Út a boldogság felé (Lando Norris fanfiction)

26. Fejezet

Lando szemszöge

Pénteken a második szabadedzés előtt idegesen sétáltam be a bokszutca területére. Jemmának még otthon el kellett intéznie pár telefonhívást, de megígérte, hogy a délutáni edzésre kijön. Besétáltam a Scuderia Ferrari garázsába, ahol a jókedv és a nyugalom kézzel tapintható volt.
- Minden rendben kölyök? – tette a vállamre kezét Riccardo
- Persze. – mosolyogtam rá lágyan
- Ma ti fogtok vezetni. A két srácnak egyéb teendői vannak. – világosított fel
- Ez remek. Így nem fognak itt lenni? – kíváncsiskodtam
- Nem. Minden rendben? – tette a vállamra a kezét
- Persze. – mosolyogtam rá őszintén
- Jemma? – érdeklődött lágyan
- Délután itt lesz.
- Meg tudtátok beszélni?
- Igen. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nem a pletykáknak hisz, hanem nekem. Összetehettem a két kezem. – válaszoltam neki
Riccardo egyetértően bólintott, mivel a sajtó a Kathyvel való beszélgetésemet és hogy megcsókolt teljesen másképp tálalta a nagyközönség felé. Lando Norrisnak új barátnője van vagy két vasat tart egyszerre a tűzben? A tinédzserkori szerelem újra lángol! Miért ejtette Lando a híres divattervező barátnőjét?
Szerencsére Kathyben maradt annyi gerincesség, hogy nem adott interjút egyik csatornának, sem újságnak. Én is próbáltam az életemből kiszűrni az ilyenfajta kérdéseket az interjúk során.
- Char itt van már?
- Persze. A bokszában van. Egy óra múlva kezdünk.
- Köszi. – mosolyogtam rá

A pihenőszobámba mentem, ahol magamra kaptam a Ferraris overálom majd Char bokszába igyekeztem. A barátom éppen fel – alá sétált háttal nekem és dúdolgatott. Lágyan mozgatta a kezét és ringatta a kisfiát, aki a vállára hajtotta a fejét és átölelte a nyakát, miközben az édesapja halkan énekelt.

- Ha sötét felhős az éj (And when the night is cloudly)
lesz még fény ami ragyog rám (There is still a light that shines on me)
Felfénylik a holnap (Shine until tomorrow)
Úgy legyen! (Let it be!)
Felébredek, a zene hangjára (I wake up to the sound of music)
Szűz Mária szól hozzám (Mother Mary comes to me)
A bölcsesség szavait suttogja, (Whisper words of wisdom)
Úgy legyen! (Let it be!)

Amy egy hatalmas mosollyal az arcán jelent meg és a falnak dőlt. Char odasétált hozzá és lágyan megcsókolta, miközben tovább ringatta a kisfiúkat majd folytatta az éneklést:
- Úgy legyen! Úgy legyen! (Let it be! Let it be!)
Úgy legyen! Úgy legyen! (Let it be! Let it be!)
Az lesz majd a válasz. (Yeah, there will be an answer)
Úgy legyen! (Let it be!)
Úgy legyen! Úgy legyen! (Let it be! Let it be!)
Úgy legyen! Úgy legyen! (Let it be! Let it be!)
A bölcsesség szavait suttogja (Whisper words of wisdom)
Úgy legyen! (Let it be!)

Megbabonázva néztem rá a legjobb barátomra, aki minden figyelmét a gyermekének szentelte. Eszembe jutott az a pillanat, amikor először láttam, hogy Char elaltatja Luckot. Mindig meglepett, mikor a kisfiának énekelt, mivel korábban csak karaoke bulikon hallottam. Ez a szám azonban teljesen másként hangzott a szájából, mint egy Aerosmith vagy egy Coldplay szám. Az odaadás, a figyelem és a szeretet szinte kézzel tapintható volt, ahogy a kisfiának előadta. Amy rámosolygott és a fejével felém intett. Char megfordult és egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcára, ahogy meglátott mosolyogni. Megpuszilta az alvó kisfia feje búbját majd átadta Amynek. Odajött hozzám és megveregette a vállam.
- Minden rendben? – kérdezte halkan
Fél szemmel láttam, hogy Amy átviszi Luckot Char pihenőszobájába, aminek résnyire nyitva hagyta az ajtaját.
- Persze. Megbeszéltük a dolgokat és nem haragszik rám.
- Örülök neki. – tette a vállamra a kezét – Mondtam, hogy légy vele őszinte és minden megoldódik.
- Köszönöm. – öleltem át
- Ez csak természetes. Te is mindig mellettem állsz, ahogy én is melletted. Mikor jön?
- A délutáni szabadedzésen itt lesz. – mosolyogtam rá
- Úgy látom elvonultak a viharfelhők. – csatlakozott hozzánk Amy
- Igen. Mindent sikerült megvitatnunk Jemmával.
- Hogy fogadta? – érdeklődött lágyan Amy, miközben Char oldalának dőlt, aki átölelte.
- A helyzethez képest nagyon jól. Hitt nekem és megbízik bennem. Teljesen átlátta az egész helyzetet, mivel korábban elmeséltem neki töviről hegyire a Kathys történetet.
- Jobb tiszta lapokkal játszani. – értett velem egyet Char
- Bizony. Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha elveszíteném a hülyeségem miatt. – túrtam bele a hajamba
- Elaludt a kis legény? – csatlakozott hozzánk Seb – Helló Lan!
- Helló Seb! – veregettük meg egymás vállát – Lemaradtál a produkcióról. – nevettem fel
- Char énekléséről?
- Jaja. – helyeseltem
- Már az autó mellett elkezdte csak átsétált ide. Ahogy meghallotta Luck az apja hangját, mintha felvillant volna a villanykörte az agyában.
- Ha zaklatott nagyon nehezen altatom el. – húzta meg a száját Amy
- Mindig megoldjuk nem? – puszilta meg Char
- Az igaz. Hol van Robert? – érdeklődte Amy Sebtől
- Szerintem egyeztet Liammel. – húzta meg a vállát
- Azon már rég túl kellett volna esniük. – húzta meg a száját – Megyek a sisakodért. – fordult a férje felé
- Ne aggódj, majd hozza! – simított végig a hátán
- Fél óra és kezdtek.
- Ideje autóba szállni kölyök. – tette Seb Char vállára a kezét
- Rendben főnök. – húzta meg a száját – Később beszélünk Lan. – indult az autójához
- Lan! – kiáltotta Riccardo
- Megyek!
Visszasétáltam az autómhoz majd Liamtől átvettem a sisakom és beszálltam az autómba. A szerelőim becsatoltak majd a képernyőn keresztül nézni kezdtem az eseményeket. Az autó beállításait egyeztettem Riccardoval majd ahogy az egyik mérnököm jelzett kigördültem a bokszutcába. Csak az autóra és a pályára koncentráltam. Bizonyítani akartam mindenkinek. A csapatnak, a rajongóimnak, Jemmának, de legfőképpen magamnak, hogy semmi sem tud kizökkenteni és eltántorítani a célomtól. A második szabadedzésen második helyezést értem el Esteban mögött, aki a Mercedes színeiben versenyzett a 2027-es szezontól. Char a harmadik helyre hozta be a másik Ferrarit.