Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

Prológus

Mindennap a szokásos medrében folyt tovább. A reggeli rutinok, mint például: kávé főzés, reggeli, fogmosás, felöltözés, készülődés a munkába monotonná vált az életükben. Ám nem is sejtettek egyikük sem, hogy egy nap minden megváltozik. A nő az öltözőben ellenőrizte az élére vasalt öltönyöket. A férfi pedig a barátjával igyekezett egy előre meghatározott szponzor fotózásra. A tekintetük egy pillanat erejéig összefonódott és végigfutott bennük a felismerés. „Én ismerlek téged!" Az első újbóli érintés kétséget sem zárt ki bennük, mégis egy fura érzés ott motoszkált mélyen bennük. Miért nem beszéltünk? A fel nem tett kérdés, mint a hóhér bárdja ott lebegett közöttük és további talányokat feszegetett. Vagy ezek csak a feszültség keltett légköri rezgések? A nő lehajtotta a fejét, miközben a férfi a hajába túrt. Álltak egymással szemben, mint két kiállított szobor. A szobába belépő másik férfi a barátjára, majd a nőre nézett és egy halvány cinkos mosoly jelent meg az arcán. Végre itt a lehetőség, hogy visszakapd, amit nekem adtál!

Szereplők

Lando Norris – Az örök ifjú

„Sokan mondják rólam, hogy meggondolatlanul tudok cselekedni és komolytalanul veszem a dolgokat, azonban a pályán minden megszűnik csak én vagy és az autó. Az életemben bizonyos emberek meghatározott szerepet töltenek be, amikor megismertelek nem is sejtettem, hogy szerepet kapsz az életem történetében majd jöttél és atombombaként berobbantál, amivel a gyermeki lelkem egy másik univerzumba varázsoltad."

Jemma Deschamps – a céltudatos tervező

„Egyszerű családban nőttem fel, így mindig hatalmasak voltak az elvárásaim magammal szemben. A kitűzött céljaimat sorra valósítottam meg, mivel nem engedtem meg magamnak, hogy meghátráljak egy pillanatra sem. Magam sem tudom, hogy csak egy fejezetet kapunk-e egymás életében vagy együtt írjuk tovább az életünk lapjait. Mindenesetre szeretném veled álmodni az életem."