Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Kɪʟᴇɴᴄᴇᴅɪᴋ

Dᴏᴍɪɴɪᴋ

Az ember sok féle képpen rá tud jönni, hogyha elbaszott valamit és mikor kurvára elbaszott valamit, akkor annak általában vannak következményei is. Amint Laura belépett a Symbol ajtaján tudtam, hogy nagyon elbasztam, viszont mikor Matyi üvöltését hallgattam a vonal másik feléről akkor jöttem csak rá, hogy én nem kurvára elbasztam, hanem életem legnagyobb hibáját követtem el. Nem csak egy lányt bántottam meg a sok közül, hanem Magyarország egyik legveszélyesebb emberének a lányát. Az első pillanattól kezdve tisztában voltam vele, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, de Delina annyira vonzott, hogy képtelen voltam távol maradni tőle. Ő nem csak a Decker névtől volt más, Delina saját maga volt különleges.

Domonkos nem személyesen engem tépett szét elsőként, hanem Matyin keresztül adta tudtomra, hogy ha eddig a tűzzel játszottam, akkor pár órán belül hamuvá fogok égni -és erről ő maga fog gondoskodni.

Bent ültem egy fekete Mercedes hátsó ülésén, ami előtt a hatalmas kovácsoltvas kapu engedelmesen nyílt szét. Az autó csendben indult meg a ketté ágazó úton majd leparkolt az ominózus fehér ház előtt. Aki csak simán Delinát ismerte, nem gondolt egy percig sem erre a pompára, ami Őt vette körül. Delina egy másodpercre sem éreztette senkivel sem, hogy az Ő apja bizony mocskosul gazdag. Elég volt szemügyre vennem a pazarul megtervezett udvaron álló többi autót és a kívülről is hatalmas házat, a férfit, akit értem küldtek a reptérre és máris úgy éreztem magamat, mintha a Dinasztiák című sorozat magyar változatába csöppentem volna. Nos, akik azt hiszik, hogy a sportolók keresnek végtelenül sokat, jöjjenek és nézzék meg milyen helyen él egy magyar politikus.

Nem tudtam mi vár rám odabent, amikor beléptem a bejárati ajtón, de sejthettem, hogy semmi jó. Ami a ház belsejét illeti, nem okozott csalódást; hatalmas terek óriási belmagasággal és legalább tíz felé ágazó falak. Egy kibaszott luxus labirintus.

- Üdvözlöm Dominik- lépett elő egy fekete- fehér ruhát viselő szőke nő. - Kérem, kövessen!- Némán sétáltam fel az eddig fejem felett húzódó lépcsőn. A fehér falak mind vészjóslóan pislogtak rám. Valami azt súgta, hogy ők már tudták mi fog következni, velem ellentétben, hiszen ötletem sem volt, hogy pontosan mi okból vagyok itt. Ideges voltam. A nő megállt a rengeteg ugyanolyan ajtó közül az egyik előtt, majd kétszer kopogott aztán benyitott. Hatalmasat nyeltem.

- Elnézést a zavarásért! Domonkos, megérkezett a vendége- vendég. Milyen szép kifejezés arra, ha valakit kiszedsz a Moszkvából Salzburgba induló járat egy sorából aztán felülteted helyette egy Budapestre szóló járatra, ahol aztán beültetik egy lesötétített autóba és elhozzák hozzád. Vendég, aha.

- Fáradj be, Dominik! - Kiáltott ki egy férfihang, amit azonnal tudtam kié. Ugyan az ereimben megfagyott a vér, de muszáj voltam átlépni a küszöböt ezzel belépve a hatalmas terembe, aminek a közepén egy legalább tizenöt fős asztal húzódott. Tekintetem megakadt az asztalnál ülő lányon, holott nagyon is jól tudtam, hogy most Domonkosra kellene koncentrálnom. Szívem szerint azonnal megcsókoltam volna Delinát, hogy aztán ezerszer bocsánatot kérjek tőle, de nem tettem. Rögtön észrevettem arca beesettségét és sebes ajkait. A kék szemek olyan ridegséggel meredtek vissza rám, mintha egy idegen lennék. Kereshettem bármilyen érzelmet bennük, nem találtam. Hiába próbálkoztam, falakba ütköztem. Bármit megtettem volna azért, hogy legalább gyűlöletet vagy megvetést lássak szemeiben, mert még az is jobb lett volna ennél az érdektelenségnél, amit Delina sugárzott felém. És ez mind egyes- egyedül az én hibám volt.

- Sajnálom- ennyit voltam képes kinyögni végig Őt nézve, mintha az apja ott sem lenne. Tekintetében egy pillanatra megjelent az aggodalom, majd rögtön rendezte vonásait. Nem válaszolt. Elfordította fejét egyenesen Domonkosra, aki engem bámult mióta csak beléptem ide. Istenem, mit tettem?!