Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Tɪᴢᴇɴɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

Kora reggel Elenor és Gerda hatalmas lelkesedéssel árasztották el a közös csoportunkat Dominikról és rólam szóló cikkekkel. Lehetett az németül, angolul vagy akár hollandul is, ők mindegyiket beküldték. Az, hogy hogyan szúrt nekik szemet a Szoboszlai Dominik barátnője téma, -ami jócskán hátra volt rangsorolva Dominik tegnapi eligazolása és az akörüli történések által- őszintén mondom, fogalmam sincsen. Noha, engem egy cseppet sem hatott meg, hogy nem kapcsoltunk volt a legfelkapottabb bulvár téma a mai napon, büszkén olvasgattam a különböző cikkeket.

Természetesen a Blikk volt az első magyar hírportál, ami lehozott egy rólunk szóló cikket ezt követően pedig terjedt tovább az összes többi közösségi oldalra, akárcsak egy vírus. Kissé lesajnáló vigyorral arcomon nyitottam meg a piros logós hírlap weboldalát. A cím kifejezetten hírhajhász volt.

"HOPPÁ! Nem akárki Szoboszlai Dominik barátnője!"

Talán mondanom sem kell, hogy már az első sorban kiderült a nevem és a hovatartozásom is, a maradékban pedig már kizárólag Dominik volt a téma. Óvatosan pillantottam a mellettem szuszogó focistára. Fekete tincsei rakoncátlanul hullottak arcába, hosszú pillái gyönyörűen keretezték csukott szemeit. Kedvem lett volna megsimogatni arcát, de féltem felébresztem. Bensőmet melegség járta át. Büszke voltam rá, hogy Ő a barátom és egy cseppet sem zavart apa nevének kiemelése. Az voltam, aki voltam. Dominik tegnap esti szónoklata élénken élt még bennem. Szavaival kegyetlenül rángatott vissza a földre, amitől jócskán elrugaszkodtam az utóbbi időben.

- Hm- morgott egy aprót Dominik ezzel tudtomra adva; ébren van. Apró mosollyal ajkaimon simítottam végig arcán -már nem féltem a felébresztés veszélyétől. - Mit csinálsz? - Kérdezte még mindig csukott szemmel suttogva miközben közelebb bújt hozzám. Fejét mellkasomra fektette míg jobb karjával testemet ölelte át.

- Lányokkal beszélgetek- cirógattam tarkóján kunkorodó tincseit. Szerettem, hogy az utóbbi időben megnőtt a haja, kifejezetten jól állt neki.

- Miért nem velem? - Morogta durcásan. Gondolataimban hangosan felnevettem.

- Mert eddig aludtál, Édesem- amint kimondtam a becenevet elfogott az aggodalom. Ó, Delina, csak ne most bassz el mindent! Számat rágcsálva vártam a választ.

- Így még sosem szólítottál- beszélt még mindig csukott szemmel.

- Tudom- mindössze ennyit voltam képes kinyögni. Jó barátnő akartam lenni. Olyan párja akartam lenni, mint Ő nekem.

- Tetszik, mondhatnád többször is- ujjai megsimogatták oldalamat a mezen keresztül. Ugyan volt köztünk egy vékony anyag, én még így is lángoltam belül ettől az egy apró érintéstől.

⚜️⚜️⚜️

Ezer meg egy féle képen el tudja valaki mondani szeretett gyermekének, hogy túllépett az anyján, hogy szeretne más partner felé nyitni, hogy már mindezt meg is tette és új párja van. Nos, az én apám ebből is a legegyedibb módszert választotta -természetesen.

Még csupán két napja sem érkeztem vissza Magyarországra, ahol egy üresen tátongó ház fogadott elvégre, mint utólag kiderült, drága édesapám meghosszabbította olaszországi útját pár nap pihenéssel. Talán mondanom sem kell, de egy cseppet sem értettem mi ütött Decker Domonkosba, -aki az év háromszázhatvanöt napjából háromszázhatvanhatot dolgozott-, hogy évek óta először nyaralásra adta fejét. Izgatottan toporogtam a hatalmas előtérben. Éreztem, hogy valami történt vele és nem egy sima kikapcsolódás volt ez az egész "maradok még pár napot". Na de arra közel sem gondoltam akkor még, ami valóban a háttérben zajlott.