Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Eᴘɪʟᴏ́ɢᴜs

Dᴇʟɪɴᴀ

A kedvenc ünnepem mindig is a Húsvét volt. Noha, nem azért, mert olyan nagy ünneplést csaptunk volna apával, sokkal inkább a Húsvéti sonka és kalács nyerték el a szívemet, amiket imádtam tormával és főtt tojással tömni magamba. Zsuzsa minden évben kitett magáért, egészen az idei évig, amikor is apám életében először hazaküldte az ünnepekre a családjához. Talán mondanom sem kell, Zsuzsa azt sem tudtam, hogyan szedje össze minden cuccát a lehető legrövidebb idő alatt. Büszke voltam apukámra, aki hatalmas örömet csempészett Zsuzsa lelkébe -még ha ez részben Dominik anyukájának az érdeme is volt, aki felajánlotta, hogy idén ő készíti a Húsvéti menüt. Zsanettnek azt már nem sikerült elérnie, hogy a munkamániás apámat Székesfehérvárra lecsalja és bedugja egy vendégszobába, távol mindenféle politikai dologtól, így a Szoboszlai család teljes egésze nálunk töltötte a szombat éjszakát.

- Mit segíthetek még? - Nagyon ritkán volt rá példa, hogy konyha közelébe kerültem, viszont ezúttal kifejezetten élveztem. Zsanett-tel tojásokat vágtunk félbe, hogy aztán répából kifaragott csőrrel, krumpliból készült fejjel és egész szem fekete borssal alakítsuk át kiscsibévé. 

- Kivennéd a vízből a piros tojásokat? - Kérdezte egy mosollyal arcán. - De vigyázz, fognak! - Figyelmeztetett, amikor rájött, hogy valószínűleg sosem csináltam még ilyet korábban.

Egy kanál segítségével, óvatosan halásztam ki több tíz darab tojást a lábasból. Dominik anyukája az én anyukámmá is vált, amióta megismertem. Eljárt velem shopping-olni, tanított engem sütni, főzni. Sok időt töltöttem Fehérváron még akkor is, amikor Dominik Salzburgban vagy Lipcsében volt. Az állapota még mindig nem volt száz százalékos, így továbbra sem játszhatott. Kétségkívül aggódtam érte, amit nem mutathattam ki Felé, hiszen neki megkérdőjelezhetetlen támogatásra volt szüksége tőlünk. 

- Tudod mi lett azzal a zsaroló kislánnyal? - Az ügynek már egy hónapja vége lett, azonban apám nem elégedett meg felfüggesztett börtönbüntetéssel és pénzbírsággal. Az őt közelebbről ismerő politikusok egytől-egyig, mind támogatták a Fest család teljes kisemmizésében. Felsóhajtottam.

- Elköltöztek Magyarországról, Fernanda apjának a vezérigazgatói címét elvette a vállalat és találtak néhány kétes dolgot a személyes könyvelésükben is- természetesen nem tudtam, hogy az utóbbi kinek a műve volt, viszont nem is akartam mindent tudni. Annyi biztos volt, hogy a munkahely elvesztése apám kezéhez kapcsolódott. - Azt tanácsolták nekik, hogy térjenek vissza Ausztriába- feleltem diplomatikusan. Ugyan az igazság az volt, hogy konkrétan meg lettek fenyegetve, hogy az éhhalál küszöbére kerülnek, ha nem tűnnek el nyomtalanul az országból. 

- Megérdemelték, nagyon buta egy lány- igaza volt Zsanettnek, Fernanda valóban egy pszichopata volt, ami csak elmúlt fél évben derült ki. Minden teljesen visszafelé sült el, mint ahogyan ő tervezte. Dominik és én továbbra is boldog párt alkotunk, apa és Dominik kapcsolata jobb nem is lehetne és nem utolsó sorban, Fernanda teljes tönkretette a családját. Ha jól hallottam, a János utcai villájukból, egy polgári lakásba költöztek Bécsben -az infó természetesen Elenortól származott. - Nagyon régén láttam a fiamat ilyen szerelmesnek- zavarta meg Fernandáról szóló elmélkedésemet a szőke nő hangja. Hatalmas mosolyra húztam arcomat. 

- Azt mondod? - Vigyorogtam miközben nekidőltem a konyhapultnak. Lelki szemeim előtt rögtön felrémlett Dominik arca, amitől szívem hatalmasat dobbant.

- Egyszer azt mondta nekem, hogy bármit megtenne érted- érdeklődve figyeltem szavaira. Éppen a még mindig vízben lévő sonkába szúrt bele egy kést -vagy valami ahhoz hasonlót. - Akkor azt mondtam neki, hogy hatalmas felelőséget von maga után ez a kijelentés, aztán megtudtam, mi minden történt veletek, mennyi szar- nézett fel rám egy pillanatra komoran, majd tett-vett tovább- azóta tudom, hogy tényleg nincs Domi számára olyan, amit ne tenne meg érted. - Úgy mosolyoghattam, mint egy eszelős. Halálosan szerelmes voltam Dominikbe és azt viszont hallani az anyukájától, hogy Ő is így viszonyul hozzám, földöntúli érzés volt.