Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Hᴀᴛᴏᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

Az ember azt gondolná, hogy ha valakinek a szülőjének minden joga megvan hozzá, hogy fenn hordja az orrát akkor a család többi tagja is ezt teszi. Nos, mint a legtöbb logikus elméletre, én erre is rá tudtam cáfolni. Kifelé akár kicsaponghattam az önbizalomtól, de valójában mindenen ezerszer átrágtam magamat és nem egyszer fordult elő, hogy a könnyebbik utat választottam végül. Képes voltam egyetlen egy mozdulaton is órákig rágódni.

- Jézusom Gerda, ötletem sincs mit csináljak! - Pánikoltam miközben hajamat fogtam fel egy szoros lófarokba. Ez is egy volt azon túlgondolós pillanataim közül.

- Te komolyan ilyen hülyeségekkel traktálsz reggel fél nyolckor? - Hangja még mindig erőtlen volt és ugyan konkrétan nem mondta ki, de háta közepére kívánt jelen pillanatban a hisztimmel együtt.

- Ez nem hülyeség- makacsoltam meg magamat. Noha, mélyen belül én is tudtam, hogy rendkívül gyerekes azon kattognom, hogy hogyan kellene viselkednem Dominikkel, mégis ezer kérdés merült fel a fejemben; Megöleljem? Zavarba fogok jönni mikor meglátom? Vajon találkozott valakivel miután beszállt a liftbe? Ha igen, akkor mit mondott, hol volt vagy mit csinált? És most mit csinál?

- Lássuk csak! - Sóhajtott fel Gerda megadva magát. - Azt mondod tegnap végre kavartatok és azt mondta, hogy többet és komolyat is akar tőled, de te most azon görcsölsz, hogy hogyan kéne viselkedned egy olyan sráccal szemben, akiért halálosan odavagy és ezek szerint te is eléggé bejössz neki. - Hát így elmondva tényleg furán hangzik, azonban ezt semmi áron sem vallottam volna be. - Egyrészt, nem értem mi itt a probléma. Másrészt, kettőtök közül egyértelműen Dominik irányít, szóval csak hagyatkozz rá.

- Szerinted átmehetek hozzá elköszönni? - Tettem fel a kérdést, ami a legjobban érdekelt. Ugyan nem több, mint pár órája lépett ki a szobám ajtaján máris hiányzott. Felidézve a csókokat és öleléseket, amiket tőle kaptam szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el verni. Baszki, ez ultra gáz!

- Miért ne mehetnél? - Láttam magam előtt, ahogyan Gerda rózsaszín párnájába fúrja fejét miközben próbálja kitalálni, hogy miért is visel el engem évek óta. Hát barátnőm rossz hírem van, én már a nyakadon maradok egy életre.

- Mi van, ha nem örül nekem? - Előre tudtam mi lesz Gerda válasza, de szükségem volt támogató szavaira. Életemben először tényleg nem akartam elrontani valamit, ami köztem és egy fiú között alakult. Rettegtem még a legapróbb hibától is, elvégre Ő minden volt, csak átlagos nem -az én szememben legalábbis.

- Biztosan örülni fog, szóval menj és boldogítsd őt én meg hadd aludjak tovább! - Nos, valami hasonlóra számítottam.

- De kedves vagy- hangom csak úgy csöpögött az iróniától. - Na jó éjt! - Válaszul barátnőm mindössze egy kelletlen morgást hallatott és már ki is nyomta a telefont. Én is szeretlek Gerda.

Számat rágcsálva álltam a tükör előtt. Tudtam, hogy Dominik tegnap este látott smink nélkül, kócos hajjal, ennek ellenére mégis tetszeni akartam neki mikor elkezdtem sminkelni arcomat. Felhúztam a már jól ismert fehér cipőmet, ami az elmúlt napokban többet látta a friss levegőt, mint az elmúlt egy évben. Telefonomon lévő táblázatban ellenőriztem biztosan jól emlékszem-e Dominik szobaszámára; tizenöt. Gyomrom görcsbe ugrott, amint becsukódott mögöttem a huszonnyolcas szoba ajtaja. Nem akartam az agyára menni a túlzott kötődésemmel, de közben mégis mutatni akartam felé, hogy Ő is érdekel engem, ha már tegnap este csak Ő beszélt nyíltan kettőnk közül. Egyáltalán örülni fog nekem vagy ajtót sem nyit?

A fehér folyosók üresen tátongtak az első és második emeleten is. Olyan csend uralkodott reggel nyolc órakor, mintha hajnali négy lenne. Kizárólag a fejemben vitázó gondolatok keltettek hangzavart. Magamban számoltam a szobaszámokat, amíg el nem értem a tizenötig, ahol kopogtam. Úgy éreztem menten kiadom magamból a tegnap esti vacsorámat. Rohadtul izgultam. Újrakopogtattam. Még csak ötletem sem volt, hogy miért nem kapok semmilyen választ, amíg a kis ördög meg nem súgta nekem, hogy Dominik valószínűleg elhagyta már Telkit és el sem köszönt tőlem -na nem mintha lenne okom ezt elvárni, de mégis rosszul esett egy kicsit.