart megmutatni. A kanapén kiterültek és majdnem fel is borították a lendület miatt az ülőalkalmatosságot. Jemmából egy szívből jövő kacagás tört fel a tette miatt. Imádtam minden mozdulatát és napról napra egyre jobban beleszerettem.

Landolás közben rákulcsoltam az ujjaimat az övére. Lágyan megcsókoltam majd kicsatoltuk az övünk és a többi utassal leszálltunk a vasmadárról. Nagyot szippantottam a brit levegőből, ahogy Jemma is. Felnevettünk a tettünkön majd kézen fogva a váróterem felé igyekeztünk. Éreztem rajta az izgatottságot, így magamhoz húztam az oldalánál fogva és a fülébe súgtam.
- Ne izgulj!
- Rég jártam már itt. – motyogta – A családoddal évekkel ezelőtt találkoztam.
- Most újra fogsz. – mosolyogtam rá
Az emberek között sétálva egy vakuvillanásra lettem figyelmes, amire Jemma grimaszt vágott.
- Uram itt tilos fotózni! – hallottam egy biztonsági őr határozott kiáltását
- Adja ide a gépet! – lépett oda hozzá egy másik
- Nincs joguk ehhez! Én a British Sport egyik fotósa vagyok! – mutatta fel az igazolványát
- Nincs jogosultsága fényképezni az itt lévő embereket! Törölje a felvételt és távozzon!
- Az ott Lando Norris? – hallottuk a meglepett felkiáltást
- Igen az ő!
- Lando! – hallottam meg egy ismerős kiáltást, így felé fordultam
Jemma szorosan hozzám bújt, miközben átöleltem a derekát.
- Gyertek, menjünk innen! – rakta a vállamra a kezét majd elindult előttünk utat törve a tömegen, így nagy nehezen kijutottunk a reptérről.

- A jó mindenit még Olaszországban is hamarabb kijutunk a reptérről. – káromkodtam
- Mindig így fogadnak itthon? – fordult felém Jemma
- Általában pár aláírással és fotóval megúszom. A lesi fotósok sosem kísérték így a lépteimet.
- Mióta együtt vagytok csak ettől zeng a sport csatorna. – fordult felém a megmentőnk – Helló Jemma, rég találkoztunk.
- Szia Oliver! – ölelte át lágyan
- Jól vagy öcsi? – paskolta meg a vállam
- Persze. – ráztam meg a fejem
- Ne aggódj! Nemsokára lecseng. Mióta a Ferrari hivatalos közleményben lehozta, hogy együtt vagytok a brit sajtó ettől zeng. Főleg itt Bristolban. Még nagyobb sztár lettél öcsi. – indultunk az autója felé
- Ezzel jár a híres emberek élete. – mosolygott rám Jemma
- Nem zavar? – kérdeztem tőle meglepetten
- Ezt is vállaltam nem?
- Az igaz. – értettem vele egyet.
- Szálljatok be! Anyáék totál lázban égnek. – rakta be a csomagtartóba a csomagjainkat.
Beszálltunk a hátsó ülésre majd a bátyám sebességbe rakta az autót és elindultunk a szülői ház felé, ahol felnőttem.

