Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

16. Fejezet

Lando szemszöge

A futam után hazautaztam Monte – Carloba majd Charral szerda délután szálltunk fel a maranelloi gépre. Char a beszállás előtti utolsó pillanatban is a telefonján csüngött.
- Aggódom ennyi az egész. – túrt bele a hajába a váróteremben
- Felesleges. Ha megnyugtat beszélek Vitával, hogy jöjjön át hozzám. – hallottam Amy nyugodt hangnemét
- És ha anyum menne át? – kérdezte
- Még várni szeretnék a szüleink felé ezzel a bejelentéssel.
- Megértem, de itthon is maradhatok. – szabadkozott
- Mattia ragaszkodott hozzá, hogy elmenj. Rád fér a kikapcsolódás Landoval.
- Nem szívesen hagylak magadra. – húzta meg a száját
- Életem, ha ez zavar, szólok Vitának. Most Monte – Carloban vannak, mivel Enzonak holnap fotózása lesz. Egy telefonhívásomba kerül, hogy átjöjjenek.
- Az öccséd még jobban aggódna. Vita meg felnyársalna, hogy egyedül hagytalak. – túrt bele idegesen a hajába
- Megértené a helyzetet. – magyarázta neki Ams
- Szólok Sebnek vagy Kiminek. – vetette fel az ötletet
- Eszedbe ne jusson! Seb Maranelloban van, Kimi meg Espooban.
- Dan vagy Esteban? – ajánlotta fel
- Kizárt! Ennyi erővel írd ki a homlokodra és készítsen Lan rólad egy képet, hogy apa leszel. Még jó, hogy Carlost nem említetted. Dannek van elég dolga Chrissel. Eso meg maradjon meg a seggén. Elena a végén még vizsgálgatni kezdene.
- Van benne igazság. – értett vele egyet
- Jól érzem magam. Már lassan egy hete rosszullétem sem volt. Tudok normálisan enni és emlékszel az orvos is azt mondta minden rendben. – próbálta megnyugtatni
- Jól van. – sóhajtott egy hatalmasat – Ha valami baj van hívj fel és szólj Vitának is!
- Rendben. Mindennél jobban szeretlek! Hívj, ha landoltatok!
- Mint mindig. Mindennél jobban szeretlek! – rakta le a telefont
Közben én Jemmának írtam egy üzenetet:
- Helló szépség! Most szállok fel a maranelloi gépre. Hogy telik a heted?
A válasz pár perc múlva érkezett tőle:
- Húzós volt. Ma egyeztettük az utolsó simításokat az eladásokkal kapcsolatban. Mikor jössz haza Monte – Carloba?
- Péntek délután a három órási géppel. Este hat körül landolok. Hétvégén ráérsz?
- Igen.
- Szombat dél?
- Alig várom. Vigyázz magadra! Puszi
- Te is! Puszi
Repülőgép üzemmódba kapcsoltam a telefonom majd a terminál felé sétáltunk. Becsekkoltunk majd elfoglaltuk a helyünk a gép fedélzetén.

