Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

33. Fejezet

Jemma szemszöge három évvel később 2033.02.24. 

A kanapén ülve végigsimítottam a gömbölyödő pocakomon, miközben őszibarackbefőttet majszoltam. A TV-ben éppen a tavaszi divathetet néztem, ami Milánóban volt. A lábamat felraktam egy puffra, hogy minél kényelmesebben sziesztázhassak. Lando pár órával ezelőtt írt, hogy végeztek a héten a téli tesztelésekkel és haza repül majd két hét múlva újra Barcelonába kell mennie. Eszembe jutott az a pillanat, amikor közöltem vele, hogy terhes vagyok.

A terhességem panaszmentes volt, így egy általános orvosi vizsgálat keretében derült fény arra, hogy babát várok Lantől.
- A vér és a vizeletvizsgálata egy területen pozitív lett. – emelte rám a doktornő a tekintetét
- És az baj? – kérdeztem kétségbeesetten
- Nem émelygett mostanában?
- Néha megszédültem, de az pár másodperccel később elmúlt. Fáradékonynak érzem magam mostanság, azért is jöttem önhöz.
- Mikor volt az utolsó menstruációja?
- Lássuk csak? – kaptam elő a telefonom és megnyitottam a ciklusnapló alkalmazásom. Visszapörgettem az előző hónapra, majd a még előttire és meghúztam a szám. Lapoztam még egyet és megszólaltam: - Májusban. – feleltem meglepetten
- Most pedig augusztus van. – tette az asztalra a szemüvegét és mosolyogva rám nézett – Gratulálok Mrs. Norris! Ön gyermeket vár!
- Jesszusom! – kaptam hirtelen a szám elé a kezem és végigsimítottam a másikkal a hasamon
- Megnézné ultrahangon?
- Persze! – vágtam rá izgatottan
A vizsgálatok során mindent rendben találtak és megállapították, hogy kislányunk lesz. A terhes kartonommal izgatottan autókáztam haza felé, majd a nappaliban lévő asztalra raktam. Lando éppen Charral és Luckkassal volt a gokartpályán. Nemrég írt üzenetet, hogy haza vitte őket és úton van hazafelé. Úgy tudta, hogy az irodámban vagyok, így írta, hogy rendelt vacsorát. Izgatottan ültem le a nappaliban lévő kanapéra és vártam, hogy a férjem haza érjen. Pár perccel később hallottam a kulcszörgését a zárban.

- Ez meg, hogy – hogy nyitva van? – tette fel a kérdést
Lassan lenyomta a kilincset és lerakta a cipőjét.
- Édes itthon vagy? – kiabálta
- Nappali!
- Akkor nem vagyok hülye. – lépett be napszemüvegben és papucsban az említett helységbe – Szia kicsikém! – csókolt meg lágyan
- Helló életem! – mosolyogtam rá
- Hogy – hogy nem dolgozol? – ült le a kanapéra és a kezébe vette a kartont
- Még ne nyisd ki! – nyúltam a dossziéért, de ő gyorsabb volt, így tanulmányozni kezdtem az arcát
- Miért voltál orvosnál? – kérdezte és tovább lapozott a második oldalra – Véreredmény és vizeleteredmény pozitív. Következő kontroll ideje négy hét múlva. – húzta meg a száját és lapozott még egyet és kezébe akadt az ultrahang vizsgálat közben készített fotó. Összehúzta a szemét, hogy jobban fókuszáljon és olvasni kezdte az adatokat magában. A szája hangtalanul mozgott. Türelmesen várakoztam, hogy feldolgozza az információkat. Újra elolvasta és láttam rajta, hogy kezd megvilágosodni, miközben egy levakarhatatlan vigyor jelent meg az arcán.
- Terhes vagy? – emelte rám a tekintetét
- Igen. – mosolyogtam rá
-Ez az! – kiáltott fel örömében és lágyan átölelt és megcsókolt – Apa leszek! – kiáltotta és magasba ugrott
- Igen szerelmem. – vigyorogtam rá
- Nincs hányingered? Jól vagy? Hányadik hónapban vagy? Megmondták a nemét? – hadarta izgatottan a kérdéseket
- Nagyon jól érzem magam. Nem is tudatosult bennem, hogy május óta nem menstruálok, így a harmadik hónapban vagyok. Kislányunk lesz. – feleltem felspannolva
- El se hiszem! – kiáltott fel örömében és lágyan felemelt és megcsókolt – Mikor mondjuk el a többieknek?
- Anyuék nemsokára hívnak skypeon, utána felhívhatnánk a te szüleidet is.
- Szuper! – vágta rá
- Tudom beszélni akarsz Charral. – nevettem fel
- Előbb a leendő nagyszülők majd ő. – csókolt meg lágyan
Láttam rajta, hogy egy kérdés foglalkoztatja, amit sejtettem.
- Igen, lehet a keresztapja. – mosolyogtam rá
- Gondolatolvasó vagy.
- Tudod a fejedbe látok. – kacsintottam rá
- Ahogy én a tiédbe.
- Pontosan. – csókoltam meg lágyan