Oliver zenét kapcsolt, így az autóban lévő csend sem vált feszélyezetté. Jemma megbabonázva szemlélte a kivilágított családi házakat. A karácsonyi fények visszatükröződtek a tekintetéből, amire egy mosoly jelent meg az arcomon. Finoman végigsimítottam a combján, amire rám figyelt és egy puszit nyomott az arcomra.
- Meddig maradtok? – kérdezte Oliver miközben bekanyarodott az utcánkba
- Holnap délelőtt a tíz órás géppel megyünk haza. 28-án Charékhoz vagyunk hivatalosak vacsorára. – világosítottam fel
- Hogy vannak? Amy, hogy viseli a terhességet?
- Pörög, mint mindig. – nevettem fel – Char már kezd megnyugodni.
- Talán aggódott? – kérdezte vigyorogva a bátyám
- Ismered. Előbújt belőle a védelmi ösztön.
- Mintha belőled nem bújna elő? – parkolt le a házunk előtt
- Biztosan, de ilyenről még korai beszélni.
- Megérkeztünk. Ötezer lesz. – nyújtotta felém a tenyerét, amibe szokásunkhoz híven belecsaptam fizetség gyanánt – Köszi. – nevetett fel
Kiszálltunk a kocsiból majd átöleltem Jemma derekát, aki topogva állt meg az ajtónál.
- Nem kellene csengetni? – kérdeztem a bátyámat
- Itthon vagyunk nem? – nyitotta ki az ajtót, majd elkiabálta magát – Megjöttünk!
- Lan! Lan! Lan! – visította Cisca és a nyakamba ugrott.
Szorosan magamhoz öleltem a kisebbik húgomat, aki a lábaival átfonta a derekam és puszilgatni kezdte az arcom.
- Persze én sosem kapok ilyen üdvözlést. – morogta Oliver
- Mert nem érdemled meg. – nyújtott ki rá Cisca a nyelvét – Végre megjöttetek! Hiányoztál bátyus!
- Te is húgi. Minden rendben a cégnél?
- Mindent kézben tartok. – ütött finoman vállba – Szia Jemma! Olyan jó látni! Semmit sem változtál. – adott neki két puszit
- Szia Cisca! Örülök, hogy újra találkoztunk. – mosolygott rá
- Jemmy! – ölelte át szorosan Flo és adott neki két puszit
- Helló Flo! – vigyorgott rá fülig érő szájjal
- Valahogy úgy érzem ennek korábban kellett volna létrejönnie. – bújt hozzám a húgom
- Ami késik nem múlik. – adtam egy puszit a homlokára – Anyáék?
- Konyha. Apa még elugrott borért. – világosított fel Flo
- Anya! – kiáltotta Cisca és a konyha felé indult, ahová követtük
- Kisfiam! – borult a nyakamba és megpuszilt – Boldog Karácsonyt drágám!
- Neked is anyu! – engedtem el lágyan majd Jemma felé fordítottan – Anya, nem tudom, hogy emlékszel – e...
- Persze! Te tervezted Flo ruháit! Szia Jemma. – ölelte át lágyan majd adott neki két puszit
- Örvendek a viszont találkozásnak Mrs. Norris.
- Cisca, kedvesem. Mrs. Norris az anyósom volt. Úgy emlékszem még régebben összetegeződtünk. – nézett rá mosolyogva a barátnőmre
- Nem akartam tiszteletlen lenni. – magyarázta
- Meddig maradtok? – fordult felém édesanyám
- Holnap a tíz órás járattal megyünk haza.
- Kár. Azt hittem tovább maradtok. Charlesékhoz mentek?
- Igen. A szokásos utókarácsonyi vacsora. – mosolyogtam rá
- Végre a harmadik boltban találtam Chenin Blancot. – hallottam meg édesapám hangját az előszobából – Sziasztok! – lépett be mosolyogva a konyhába
- Szia apa! – öleltük át egymást
- Jó napot uram! Jemma Deschamps vagyok. – nyújtotta a kezét
- Emlékszem rád. Úgy emlékszem, hogy tegeződtünk. Szólíts Adamnek! – mosolygott rá
- Köszönöm.
- Milyen utatok volt? – kíváncsiskodott édesapám
- Csak három órát repültünk, így nem volt vészes. – öleltem át Jemmát
- Lyonból jöttetek? – kérdezte Flo
- Igen. – fordultam felé
- Üljünk le a nappaliban! – ajánlotta fel édesanyám – A sütemény fél óra múlva lesz kész.
- Mit készítettél? – kíváncsiskodtam a sütő felé
- Ki ne nyisd! – rivallt rám édesanyám – A húgod le fog nyakalni.
- Megcsináltad a lávasütit? – fordultam Cisca felé
- Naná! Hiszen az a kedvenced és neked az jár. – kacsintott rám
- Mert ő favoritod. – morogta a másik két testvérem
- Titeket unlak. Őt ritkán látom. – vigyorgott rám
- Persze... - dünnyögte Oliver
- Kiskorunkban is ez ment. Lando volt a kedvenc tesód. – egészítette ki Flo
- Neked is. – vágott vissza Cisca
- Az más tészta. – húzta meg a száját
- Figyelmesen hallgatlak doktornő! – ült le a kanapéra Cisca
- Én hamarabb születtem meg, így többet tudott pátyolgatni. – helyezkedett el mellette Flo
- Remek indok mondhatom. – nevetett fel Cisca
- Tudom, én meg szokásosan le vagyok ejtve, mert Lan itthon van. – huppant le melléjük Oliver
- Téged sokat látunk. - húzta meg a vállát Flo
- Ha te is más országba költöznél, akkor más lenne a helyzet.
- Még jó, hogy nem a világ másik oldalára küldtök el. – vágott grimaszt Oli
- Lehet akkor hiányoznál is. – lökte oldalba Cisca
- Kösz húgi. Én is szeretlek.
- De én jobban! – puszilta meg az arcát
- Na azért! – és tartotta Cisca felé is az arcát
- Nem kértél bocsánatot. – fordította el a fejét Cisca
- Miért? – kérdezte meglepetten Oliver
- Múlt hét... - túrt bele a hajába
- Ó, basszus! Tényleg! Bocsi, hogy leégettelek Will ellőtt. Véletlen volt. – nevetett fel
- Persze. Most is csak nevetsz.
- Milyen Will? – kérdeztem tőlük
- Cisca gyerekkori szívszerelme. – világosított fel Oliver
- Az a Will? – kérdeztem és a szomszéd felé mutattam
- Igen. – vágta rá Flo
- Bajod van vele? – kérdezte felháborodottan Cisca
- Semmi. – tettem védekezésképpen magam elé a kezem
- Akkor jó.
- Amúgy tegnap beszéltem vele és elmondtam neki, hogy az én hibám. Sejtette és holnapután átjön hozzád. – magyarázkodott neki Oliver
- Akkor kapsz puszit. – adott neki egy cuppanósat
- Jemma nálatok is vannak ilyen testvéri civódások? – kérdezte tőle az édesanyám
- Míg a bátyám meg nem nősült. Azért is menekültem el tőle mindig másik városba, de ő mindig rám talált. Most is együtt dolgozunk. Nem tudom lerázni magamról. – nevetett fel
- Én sem őt. – mutatott Cisca Oliverre
- Szeretlek húgi.
- Ne nyalizz! – ütötte finoman oldalba
- Értettem főnökasszony. – csikizte meg az oldalát, amire ugrott egyet
- Jól megy az üzlet Monte – Carloban? – kérdezte Jemmát Flo
- Remekül. Az év végén nagy volt a hajtás. Bemutatók, fotózások. A Ferrari különleges felkérése a fiúknak és lassan tervezni kell nekik a szetteket a bemutatóra.
- De hisz az február végén van! – fordultam felé
- Januártól ruhapróbák vannak. – mosolygott rám lágyan
- Meg fogok őszülni. – temettem az arcom a kezeim közé
- Ne aggódj! – nevetett fel Jemma – Nem egyedül leszel rajta.
- Pont ezért. Char tuti cukkolni fog már megint.
- Jól értesültem, hogy apuka lesz? – kérdezte édesapám
- Igen. Én leszek a keresztapja! – húztam ki magam büszkén
- Ez egy felelősségteljes döntés. Jól meggondolták? – kérdezte nevetve Oliver
- Köszi a bizalmat.
- Csak téged ismerve... - harapta el a mondatot a bátyám
- Igen, kicsit gyerekes vagyok. De ez a sármomnak és a humoromnak köszönhető.
- A híres Lando személyiség. Hogy bírod vele Jemma? – kérdezte tőle Cisca
- Nagyon jól kiegészítjük egymást. Kezdetben nem is sejtettem, hogy ennyire hasonlítunk egymásra. – dőlt neki lágyan az oldalamnak.
- Csak te nyugodtabb vagy. – pusziltam meg a feje búbját
- Jó boldognak látni kisfiam. – mosolygott ránk édesanyám
- Jemnek köszönhető. – csókoltam meg lágyan

