Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

7. Fejezet

Lando szemszöge

A megbeszélést követően, amely során aláírtam a Scuderia Ferrari csapatnak két évre megvacsoráztam Kimivel és Carlossal. Nekik sem árulhattam el a hivatalos közlemény előtt, hogy a Ferrarinál fogok versenyezni a következő szezontól, ahogy senkinek sem.
- Hallottam csapatot váltasz. – kísért Kimi a szobámig
- Honnan tudsz róla? – kérdeztem tőle meglepetten
- Zak megkeresett, hogy átszerződők-e veled a Ferrarihoz vagy maradok Danielnek a mérnöke?
- Már meg van az utódom? – néztem rá meglepetten
- A tervbeli utódod. Zakék mindenáron Dant akarják szerződtetni a helyedre. Tisztába voltak vele, hogy úgyis elfogadod a Ferrari megüresedett ülését. Holnapra hívták be Dant megbeszélésre. – magyarázta Kimi a szobám előtt
- Szerintem biztosan rábólint. – gondolkodtam hangosan
- Biztos. – egészítette ki Kimi
- És hogy döntöttél?
- Szeretek veled dolgozni kölyök, de nyugodt az életem a McLarennél. A Ferrarinál meg biztosan nem lenne ennyire. Itt nincs az a hatalmas nyomás, hogy mindenáron világbajnoki és konstruktőri címet szerezzünk. Tökéletesen elevickélünk az erős középmezőnyben és néha belekóstolunk az élmezőny világába. Nekem ez így tökéletes. – magyarázta
- Sejtettem. – túrtam bele a hajamba
- Mindenesetre örülök a sikerednek. Minden pilóta álma, hogy egyszer a Scuderia Ferrari csapatnál versenyezhessen és beírja magát a Forma 1 történelem könyvébe a vörös autóval. Neked sikerülhet, ahogy Charnak is. A tehetségetek minden bizonnyal meg van hozzá és úgy néz ki a csapat is kezd a régi fényében tündökölni, amikor még először versenyeztem náluk.
- Igen. Érdekes lesz Char csapattársának lenni.
- Biztosan megoldjátok. Mi is Sebbel jóba maradtunk pedig harcoltunk egymással a világbajnoki cím megszerzéséért. A barátságotok szilárd talajon nyugszik és ezt sose felejtsd el!
- Tudom. Semmilyen fajta versengés nem éri meg, hogy ezt a barátságot felrúgjuk. – egészítettem ki
- Pontosan. Jó éjszakát kölyök! Holnap találkozunk! A megszokott beállításokra állítjuk az autót majd ebéd után még módosítunk rajta, ha szükséges a szabadedzés alatt.
- Rendben. Jó éjt Kimi! – köszöntem el tőle majd bementem a szobámba
Lezuhanyoztam majd felvettem egy fekete bokszeralsót és lefeküdtem az ágyamba. Az órára néztem, ami tíz órát mutatott. Kedvem támadt Chart felhívni és elújságolni neki a nagy hírt, de megígértem Sebnek, hogy közösen mondjuk el neki és őszintén szólva nem akartam arról sem lemaradni, hogy élőben lássam a reakcióját.

Másnap reggel nyolc óra tájban keltem. Felvettem a szabadidő együttesemet majd találkoztam Frankkel az edzőmmel a hotel előterében, hogy elmenjünk futni a környékre.
- Jó reggelt Lando! – köszönt rám mosolyogva
- Jó reggelt! Mi a program? – kérdeztem tőle
- Szokásos 5 kilométer. Délután a szabadedzést követően pedig tartunk egy rövid kis erőnlétit.
- Rendben.
A hotel főbejárata felől Char és Ams tűnt fel mosolyogva. Mindegyikükön szabadidő ruha volt. Char hátrafogta az előre lógó fürtjeit egy fejpánttal, Ams pedig befonva viselte a haját.
- Char lépcső! – kiáltotta utána Amy, ahogy a lift felé igyekezett a barátom
A tekintetünk találkozott, így egymásra mosolyogtunk
- Most sem hagy piheni. – nevetett fel és Amy mellé sétált
- Sziasztok! – intett mosolyogva felénk Ams
- Helló! – intett nekik Frank
- Frissek vagytok, mint mindig. – lépdeltünk feléjük
- Fél tízre a pályán kell lennünk. Eligazítás majd beállítjuk az autót a hétvégére és egyeztetjük a stratégiánkat. – magyarázta Char
- A szokásos hétvégi menetrend. Fél órás megbeszélés majd átfutom az eredményeket és beviszem a rendszerbe. – magyarázta Amy
- Nem mehetnénk lifttel? – nézett Amyre kérlelőn Char
- Kizárt! Most csak 5 kilométert futottunk és a lépcsőzéssel le tudjuk a maradékot. – nézett rá határozottan
- Hajcsár vagy. – morogta az orra alatt, mire felnevettem
- Mintha nem ismernél Charles Leclerc? – nevetett fel – Irány bajnok! Nincs rinya! – tette a vállára a kezét
- Jól van megadom magam. – sóhajtott egy hatalmasat – Sziasztok! Később beszélünk Lan! – indult a lépcsők felé
- Jól van haver! Ne hajtsd túl magad! – kiáltottam utána
- Megyünk Lando? – fordult felém Frank
- Persze. Később találkozunk. – suttogtam Amynek, aki mosolyogva bólintott
- Sziasztok! – köszönt el tőlünk és ő is elindult a lépcsők felé
- Szia!
Bemelegítettünk, majd a hotel környékén 5 kilométert futottunk utána pedig levezetésként nyújtottunk. Visszamentünk a hotelba majd lezuhanyoztam a szobámban. Az órára néztem és láttam, hogy fél órám van a megbeszélt találkozóig. Magamhoz vettem a kulacsom és a szolgálati autóm kulcsát. Bezártam a szállodai szobám ajtaját majd a lifttel lementem a mély garázsba. A szolgálati autómmal a pályára mentem. Az ellenőrzést követően beálltam a pilóták számára fenntartott parkoló területére. Nyakamba akasztottam az igazolványom, majd az ellenőrzést követően a paddock területére sétáltam. Leültem a parkban az egyik padra, ahonnét teljes belátásom volt a bokszutca területére. Elmerengtem a nyüzsgő embereken, akik valamelyik csapat színeiben pompáztak. A távolban a Scuderia Ferrari Motor Home felől megláttam a megbeszélt találkozónkra siető személyt.