Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Hᴜsᴢᴏɴᴋɪʟᴇɴᴄᴇᴅɪᴋ

Dᴏᴍɪɴɪᴋ

Egyesével lógattam fel Delinával közös fotókat egy kifeszített madzagra a szobájában, amikor Zsuzsa zavarta meg a műveletet. 

- Bocsánat Dominik- lépett be a hálóba, mire felé fordultam. A középkorú nő, amint mögém nézett és látta a rengeteg közös képet kedvesen elmosolyodott. - Domonkos hívat téged, a dolgozóban vár.

- Rendben, köszönöm hogy szóltál- tettem le a kezemben tartott következő fényképet. Nem tudtam Domonkos miről szeretett volna velem beszélni, azonban közel sem volt bennem semmi rossz érzés. Egy dolog volt csupán biztos, hogy az éppen vizsgát író Delina lesz a téma.

- Szia! - Léptem be kopogás után a dolgozószobába.

- Szervusz Dominik- köszöntött a szokásos módon, önmagát közel sem meghazudtolva öltönyében és milliméter pontosan beállított hajjal. - Foglalj helyet!

- Miről szerettél volna beszélni? - Kérdeztem kényelembe helyezve magamat. A ritka esetek egyike volt a jelenlegi, amikor farmert viseltem melegítő helyett.

- Visszamehetsz a barátnődhöz- laptopjából éppen hogy felnézve intézte felém a szavakat. Értetlenül pislogtam vissza rá. Ebbe meg mi ütött már megint?

- Miért érzem úgy, hogy nem Delinára gondolsz? - Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Egy pillanatig sem lepleztem tanácstalanságomat, nem értettem miért akarnék visszamenni Laurához.

- Mert nem rá gondolok- teljesen értetlenül ültem ott. - A megállapodásunk úgy szólt, hogy amíg nem rendeződik el a videós ügy egy párt kell alkotnotok. Nos, ez meg lett oldva, így már nem tart téged semmi sem itt. Azt teszel, amit szeretnél innentől kezdve- elhűlve hallgattam Domonkost. Olyan póker arccal beszélt, mintha nem a saját lányáról lenne szó, mintha nem bizonyítottam volna már elégszer, hogy valós érzelmeim vannak Delina iránt. Tudtam róla, hogy Laura barátnője bevallott mindent Elenornak és pár napja előzetesben van hivatalosan személy elleni zsarolás vádjával, így ha nem akartam volna, nem lettem volna itt.

- Domonkos, nekem egy barátnőm van és azt Delinának hívják. - Szögeztem le a dolgokat.

- Inkább egy olyan lány mellett maradsz, aki arra sem emlékszik pontosan hogyan ismertétek meg egymást, mint visszamenj ahhoz a lányhoz, aki mindent megbocsátana neked? - Kedvem lett volna képen törölni Domonkos, amiért így beszélt a saját lányáról. Domonkos egy az egyben arra buzdított engem, hogy hagyjam el Delinát, azonban nekem ezt eszem ágában sem volt még csak fontolóra sem venni.

- Az a lány, aki a te lányod a szerelmem és emlékezni fog mindenre. Neked is kellene benne hinni- szúrtam oda a tőlem telhető legkedvesebben. 

- A hit sokszor hiú ábrándokat ébreszt Dominik- sóhajtott fel. - Jobb reálisan látni a jelent, és utána, ha a jövő jóra fordulna élvezni azt. - Úgy éreztem, hogy sokkal több van ez a mondat mögött, mint Delina amnéziája, azonban közel sem tartozott rám Domonkos lelkivilága. - Felőlem maradj nyugodtan, amint mondtam már; szabad ember vagy, szabad akarattal.

- Korrekt tőled, hogy szeretted volna lezárni az egyezségünket, de számomra ez már régóta nem arról szól. - Elmosolyodtam. - Valójában véve, sosem érdekelt...- Domonkos kék tekintete azt sugallta felém, hogy most azonnal fogjam be és ne vegyem Dr. Decker Domonkost semmibe. Én ennek ellenére is folytattam, nyugodt mosollyal arcomon. - Tetszett Delina, amióta csak megismertem. A Symbol-eset után elvesztettem Őt, az az egyezség adott számomra egy második esélyt.

- Akkor azt hiszem Szoboszlai Dominiket is felírathatom a listára az Újévi Partimra- hagyomány volt, hogy Domonkos minden év január harmadikán tartott egy fogadást a saját házában politikusok és több elit osztály számára. A dátum választást szörnyen egyszerűen indokolta; december harmincegyedikén mindenki szórakozni megy, január elsején senki sincsen vállalható állapotban, míg január másodika túl kézenfekvő lett volna, így lett végül január harmadika.