Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

35. Fejezet

Tizenkét évvel később 2045 nyara E/3

A nap sugarai perzselően sütöttek a monacoi városban. Augusztus közepét írtak a naptárban. A forróság tikkasztó volt, így a családok nagyrésze a tengerpartra vagy a klímás lakásba vonult el. A környék csendes volt és az embereket csak elvétve lehetett az utcán látni Monte – Carlo városában. Egy udvaron azonban nagy volt a nyüzsgés. A grillen különböző húsok készültek, a konyhában pedig köretek hozzá. Az udvar zenétől és gyerekzsivajtól volt hangos, ahogy a ház belseje is.
Lando beletúrt a vizes hajába. A testén megcsillantak a vízcseppek a medencében való ejtőzködés nyomaként.
- Keresztapu! – kiáltotta neki Luck a medencéből egy hátra szaltóval való érkezés után.
- Igen? – fordult felé
- Lesz hamburgerhús is? – érdeklődte és a medence széléhez úszott
- Kérdezd meg a csajokat. – mosolygott rá az édesapja Char
- Én oda be nem megyek. – mutatott a házra
- Talán félsz tőlük? – nevetett fel Dante Esteban fia
- A húgom, Emmával nagyon elemében vannak.
- Akkor szólok nekik. – mászott ki a medencéből a tizenhat éves fiú
- Dante! – kiáltotta neki Esteban, aki egy alkoholmentes koktélt szürcsölgetett Char és Carlos mellett
- Igen?
- Hozd ki a fiúkat!
- Majd kijönnek. – húzta meg a vállát
- Ne bent kuksoljanak! – egészítette ki Carlos
- Valahogy robbantsátok ki őket, mert nem kell egésznap Xboxozni. – fordult a két fiú felé Char
- Megpróbálom. – húzta meg a száját Dante – Luck jössz? – fordult a tizennyolc éves barátja felé
- Csak tartsd távol tőlem Clairit. – mászott ki a medencéből
- Sima ügy. – vigyorgott rá
- Ne vidd túlzásba fiam! Megbeszéltük! – emlékeztette Eso
- Hányszor mondjam már el, hogy nem akarok semmit Clairitől! – túrt bele idegesen a vizes sötétbarna hajába
- Én meg púpos teve vagyok. – nevetett fel Lan
- Char bácsikád kiherélhet. – vigyorgott Carlos
- Ha tartja magát a megállapodásunkhoz nem fogom. – ivott bele nyugodtan az üdítőjébe Char
- Mindig csak kombináltok! – legyintett Dante, mire Luck el kezdett röhögni – Mi van? – mosolygott rá
- Semmi, csak élvezem a helyzetet. – lökte finoman oldalba Luck Dantét

Beléptek a lakásba, amely egy Bruno Mars számtól volt hangos.
- Már megint a Runaway Baby. – húzta meg a száját Luck
- Talán unod? – nevetett fel Dante
- Egész nap csak Bruno Mars megy. – mentek tovább a konyha irányába. Figyelmen kívül hagyva a zenét, ami a nappaliból jött.
- Versenyük lesz.
- Tudom, de más kategóriában tolják és így, ha Em nálunk van, akkor több órán keresztül gyakorolnak. – magyarázta neki Luck
- Nem irigyellek haver. – tette a vállára a kezét
- Kösz. Hol van anyukám? – nézett körbe a konyhában, aminek a pultjain az elkészített saláták voltak tálakban. Egy külön tálcán pedig a befűszerezett hamburgerhús. – Legalább erre gondoltak. – nézett rá az egyik tálra, amiben krumplisaláta volt
- Meg rám is. – lépett a tálcához – Imádlak anya! – kiabálta Dante
- Szeretlek anya! – próbálta túlordítani a zenét Luck
- Mit kiabáltok már? – futott ki az egyik szobából Nick és Jared
- Nyomás kifelé! – lépett az öccséhez Luck
- Még egy pálya hátra van. – ellenkezett a bátyjával
- Apa azt mondta, hogy irány kifelé. – tolta az üvegajtó felé, ami az udvarra vezetett
- Jared nyomás. – indította Dante a másik fiút
- Szemetek vagytok! Ti miért jöttetek be? – ellenkezett Nick
- A hamburgerhús miatt. – magyarázta neki a bátyja
- És a lányok? – fordult feléjük Jared Carlos fia
- Majd jönnek. – unszolta őket Luck – Induljatok! Ne kelljen még egyszer mondanom! – korholta le őket és indult utánuk az udvarra. – Dante nem jössz? – kérdezte a barátját, aki a nappali felé indult
- Megnézem őket.
- Aknamezőre tévedsz. – nevetett fel Luck, aki egy hatalmas sóhaj kíséretében követte.

