Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

25. Fejezet

Jemma szemszöge

A hotelszobámban a ruháimat gondosan egymásra pakolva hajtogatva helyeztem az utazóbőröndömbe. Mozgalmas hetet tudhatok magam mögött. Az új nyári kollekciónkat bemutattuk majd újabb szerződéseket kötöttünk az ügyfeleinkkel. Egyeztettünk az őszi kollekció témájával kapcsolatban és megbeszéltük az apró részleteket is, mint például a szín és anyag összeállítás. A telefonomra pillantottam, amely délután hat órát mutatott. Nem szerettem este utazni, így a megbeszéltek alapján másnap reggel indulok haza Monte – Carloba. Igaz a bátyám felajánlotta, hogy menjek vele, mivel ő este indul haza és így nem kellene egyedül repülnöm. Összecipzáraztam a táskám és a fal mellé helyeztem. Elmentem zuhanyozni, hogy a napi stresszt lemossam magamról. Becsuktam a szemem és máshová képzeltem el magam. Egy olyan ember mellé, akit teljes szívemből szeretek és maradéktalanul megbízok benne. Az én másik felemhez kalauzoltam a gondolataimat Lando Norrishoz. Lassan két éve voltunk együtt és nagyon hamar összeköltöztünk. Kezdetben féltem, hogy rohamléptekben haladunk, azonban az együtt töltök napok, hónapok, év semmi kétséget nem ébresztettek bennem, hogy rosszul döntöttem volna. Az ajkaimat révetegen kinyitottam és egy halk sóhaj hagyta el a számat, miközben lemostam magamról a tusfürdőmet.

A délután folyamán egy ismeretlen eredetű érzés kerített hatalmába délután két óra tájékában, miközben a részleteket tárgyaltuk a megrendelőimmel. Úgy éreztem magam, mintha az összes levegőt kipréselték volna a mellkasomból és megragadták a torkom. A gigámat pedig úgy összeszorították, mint a satugépbe helyezett anyagot. Az érzés pedig azóta sem eresztett egy pillanatra sem. Elzártam a csapot és megtörölköztem egy rózsaszín frottír anyaggal. Magamra kaptam Lan egyik pólóját, amiben aludni szoktam és egy rövidnadrágot.

A szobámban a telefonom ismerős csengőhangja szinte szirénaként törte meg a csendet, amire egy pillanatra meg is rázkódtam. Nagy levegőt vettem és a kezembe vettem a készüléket. A képernyőn a hívó fél nevének elolvasása után egy mosoly jelent meg az arcomon. Elhúztam a zöld gombot, amivel engedélyeztem neki a facetimeos beszélgetést.
- Szia életem! – ültem le az ágy szélére
- Helló kicsikém! – mosolygott rám lágyan – Milyen napod volt?
- Sikerült mindent letisztáznunk. Holnap reggel indulok haza a nyolcórás géppel. Szerintem 10-re ott vagyok. Lepakolok a lakásban és a pályára megyek. Neked milyen napod volt? – dőltem neki az ágy háttámlájának
- Ma a pilótanevelő programunkból tesztelte két srác a kocsinkat. – húzta meg a száját
- Akkor pihenhettél. – mosolyogtam rá
- Szerelmem nem lenne jobb, ha az esti géppel jönnél haza? – kérdezte kimérten
- Nem szeretek este repülni. – húztam meg a szám
- Tudom életem, de a bátyád is azzal jön. – túrt bele idegesen a hajába
- Lan, titkolsz előlem valamit? – kérdeztem idegesen
- Személyesen szeretnék veled beszélni. Szükségem van rád. – nézett rám kétségbeesetten. A kék szemei megcsillantak és láttam, hogy megviselte valamiért a mai nap. – Kérlek!
- Érzem, hogy valami nincs rendben. Történt valami délután?
- Nem telefonon keresztül szeretném ezt veled megbeszélni. – a szemeiből sütött a levertség. A hangulatát még a képernyőn keresztül is éreztem, amely hatalmas zavart keltett a belsőmben. Hirtelen a fotelhoz ugrottam, amin az előkészített ruháim voltak. Leraktam a telefont az ágyra és elkezdtem átöltözni.
- Átöltözök! – kiabáltam az ágyra fektetett telefonba
- Köszönöm életem. – hallottam a hangjából a megkönnyebbülést
- Tényleg nem mondasz el semmit? – néztem a kamerába, miközben belebújtam a blúzomba
- Személyesen. – túrt bele a hajába
- Megijesztesz Lan.
- Mindennél jobban szeretlek és nem akarlak elveszíteni!
- Nagyon szeretlek! Együtt tudod, hogy mindent megoldunk. – próbáltam életet lehelni belé. Rossz volt a teljes kétségbeesés szélén látni életem szerelmét.
- Megígéred nekem, hogy bármit hallasz, bármit látsz, megvárod, hogy elmagyarázzam?
- Mint mindig.
- Köszönöm. – hagyta el egy megkönnyebbült sóhajtás a száját. – Szeretlek. Érted megyek a reptérre.
- Noah haza visz. – vágtam rá
- Rendben szívem.
- Szeretlek! Hamarosan ott vagyok. Lan – vettem kezembe a telefont – együtt mindent megoldunk.
- Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. Jó utat! Várlak.
- Mindennél jobban szeretlek. Csók. – nyomta ki a telefont