Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

14. Fejezet

Lando szemszöge

Vasárnap izgatottan keltem fel. Körülbelül az éjszaka folyamán semmit sem aludtam, annyira türelmetlen voltam a találkozónk miatt Jemmával. Megreggeliztem majd lezuhanyoztam és fogat mostam. Felvettem egy fekete farmert, hozzá egy fehér pólót és egy fekete pulóvert. Beállítottam a hajam majd felvettem a bakancsom és a kabátom. Háromnegyed tizenegy környékén indultam el Jemma lakására, ahogy beszálltam a kocsimba kihangosítón hívni kezdtem.
- Szia! Pár perc és kész vagyok! – hadarta
- Szia! Szuper. Most indultam.
- Mit terveztél? – kérdezte izgatottan
- Meglepetés. – nevettem fel
- Ugye nem valami puccos helyre megyünk?
- Nem. – próbáltam titokzatos maradni
- Akkor megnyugodtam. – sóhajtott egy hatalmasat
- Csengess, ha ideérsz és megyek.
- Rendben. – tettem le a telefont majd sebességbe raktam a kocsim
Nem volt nagy a forgalom vasárnap tizenegy órához képest. Gondoltam a családok nagyrésze a vasárnapi ebédhez készülődött. Eszembe jutottak a szüleim, akik Bristolban élnek születésemtől fogva. Gyerekkoromban vasárnaponként általában mindig délben ebédeltünk. Ilyenkor édesapám is igyekezett haza az üzleti útjairól, hogy azt a napot velünk töltse. Idősebb korunkban sem szűnt meg ez a hagyomány nálunk, amíg otthon laktam. Édesanyám ilyenkor mindig három fogásos menüsorral készült, amelyek közül mindenkinek volt valami a kedvencei közül. Kezdetben, mikor Monte – Carloba költöztem nagyon hiányzott a családom, azonban idővel ez az érzés elhalványult. Igaza van Charnak lassan itt az ideje, hogy megállapodjak és saját családot alapítsak hasonlóan a bátyámhoz.

Tíz perces autóút után érkeztem meg Jemma lakásához. Leállítom a gépjárművet, majd megnyomtam a csengőjét. Pár másodperccel később nyitotta ki az ajtót. Sötétkék kabátot viselt, a lábán a kabátjával harmonizáló sötétkék bakancs volt. Laza sminkkel emelte ki a vonásait. A haját kiengedve hagyta végigomolni a hátán.
- Szia! – mosolygott rám és adott két puszit, amit viszonoztam
- Szia! – vigyorogtam rá – A hintója előállt hölgyem. – nyitottam ki neki az anyósülés felőli oldalt
- Valahogy sejtettem, hogy Ferrarival jössz.
- Jobb lett volna mással? – kacsintottam rá, ahogy beültem a kormány mögé
- Egy Ferrari versenyzőhöz, ilyen autó dukál.
- Már megijedtem. – nyomtam meg a start gombot és elindultam az étterem felé, ahol asztalt foglaltam magunknak.
- És mit terveztél? – törte meg a csendet
- Éhes vagy? – kérdeztem tőle
- Mondhatjuk, de még nincs dél. – nézett az órára
- Mire kihozzák a rendelést úgyis annyi lesz. – álltam meg az egyik piros lámpánál
- És utána merre megyünk? – faggatott izgatottan
- Meglepetés, szépséges hölgyem. – kacsintottam rá és tovább indultam a forgalommal.
Láttam, hogy a szemem sarkából belepirult a mondatomba, amit pozitívumként könyveltem el.