- Minden rendben? – kérdeztem Chartól, akinek a lába rángatózott az idegességtől
- Hülyeség volt eljönnöm. – morogta az orra alatt
- Nem lesz gond. – próbáltam nyugtatgatni
- Ebben az állapotban mellette kellene lennem. Helyette inkább a céghez repülők holmi megbeszélés miatt, hogy átvegyük a honoráriumunk.
- Nekem szerződés módosítás is lesz. – fűztem hozzá
- Mert? – kérdezte meglepetten
- Az év végével lejárt a szerződésem és most megbeszéljük a részleteket a hosszabbítással kapcsolatban. – válaszoltam
- Hány évre írsz alá?
- Öt.
- Akkor fog lejárni, mikor nekem.
- Csak nem válnának meg egyszerre tőlünk? – néztem rá kimérten
- Szerintem nem. Minden apró kínunkat ismerik. Nehéz lenne más hülyeségeit elviselni. – nevetett fel
- Az már biztos. Főleg, ha egy olyant találnak, mint te huszonegy évesen. – löktem oldalba
- Te se voltál kutya a különböző balhéiddal.
- Az már igaz! De alkalmazkodtak a helyzethez és most már nem akarnak tőlünk menekülni. – kacagtam fel
Felszállás követően kicsatoltuk az öveinket majd kikértük az uzsonnánkat. Az étel elfogyasztása után Char Jemmára terelte a beszélgetés fonalát.
- Hogy vagytok? – kérdezte cinkos mosoly kíséretében
- Szombaton találkozunk. Az elmúlt időszak mindkettőnknek nagyon mozgalmas volt. Most tudunk majd egy kis időt szakítani arra, hogy jobban megismerjük egymást.
- A telefonodon lógsz állandóan. Gondolom vele írogatsz.
- Igen. – jelent meg egy lágy mosoly a szám szélében – Úgy érzem magam, mint egy tinédzser, aki az iskolában valamelyik lány osztálytársával üzenget, de fél személyesen meg tenni a kellő lépéseket.
- De ugye lépni fogsz?
- Több eszem van nekem, mint neked. – nevettem fel
- Hé! – lökött oldalba
- De most lásd be Char! Neked fél év kellett, hogy szint vallj Amynek. Ennyi idő alatt csaták dőltek el.
- Ne hasonlíts minket össze egymással! – túrt bele a hajába
- Tudom, te akkor léptél ki egy tartós kapcsolatból. Az érzelmeid alagútjában bolyongtál. Én egy teljesen más ösvényen haladok veled ellentétben.
- Melyiken? – kíváncsiskodott
- Hidd el, hogy lesz annyi lélekjelenlétem, hogy ne essek kétségbe és tovább lépjünk.
- Mégis egy éjszakás kalandot akarsz? – kérdezte meglepetten
- Hülye! Azt akarom, hogy legyen a barátnőm. – ért fülig a szám
- Hány éve is volt utoljára komoly kapcsolatod?
- Több, mint hét. – húztam meg a szám
- Az komoly! Beszéltek még Kathyvel?
- Utoljára akkor futottunk össze, mikor megnyertem a világbajnokságot, de az is csak véletlenül volt. Eltöltöttünk egy kellemes napot Bristolban, de semmi több. – húztam meg a vállam
- Nem is mesélted! – nézett rám meghökkenten
- Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Barátokként váltunk el és amúgy is készült férjhez menni.
- Ezt azután mondta, miután vízszintesbe helyeztétek magatokat vagy előtte? – kérdezte nevetve
- Szemét vagy! – jelent meg egy sejtelmes mosoly a szám szélében, miközben oldalba löktem
- Csak ismerlek titeket. Akárhányszor találkoztatok az ágyban kötöttetek ki.
- Nem akarnám feltépni a régi sebeket. – hajtottam le a fejem
- Jó döntés.
- Kathy mindig visszatartott, hogy kapcsolatot kezdjek. Normálisan megbeszéltünk mindent és végleg lezártuk. Így ő nyugodt szívvel tudott férjhez menni, én meg nyitottá váltam arra, hogy komoly kapcsolatba kezdjek valakivel.
- Jemma erre megfelelő személy? – kérdezte kimérten
- Úgy gondolom igen. Amikor először megláttam még 2022-ben, akkor már úgy éreztem, mintha ismerném és találkoztam volna vele valamikor. Tudom ez hülyeségnek fog hangzani, de úgy érzem, hogy amikor a szemébe nézek saját magamat látnám egy nyugodtabb kiadásban. Valami megmagyarázhatatlan erő vonz hozzá.
- Ismerős. – tette a vállamra a kezét – Mindenesetre én azt szeretném, hogy boldog légy. Te nyitottad fel a szemem évekkel ezelőtt és én is megteszem ezt érted, ha annak látom elérkeztét. De egyelőre úgy gondolom, hogy jó úton haladsz és ha letévednél róla én majd ott leszek és visszaterellek rá.
- Köszönöm. Nálad jobb barátot senki nem kívánhat. – öleltem át
- Ahogy nálad sem.