Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Tɪᴢᴇɴʜᴀᴛᴏᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

Némán álltuk egymás tekintetét. Szavak helyett most az íriszeinkben tomboló érzések vitatkoztak. Mérhetetlenül dühös voltam Dominikre és csalódtam benne, míg az ő barnáiban olyan vihar dúlt, mely fákat lett volna képes kicsavarni. Egy hónap után először voltam képtelen olvasni Őbenne. Szépen lassan elért hozzám a tudat, hogy mit is vágtam a fejéhez az imént. Ó, a kurva életbe! Hiába akartam megmagyarázni a szavaim okát, mindössze már csak távolodó alakját láttam, ami az öltöző ajtaja felé közeledett.

- Bassza meg! - Szitkozódtam halkan. Tűsarkaim a tőlük telhető leggyorsabb tempóra kapcsolva indultak el Dominik után. Bassza meg!

- Add oda a telefonod! - Nyújtotta Dominik a kezét Matyi felé, aki kérdés nélkül helyezte barátja tenyerébe a fekete eszközt. Tudtam mire készül és meg akartam akadályozni benne, de későn értem oda. - Szia Domonkos, Dominik vagyok! - Olyan magabiztosan üdvözölte apámat, mintha ezer éve barátok lennének. A menedzser értetlenül kapkodta fejét Dominik és köztem.

- Dominik- próbálkoztam halkan, viszont egy olyan falba ütköztem, amibe korábban sosem. Szoboszlai Dominik levegőnek nézett engem, meg sem hallotta a szavaimat. A kétségbeesés finoman furakodott be elmémbe, még a vállamon ülő kisördög sem tudott semmi rosszat mondani Dominikre. Rögtön sírni támadt kedvem, de a remény apró foszlányai hajtottak affelé, hogy még nincs minden veszve elvégre akarja, hogy menjek vele Lipcsébe, nem?

- Köszönöm szépen! Jól esik, hogy nézted a meccsemet. - Megáll az eszem! Ezek mióta vannak ilyen jóban? - Van egy fantasztikus hírem, viszont ez még hatalmas titok szóval biztosan megérted, hogy bizalmasan kezelem. - Nem nézett rám, de én enélkül is értettem a finoman megbúvó célzást szavai mögött. - Eligazolok és holnap írom alá a szerződést, szeretném ha Delina is velem jönne, amennyiben te is beleegyezel. - Kétségbeesetten néztem Gerdára, aki álarca mögül pislogott rám kifejezéstelenül. Ő így leplezte tanácstalanságát. Tehetetlenül hallgattam, amint Dominik boldogan cseverészik apámmal, engem teljesen kizárva. - Lipcsébe. Természetesen rengeteg fotós lesz jelen az aláíráson meg utána a partin is. - Szavai olyan erővel csaptak arcon, mint az enyémek tehették ezt Ővele. Mi csak a média miatt vagyunk együtt. A légzésem kezdett akadozni, nem volt már annyira könnyű sírás nélkül levegőhöz jutnom. Ott álltam megsemmisülve Matyi és Gerda szemeinek kereszttüzében miközben fülemben megállás nélkül visszahangzottak Dominik szavai, amint vidáman beszélget apámmal nulla jelentőségű dolgokról. A kisördög végre magához vette a szót és elkezdte mantrázni, hogy többet gondoltam bele a dologba, mint ami igazából, viszont én nem akartam tudomást venni róla így könnyedén söpörtem le őt vállamról.

- Gerda- nyúltam barátnőm kezéért támogatás reményében, amit rögtön meg is kaptam tőle. Szükségem volt valakire, aki teljes mellszélességgel áll mellettem. Nem lehet, hogy minden, ami köztünk volt csak a képzeletem szüleménye! Dominik, amint bontotta a vonalat visszatért mogorva hangneméhez. Megköszönte Matyinak a telefont, aztán felém fordult.

- Holnap reggel valaki felvesz téged a Dorint előtt, majd Matyi elküldi a részleteket. - És ennyivel ott is hagyott, bevonult az öltözőbe hangosan bevágva maga mögött annak ajtaját. El akartam indulni utána, de Gerda ujjai erőteljesen rántottak vissza. Éreztem, amint veszítem el az önkontrollom maradék részét is. Könyörögve néztem Gerdára, aki rögtön értette mekkora is a baj. A tőlünk nem messze ácsorgó Roland segítségével se perc alatt tereltek ki az Aréna falai közül egyenesen be a hatalmas fehér Jeepbe. Zokogtam. Újra apám autójában ülve sírtam Gerda karjai között miközben Ákos menekített el a helyszíről, ezúttal mindössze egy különbség volt; én magam voltam, akinek köszönhetően folytak a könnyeim.