Megálltak a nappali ajtajában, amelynek a közepén a két lány táncolt. Dante nekidőlt az ajtófélfának és tekintetével elmerengett Clairin, aki ahogy észrevette rámosolygott és folytatta a betanult koreográfiát.
- Magasabbra a lábat Clairi! – utasította az édesanyja – Ez az csajok!
- Ilyenkor kedvem lenne nekem is beszállni. – nevetett fel Jemma és a barátnőire nézett, akik a fal mellett nézték a lányok produkcióját
- Képzeljétek találtam egy felvételt a fiúkról. – világosította fel őket Elena
- Char szülinapja? – fordult felé Isa
- Bizony. – kuncogott Elena
- Azt én is láttam. – kacagott Jemma
- Anya! – kiáltott rá Emma
- Bocs kicsim. Ügyes vagy. – mosolygott rá
- Itt van nálam a felvétel. – suttogta halkan Elena
- Megnézzük? – kérdezte izgatottan Isa
- Benne vagyok! Rádugjuk a TV-re és nosztalgiázhatunk. – sejtelmesen rájuk mosolygott Jemma
- Talán látni akarod fiatalon? – kérdezte tőle Isa
- Ne mondjátok, hogy ti nem?
- Ne is mondd! Eso túlságosan is szexi volt huszonhat évesen. Az a felső test. – merengett Elena
- El ne folyjál itt mellettem. – nevetett fel Isa
- Lan csípőmozgása mindent vitt. – egészítette ki Jemma
- Ahogy Carlosé is. – fűzte hozzá Isa
Mindegyikőjükből egy hatalmas sóhaj tört fel.
- Mi bajuk van? – kérdezte Luck halkan Dantét
- Nem nagyon érdekel. Valami felvételt emlegettek apukád születésnapjáról.
- Jaj ne! – temette a kezei közé az arcát – Elhozták?
- Nem figyeltem. – húzta meg a vállát a tizenhat éves
- Végpóz! – kiáltotta Amy az utolsó ritmusnál
- Azt hiszem megyek! – fordult el Luck
- Megérkeztél? – futott feléjük Clairita
- Basszus! – sietett az udvar felé Luck
- Igen. – nevetett fel Dante és megpörgette a lányt, aki átkulcsolta a karjaival a nyakát
- Dan! – kacagott - Luck azt írta, hogy nem jöttök át. – nézett kimérten a bátyjára
- Meg akartam magam attól kímélni, hogy rám ugrálsz, de meggyőztek. – nézett a barátjára Luck
- Jól tettétek! – puszilta meg a bátyját majd Dantét is, aki a derekára tette a kezét
- Helló anya! – intett Luck az édesanyjának
- Megnyugodtál? – kérdezte tőle lágyan
- Persze. Hívtak az Alfától. – lépett elé
- Igen, és? – csillant fel az édesanyja szeme
- Jövőre ülésem van a Forma 1-ben. – vigyorgott rá a fia
- Gratulálok szívem! – ölelte át szorosan
- Gratulálok! – mondták neki a szobában lévők
- Apád tudja?
- Persze. Már elmondtam neki.
- Gyakorlunk még? – kérdezte Emma Clairitát
- Nem. – fordult a tizenkét éves kislány felé
- Akkor medence! Nick és Jared? – kérdezett a két idősebb fiú után
- Kint vannak. – mosolygott rá Dante
- Felveszem a fürdőruhám és kimegyünk? – kérdezte Clairit.
- Naná! – vigyorgott rá a tizenöt éves lány
- Nem gondoljátok, hogy ez így fura? – mutatott Dantéra és a Clairitára
- Csak barátok vagyunk! – vágták rá egyszerre
- Stipi stopi én mondtam előbb! – hadarta olaszul Clairita
- Mit kérsz cserébe? – nevetett fel Dante és megcsikizte az oldalánál
- Dan bepisilek! – görnyedt össze a földön Clairi
- Kisfiam engedd már el! – vigyorgott rájuk Elena
- Csak ha kéri.
- Dan! – visította
- Igen Ria?
- Légy szíves hagyd abba! – nyögte
- Rendben. – húzta fel a földről
- Köszi. – kacsintott rá
- Ötezer lesz. – tartotta felé a tenyerét, amibe a lány belecsapott
- Mintha Chart és magamat látnám. – nevetett fel Amy
- Anya! – fordult felé a lánya
- Csak őszinte vagyok kislányom.
- Hoztam valamit. – lépett a TV-hez Elena
- Most rakod be? – kérdezte meglepetten Isa
- Naná! Kint vannak. – felelte vigyorogva
Jemma kényelembe helyezte magát a kanapéjukon majd mellé ült Isa.
- Egy kis emlék 2022-ből. – vázolta a tényeket Elena Amynek – Char szülinapja.
- Szólj apádnak! – súgta Clairi fülébe Amy
- Okés. – vigyorgott rá a lánya