Leparkoltam az autómmal az étterem előtt, majd kisegítettem Jemmát.
- Milyen lovagias vagy? – mosolygott rám
- Igyekszem. – tartottam felé a kezem, hogy karoljon belém
- Teljesen megtisztelve érzem magam. – rakta a kezét az enyémre nevetve
- Csak jó benyomást akarok kelteni.
- Eddig jó úton haladsz.
Az étterem bejáratában szélesre tártam előtte az ajtót, amin belépett. A pulthoz sétáltunk majd egy pincér az asztalunkhoz kísért minket távol a kíváncsi tekintetektől. Nem akartam, hogy másnap már a címlapokon az díszelegjen, hogy Lando Norrisnak újabb kiszemelt akadt a horgára. Kértünk egy – egy pohár narancslevet majd ebédre a konyhafőnök ajánlatát, ami zöldséges húsleves volt, csirkés quichével és desszertként epres fánk.
- Mikor lesz az utolsó versenyetek? – kérdezte tőlem
- Szerdán repülünk Abu - Dzabiba.
- És, hogy zajlik egy futam hétvége?
- Csütörtökön eligazítás, majd az első szabadedzés, pénteken van a második és a harmadik szabadedzés. Szombaton időmérő és vasárnap pedig a futam. – vázoltam fel neki nagy vonalakban
- Gondolom sok egyéb dolog is van közte.
- Interjúk, edzés, pilótaparádé, autogram osztás és hasonlók.
- És sikerül megvédened a címed? – kérdezte csillogó tekintettel
- Ez az év Charnak kedvezett.
- Sajnálom. – hajtotta le a fejét
- Nem kell. – mosolyogtam rá – Közel voltam hozzá és mindig a pozitív dolgok lebegnek a szemem előtt. – kacsintottam rá, amire belepirult – De hagyjuk a Forma 1 – et! Mesélj kicsit magadról!
- Két fiú testvérem. Van egy bátyám Noa, akivel találkoztatok ő fotós és van egy öcsém Evan ő weboldal designer. Édesapám francia, édesanyám pedig spanyol. Franciaországban születtem Lyonban és a szüleim azóta is ott élnek. Gyerekkorom óta érdekelt a divattervezés, így a középiskolától kezdve ezt tanultam majd Londonban elvégeztem az egyetemet, utána költöztem vissza Franciaországba és fél éve élek Monte – Carloban. Nagyvonalakban ennyit rólam. Rólad mit érdemes tudni?
- Bristolban születtem. Hat éves voltam, mikor részt vettem az első gokart versenyemen. Van két húgom és egy bátyám. Flo, Cisca és Oliver. Flo nagyon jól halad a pszichológia tanulmányaival. Pár év és hivatásos sportpszichológus lesz belőle. Cisca az apánk cégénél dolgozik gyakornokként a beszerzési osztályon. Oliver pedig rallyversenyző.
- És mióta ismered Charlest?
- Mióta az eszemet tudom. – nevettem fel, amihez ő is csatlakozott – 2005. óta vagyunk legjobb barátok.
- És hogy kerültél a Ferrarihoz?
- 2019. óta versenyzek a Forma 1 – ben és három évig a McLaren csapatot képviseltem. Nagyon szerettem velük dolgozni. – halvány mosoly jelent meg az első Forma 1 – es családom említésekor – 2022 – es szezon vége felé adódott egy lehetőség, hogy a Ferrari csapat színeiben versenyezzek tovább. Igazából egy álmom valósult meg vele és hogy tavaly sikerült világbajnok lennem az egyik nagy célomat is teljesítettem.
- Ismerős érzés. – mosolygott rám – Nekem mindig is egy magánvállalkozás volt az álmom és tavaly ez meg is valósult. Tudod nagyon maximalista vagyok és a karrieremre koncentráltam. A férfiak pedig messziről elkerültek. – nevetett fel zavarában
- Pedig nem is értem miért? – túrtam bele idegesen a hajamba
- Rémisztő vagyok. – kacagott fel, ami a szívemet a melengette
- Akkor félnem kéne? – vigyorogtam rá
- Lehet, nem ártana. – kacsintott rám fülig érő szájjal
- Vállalom a kockázatot. – néztem határozottan a szemébe
A tekintetünk összefonódott és elvesztem a barna tekintetében, amivel magával rántott. Zavartan lehajtotta a fejét, amire pár tincs az arcába hullott.
- Szólok a pincérnek. Még sok mindent terveztem a délutánra. – simítottam meg a kézfejét
- Benne vagyok. – mosolygott rám lágyan

