Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Hᴇᴛᴇᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

A fekete Mercedes lelassított, majd megállt a Symbol előtt. Hátranéztem két barátnőmre. Bulizni indultunk szombat este, mint minden normális fiatal. Elenor rövid tincsei épphogy rálógtak fekete csipkés bodyjára. Elmaradhatatlan vörös rúzsa természetesen most is ott díszelgett ajkain. Úgy bámult kifelé az ablakon, hogy észre sem vette, amint bámulom. Vele ellentétben, Gerda zöld íriszeit rögtön megtaláltam. Szőke haja szokásához híven most is enyhe hullámokban hullott hátára. Fehér csipkeruháját egy szövetkabáttal tette melegebbé. Meg kell mondjam, rohadt csinos barátnőim vannak.

- Köszönjük Ákos! - Fordultam a kormány mögött ülő férfi felé, aki csak biccentett egyet. Az egyedülálló, negyvenes férfit születésem óta ismertem. Amióta csak az eszemet tudom, ő cipelte a seggemet mindenfelé. Kétségkívül tudott rólam minden nüánsznyi dolgot, de mindig úgy tett, mintha gőze se lenne semmiről sem.

A kinti idő azonnal tudtomra adta, hogy jobb lesz sietnem befelé vagy megfázom fekete miniruhámban. Oldalamon barátnőimmel léptem át a küszöböt, ahol már két hostess lány várt minket beléptetési listával a kezükben. Miután mindhárman megkaptuk a karszalagunkat és kihúztak minket a listáról meglátogattuk a ruhatárat. A mai este is egy volt azon rendezvények közül, amikor a Symbol bezárta kapuit a kíváncsi szemek előtt és csak úgynevezett VIP vendégek léphettek be.

Tisztán emlékszem, minden kedvességemet be kellett vetnem apámnál annak érdekében, hogy Elenor is bejöhessen ma este. Apa nem igazán kedvelte Elenor személyiségét és azt sem rejtette véka alá, hogy mennyire nem örül neki, hogy ő is jön velünk ma este bulizni. Az ő szavaival élve "nem szeretné, hogyha Elenor kábítószer hatása alatt égetne engem és Gerdát a fontos emberekkel teli partin". Nos, a Symbol ma este tényleg tele volt neves emberekkel így a bejutás listán kívül lehetetlennek bizonyult -ezért is kellett Elenort mindenképpen felíratnom. Szülőmmel ellentétben én nem aggódtam, Elenor mindig a jobbik oldalát mutatta, mikor köztünk bulizott és nem a többi, züllött barátjával.

- Enyém az első kör- emelte fel bankkártyáját Gerda egy mosoly közepette. - Pezsgőzünk? - Torpant meg és fordult felénk.

- Ünneplünk valamit? - Ráncoltam homlokomat. Mind a hárman a tipikus vodka- imádóak csoportját erősítettük.

- Azt, hogy végre bepasiztál- vágta rá Elenor, mire Gerdával bennfentesen néztek össze. Na ne már! Most komolyan pont ők ketten fognak össze ellenem? Vannak még meglepetések.

- Még lehet visszafordul Salzburgba- húztam ajkaimra egy gúnyos mosolyt. Tudtam, hogy Dominik már Pesten van pár órája és a fiúkkal jön majd -elvégre a magyar válogatott is hivatalos volt ma estére-, de erről a lányoknak nem kellett tudniuk. Éreztem, amint a gyomrom miniatűr méretűre zsugorodik már csupán az Ő gondolatától is. Izgultam.

- Dehogy fog- forgatta meg szemeit Elenor. - Oké, pezsgő! - Kezdett el tolni minket a pult felé. Imádtam barátnőimet, bármennyire is képesek voltak szívni a véremet.

Míg Gerda kikérte a pezsgőt és a poharakat kedvenc pultosunktól, Zalántól kaptunk néhány bókot. A göndör hajú férfi már-már őskövületnek számított ezen a helyen és ismert minden vendéget, aki legalább kétszer megfordult a falak között, mi pedig előszeretettel jártunk ide Gerdával a Gólyabálunk óta, ami itt volt anno megrendezve. Tisztán emlékszem, hogy mennyire elragadott már akkor ennek a szórakozóhelynek a pompája. Egyszerre volt elegáns és éjszakába illő.

Amint leültünk a fehér bőrkanapéra már érkezett is az alkohol asztalunkhoz. Barátnőim boldogságát nézve szívemet melegség járta át. Iszogattunk, táncoltunk, nevettünk. Boldog voltam, boldogok voltunk. Gondolataim megint csak elkalandoztak egy férfi felé, aki mintha megérezte volna ezt, üzenetet küldött nekem.