Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Hᴜsᴢᴏɴʜᴇᴛᴇᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

Az autó lelassított, majd megállt a Symbol előtt. Hátranéztem két barátnőmre. Elenor rövid tincsei épphogy rálógtak fekete csipkés bodyjára. Vörös rúzsa természetesen most is ott díszelgett ajkain. Gerda szőke haja enyhe hullámokban hullott hátára. Fehér csipkeruháját egy szövetkabáttal tette melegebbé. Oldalamon barátnőimmel léptem át a küszöböt egy fekete mini ruhát viselve.

- Enyém az első kör- emelte fel bankkártyáját Gerda. - Pezsgőzünk? - Kérdezte.

- Ünneplünk valamit?

- Azt, hogy végre bepasiztál- vágta rá Elenor, mire Gerdával bennfentesen néztek össze.

- Még lehet visszafordul Salzburgba- húztam ajkaimra egy gúnyos mosolyt.

- Dehogy fog- forgatta meg szemeit Elenor. - Oké, pezsgő! - Kezdett el tolni minket a pult felé. Egy Zalánhoz hasonlító férfi szolgált ki minket.

Iszogattunk, táncoltunk, nevettünk.

- Kimegyek Dominikhez- álltam fel határozottan a fehér kanapéról.

Egy lépcső tetejéről bámultam le a hatalmas társaságra, amiben megtaláltam Dominiket. A barna íriszek úgy fúródtak az én kékjeimbe, hogy ha akartam volna se lett volna egy önálló gondolatom sem. Ajkaira húzott egy csábos mosolyt, aztán elindult felém. Szívem őrült mód zakatolt.

- Szia Szépségem- fonódtak körém a tetovált karok. Visszaöleltem Őt, arcomat nyakába fúrva. Izmaim mind megfeszültek az erőtől, amivel magamhoz szorítottam. Ujjaimat akaratosan átcsúsztattam tarkójára.

- Szia- leheltem egy puszit ajkaira, amit Ő egy csókká mélyített. Amint elválltunk egymástól döbbent pillantások kereszttüzében találtam magamat. Volt ott Botka Endre, Dibusz Dénes, Sigér Dávid és ezer másik. A pánik eluralkodott rajtam. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.

- Menjünk be- ölelte át derekamat Dominik és befelé terelt.

- Vennem kell még egy pezsgőt- indultam el a pult felé. Dominik pusztán bólintott egyet és követett engem.

- Tedd azt el- szólt rám nyugodt hangnemben mikor elővettem pénztárcámat. Mire észbe kaptam már érintette is kártyáját a terminálhoz. – Köszönjük! - Nyomtam egy apró puszit szája sarkába. - Nem haragszol az előbbiért? - Álltam át egyik lábamról másikra kelletlenül.

- Miért haragudnék? - Pillantott rám értetlenül.

- Hát, hogy ott mindenki előtt, tudod- lehajtottam fejemet zavaromban.

- Ha nem vállalnálak fel, akkor nem jöttem volna ma ide- nyomott egy apró, ám annál nyugtatóbb csókot ajkaimra. Szívem hatalmasat dobbant.

Dominik folyton megállt valakivel beszélgetni, míg én Őt bámultam. Nagyon tetszett.

- Sziasztok- köszönt Dominik két barátnőmnek. - Biztosan te vagy Gerda- nézett Gerdára-, te pedig Elenor- aztán Elenorra.

- Te pedig tutira Dominik- bólintott egyet Elenor, mialatt gondosan végigmérte Dominiket.

Szemeim hirtelen pattantak ki. Szívem gyors tempóban vert, míg leírhatatlan szeretettel volt megtelve. Mi a fene volt ez? Óvatosan a mellettem fekvő focistára pillantottam, aki pontosan úgy viselkedett velem minden áldott nap, mint ahogyan azt az előbb megálmodtam. Ezer meg egy gondolat lepte el elmémet se perc alatt. Ez egy álom volt csak, vagy tényleg történt ilyen? Volt valami Elenor és Dominik között? Nem, Elenor sosem tenne ilyet. Mi van, ha mégis és ezért segít nekem most ennyit tanulni? Éreztem, amint egyre jobban kapkodom a levegőt.