Fizettem a számlát majd felöltöztünk és beszálltunk a kocsiba.
- Hova megyünk? – kérdezte izgatottan, miközben bekanyarodtam a Luna park parkolójába
- Megérkeztünk! – vigyorogtam rá
- Ugye csak viccelsz velem? – fordult felém ragyogó mosollyal – Lan! – borult a nyakamba
- Ezt megbírnám szokni. – suttogtam a fülébe
- Megyünk? – kérdezte izgatottan
- Máris! – csatoltam ki magam és kisegítettem az autóból
A kezem tartottam felé, amire rákulcsolta az ujjait. Az érintése enyhe áramütésként ért és a gyomrom bukfencezett egyet. Fülig érő szájjal rám mosolygott és úgy éreztem magam, mintha repülnék a boldogságtól. A pénztárhoz mentünk majd váltottam két jegyet. Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes tinédzser a vásári forgatagban. Hatalmasakat kacagott és csillogó tekintettel szemlélte a vidámparki játékokat.
- Felülünk a hullámvasútra? – kérdezte felspannolva és elkezdett felé húzni.
- Jó ötlet ebéd után? – próbáltam vele felvenni a tempót
- Gyere, jó lesz! – vigyorgott rám
Beálltunk a sorba majd pár perc várakozási idő letelte után beszálltunk egy kétszemélyes kocsiba. Becsatoltak minket majd ránk hajtották a biztonsági rudazatot, miután minden hely betelt, elindult felfelé a kocsisor. Jemmára néztem, aki csillogó tekintettel nézett a szemembe. A gyomromban tomboló feszültség egy szempillantás alatt elillant csak élveztem a vele töltött másodperceket.

A hullámvasút után gokartoztunk majd felültünk a ringlispílre. Minden játékot kipróbáltunk még legextrémebbeket is. Nyertem neki egy plüssmacit a célbalövős standoknál. Úgy éreztem, hogy minden problémámat el tudom mellette feledni és egy másik világba kalauzol a puszta jelenlétével. Utolsóként az óriáskerékre szálltunk fel, ahogy felértünk a tetejére megfogtuk egymás kezét és a másikra mosolyogtunk. Kézen fogva elsétáltunk az egyik közeli gyors étteremig majd este kilenc óra tájékában egy rövidke sétát követően hazavittem a lakására.
- Nagyon jól éreztem magam. – nézett rám ragyogó tekintettel az ajtajában
- Örülök neki. – mosolyogtam rá – Van kedved megismételni valamikor?
- Persze! A következő két hetem sűrű, de utána már lesz szabadidőm.
- Akkor majd hívlak és egyeztetünk. – vigyorogtam rá
- Várni fogom. – csavarta meg az egyik tincsét majd egy puszit adott az arcomra és átölelt, amit viszonoztam – Jó éjt Lan!
- Jó éjt Jemma! – mosolyogtam rá
Az ajtóhoz lépett majd a kulcsát bedugta a zárba
- Sok sikert a versenyen! – mosolygott rám lágyan
- Igyekszem. Szia! – intettem neki és a kocsim felé fordultam
- Szia! – csukta be maga mögött az ajtót
Vigyorogva az autóhoz siettem majd beszálltam a vezetőüléshez. Földöntúli boldogság kerített hatalmába, amit akkor éreztem, mikor megszereztem az első futamgyőzelmem és megnyertem a világbajnokságot. A mosolyt semmi nem törölhette le az arcomról. Lezuhanyoztam majd lefeküdtem aludni, de ahogy lecsuktam a szemem egy igéző barna szempár rémlett fel előttem, ami magához láncolt és nem eresztett.

Sziasztok!

Meghoztam a tizennegyedik részt Lando történetéből.

Mi a véleményetek erről a részről?

Megtörtént az első randevú 😊 Szerintetek hogy fog a továbbiakban alakulni Lando és Jemma kapcsolata?

Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen kérlek hagyj magad után egy kommentet ✉️ és vote-ot! ⭐Üzenhettek is számomra, amire ha időm engedi válaszolok.

Sokat jelentene számomra ha tudnám a véleményeteket. 😊

írói instagram fiókom: https://www.instagram.com/rikutokiki/
Illetve a facebookos írói profilom: https://www.facebook.com/konyvei.rikutoki.9

Az éppen aktuálisan megjelenő részből idézetmorzsát töltök fel. Illetve a későbbiekben információkat tudhattok majd még a készülő könyveimből.