Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Tɪᴢᴇɴʜᴀʀᴍᴀᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

Elenor mellett léptem ki egy igen csak fárasztó EU Integráció óráról mikor megcsörrent telefonom.

- Szia! - Szóltam bele a készülékbe.

- Szervusz Delina- hallatszott apa hangja a vonal másik feléről. Számítottam a hívására elvégre ő már külföldön tartózkodott, én pedig pár percen belül készültem indulni Salzburgba egy komplett hadsereggel karöltve. - Vegyük át akkor még egyszer; Zsuzsa foglalt nektek helyet a Dorint-ban. Ákos Gerdával és Rolanddal hamarosan megérkezik érted, addig egyél valamit! - Unott arccal hallgattam végig újra az egész monológot vagy tizedszerre. Szemem hirtelen megakadt az iskola folyosóin velem szemben sétáló Fernandán, akinek ezúttal eljutott a tudatáig ki is vagyok és intett nekem, amit egy biccentéssel vinszonoztam mialatt apa azt ecsetelte megállás nélkül, hogy mindenkinek a saját nevére szól a foglalása. Komolyan azt hiszi ilyen nehéz felfogásom van?

- Oké, apa- vágtam rá türelmetlenül, amint bele akart kezdeni felsorolni minden helyszínt, amit érinteni fogunk az út alatt. Igen, még azokat is, amik mellett csak elhaladunk.

- Külön van Gerda és a te szobád szóval Dominik maradhat nálad- kezdett bele egy új témába lelkesen, aminek hatására azt éreztem mentem kifutok a világból. Hatalmas levegőt kellett vennem ahhoz, hogy ne fojtsam bele újra szót.

- Okés - legszívesebben az válaszoltam volna, hogy eszem ágában sincsen egy ágyban aludni Dominikkel, azonban kénytelen voltam hazudni apának elvégre ő egy valódi kapcsolatot akart közte és köztem. Dominiknek még mindig van mit letennie az asztalra ahhoz, hogy újra egy ágyban feküdjünk. - Na leteszem, majd írok! - Köszöntem el tőle és ő is így tett.

- Mikor érnek ide érted? - Fordult felém Elenor egy kérdés erejéig. Vörös rúzsa helyett ezúttal egy rózsaszínes szájfény díszítette ajkait, fekete tincsei pedig egy laza copfba fogva pihentek. Elenor nem volt a helyzet magaslatán, amit próbált elrejteni a külvilág elől, de mi, a barátai úgy láttunk át ezen az ócska álcán, mint a legegyszerűbb üvegből készült ablakon. Napról-napra egyre jobban kezdett összecsúszni az élete, míg mi próbáltunk a lehető legcsendesebb módon segíteni rajta.

- Egy negyed óra, Gerdát nemrég vették csak fel- néztem fel mobilomból, ahol szőke barátnőm üzenetét olvastam éppen.

- Minden oké? - Kapta rám fejét hirtelen mialatt beterelt a mosdóba, ahol a kezembe nyomta táskáját. - Csak mert nem tűnsz valami boldognak- vetette oda a tőle már megszokott módon, mielőtt magára zárta volna a nyílászárót.

- Hát nem is tudom- válaszoltam őszintén. Gyorsan kaptam elő tárcámat, hogy némi készpénzt csempésszek át Elenor pénztárcájába tudván, hogy mostanában nem bővelkedik benne. Nos, ezt értettem az alatt, hogy "a lehető legcsendesebb módon". Eszünk ágában sem volt az orrára kötni mennyire nyilvánvaló a szituáció.

- Mert mi van? - Kiáltott ki az ajtó túloldaláról kissé sem zavartatva magát, miszerint bárki más is tartózkodhat itt rajtunk kívül -bár szerencsére senki sem tette.

- Lehet nem kéne most ez a négy nap intezíven vele, de mellette mégis akarom pedig tudom, hogy nem kéne- na ezt szépen megfogalmaztad Delina, gratulálok. Felsóhajtottam. - Csak miután összebalhéztam apával annyira jó ötletnek tűnt elmenni innen és itt hagyni mindent... de közben mégsem jó, mert Dominikhez menekülök, aki elől pont menekülnöm kéne. - Tényleg nem tudtam magamat jobban kifejezni. Minden annyira zavaros és érhetetlen volt. Kezdtem úgy érezni, hogy az életem jó úton halad a kész cirkusszá való átalakulás felé.

- Szerintem túlgondolod- lépett ki a kézmosóhoz majd elvette tőlem táskáját- köszi!

- Félek, hogy megbocsátok neki ha túl sok időt töltök vele. - Magam is alig hittem el, hogy képes voltam végre kinyögni egy összeszedett mondatot. - Egyszerűen annyira nem tudom! Nem tudom mi van, de mindig minden megváltozik, amikor mellettem van és bassza meg képtelen vagyok rá haragudni huzamosabb ideig! - Fakadtam ki, mire barátnőm felkapta fejét. Nem volt szokásom efféle kirohanásokat produkálni. Rögtön tudtam mekkora szerencsém volt azzal, hogy Elenornak sikerült kiborulnom -ő nem fog ferdén nézni rám emiatt sosem.