Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Tɪᴢᴇɴɴᴇɢʏᴇᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

Nos, a reggeli ébredésem nem úgy sikerült, mint azt korábban elterveztem, ahogyan azzal sem számoltam, hogy Gerda teljes harci-díszbe öltözve az ajtómon fog kopogtatni reggel.

- Ez most komoly? - Pillantott szőke barátnőm a focista hatalmas edzőtáskájára és sportcipőjére a lakosztály nappalijában. Bárki számára egyértelmű lett volna, hogy ezek a darabok nem hozzám tartoznak, legjobb barátnőmnek pedig egyenesen szánalmas lett volna nem értenie mindent azonnal.

- Háát- pillantottam hátra a csukott szobaajtóra, ami elválasztotta tőlünk Dominiket.

- Igazából azt hittem lemegyünk reggelizni- váltott témát könnyedén. Hangjában egy cseppnyi rosszindulat sem volt, talán meglepettség sem.

- Egy pillanat és mehetünk! - Gerda csak végignézett hatalmas pólómon és rendezetlen hajamon mielőtt megforgatta volna szemeit. Tudta, hogy nem pár pillanat lesz.

- Roland a folyosón vár- mondta és leült a kanapéra telefonozni. Kissé feszengve mentem vissza Dominikhez a hálóba -sose látott korábban még barátnőm ilyen helyzetben. Ez ciki volt.

Képtelen voltam megállj parancsolni testemnek, ahogyan Dominik ott ült az ágy szélen egy szál alsónadrágban. Anyám. Hogy nézhet ki valaki ilyen jól? Ajkain ott ült magabiztos mosolya elvégre egyértelműen megbámultam minden porcikáját; haja ezer felé állt, arcán még ott voltak a reggeli álmosság nyomai és ekkor még tökéletesen edzett testéről szót sem ejtettem. Az volt az igazságtalanság, hogy neki nem csak a teste volt szép, vagy az arca helyes, Ő egyben birtokolta mindkettőt. És ez a tökéletes test hirtelen indult meg felém. Annyira hirtelen, hogy időm sem volt reagálni, már előttem állt.

- Gerda mennyire ér rá? - Dörmögte reggeli hangján, amitől nekem menten remegni kezdtek térdeim. Dominik úgy ölelte át derekamat, mintha attól félt volna összeesek -mondjuk elég közel álltam hozzá. Hiába lógtak karjaim testem mellett, úgy éreztem rögvest felgyulladnak. Minden porcikám égett a vágytól, amit közelsége okozott. Barna íriszei szenvedélyesen kutattak az enyéimben. Tekintete villanásával egyidőben fordítottam el fejemet. Úgy haraptam rá ajkaimra, hogy félő volt azonnal vérezni kezd.

- El kell készülnöm- elléptem tőle. A bizalmam közel sem volt a régi, képtelen voltam újra Őt csókolni. Akartam, de nem ment.

- Bocs- hallottam, amint elmotyogja a három betűt, azonban inkább úgy tettem, mintha mi sem történt volna. A jelenlétéről megfeledkezve halásztam elő bőröndömből egy smaragdzöld selyemfelsőt és egy vajszínű bőrnadrágot. Amint becsukódott mögöttem a fürdőszoba ajtaja hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem. Még a nyílászárón keresztül is éreztem égető tekintetét. Ez a helyzet úgy szar, ahogy van.

Alig öt perccel később már összekötött hajjal, némi sminkkel és utcai ruhával magamon léptem ki a fürdőből. Dominik az ágyon ülve nyomkodta mobilját, immáron Ő is felöltözve.

- Lejössz velünk kajálni? - Egyértelműen feszengve tettem fel a kérdést, mégis muszájnak éreztem megkérdezni. Helyre akartam hozni ezt az egészet kettőnk között viszont nem tudtam, hogy erre van e még reális esély vagy könnyebb lenne hagyni a francba.

- Haragszol, ha azt mondom nem? - Rögtön azon kezdtem agyalni mi más dolga lehet reggel nyolckor. Talán Laurával fog találkozni? Hagynom kellett volna neki az előbb, hogy megcsókoljon? Basszus, mi van, ha Laurával találkozik? Nem akarom!

- Dehogyis- feleltem. - Mit csinálsz? - Amint feltettem a kérdést meg is bántam. Dominik halványan elmosolyodott, ami egy kicsit megnyugtatott.

- Edzésem lesz és előtte még haza kéne mennem. - Oh vagy úgy. Bólintottam egyet.