Közösen megebédeltünk majd a testvéreimmel elmentünk közösen ötösben sétálni. Megmutattuk Jemmának a környéket, ahol felnőttünk. Természetesen a bátyám és a húgaim minden kínos és vicces emléket megosztottak a barátnőmmel. Például azt is, hogy amikor tizenkét éves voltam a rapper korszakomat éltem és olyan bő gatyákban járkáltam, hogy az egyik nadrágomban orra buktam és a karomra estem, ami eltört.
- Mintha magamat hallanám! – nevetett fel Jemma – Csak én magas talpú cipőkben járkáltam és megcsúsztam a jégen. A bátyám az ölében fogva futott velem a sürgősségire. Megúsztam egy gipsszel és azzal, hogy a cipőim a kukában végezték.

Este közösen megvacsoráztunk, amely során a szüleim elmondták, hogy mennyire örülnek a boldogságunkat és hogy kiegyensúlyozott vagyok egy lány mellett. Majd kiugrottak a bőrükből, hogy úgy érzik végre megkomolyodom.
A szobámhoz tartozó fürdőszobában egymás után lezuhanyoztunk, ahogy Jemmára vártam írtam egy üzenetet Charnak, hogy a megbeszélt időpontban érkezünk hozzájuk. Boldog Karácsonyt kívántunk egymásnak majd elköszöntünk. Jemma egy fekete szatén baby dollban jött ki a fürdőből. A testem automatikusan reagált a látványára, amire kuncogni kezdett.
- Őrületbe kergetsz te nőszemély. – suttogtam a fülébe, ahogy belé hatoltam
- Jesszusom Lan. – hebegte
- Szeretlek! – csókoltam meg, hogy a nyögéseit tompítsam
- Szeretlek!
Szenvedélyesen szeretkeztünk majd a mellkasomra húztam és a jobb kezemmel átöleltem. Sosem akartam már elengedni és minden éjszakát vele szerettem volna eltölteni a hátralevő életemből.

Sziasztok!

Mi a véleményetek erről a részről? Látogatás a Norris családnál.

Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen kérlek hagyj magad után egy kommentet ✉️ és vote-ot! ⭐Üzenhettek is számomra, amire ha időm engedi válaszolok.

Sokat jelentene számomra ha tudnám a véleményeteket. 😊

írói instagram fiókom: https://www.instagram.com/rikutokiki/
Illetve a facebookos írói profilom: https://www.facebook.com/konyvei.rikutoki.9

Az éppen aktuálisan megjelenő részből idézetmorzsát töltök fel. Illetve a későbbiekben információkat tudhattok majd még a készülő könyveimből.
Gőzerővel készül a negyedik könyvem amit ezután fogok publikálni. 😊
Hétfőn Vissza hozzád megjelenés😊❤️